A Midway Atoll a Csendes-óceán északi részén található. A kis csendes-óceáni sziget fehér homokos tengerpartja az emberi behatásoktól nagyon távol áll. A Midway Atoll mondhatni a civilizált világtól az egyik legtávolabb eső földterület. Megnyugtató érzés távoli partjainál állni, egészen addig, amíg a lábad elé nem nézel.
Tengerpartja mentén a motoros sisaktól kezdve, az esernyő nyelén át a strandpapucsig minden megtalálható. Ezek a tárgyak nem egy repülővel zuhantak le, nem is hajóból estek ki, emberek sem élnek a szigeten, akik ide hozhatták volna. A tenger hullámai sodorták ide őket, feltehetőleg Kína és az Egyesült Államok messzi távolából. Ehhez hozzájön még az a hatalmas műanyag szemetet felhalmozó folt, ami a Csendes-óceán közepén kering, amihez valószínűleg te is hozzájárultál. És ez csak egy kis része, annak a műanyaghulladéknak, ami létezik.
A műanyag tárgyak életünk nélkülözhetetlen részeivé váltak. A kávéspoharak, a vizes palackok, a műanyag zacskók és szatyrok, melyeket egyszer használunk, majd eldobunk, mind kikötnek valahol – hulladéklerakókban, de emellett az óceánokban is. Feltehetőleg az összes műanyag, melyet valaha gyártottak még ma is létezik. Több mint 5 trillió műanyag darab található az óceánban. Az Ellen MacArthur Alapítvány tanulmánya szerint 2050-re, súlyra több műanyag lesz a tengerben, mint hal. Körülbelül 8 millió tonna műanyag szemét köt ki évente a tengerben és ez a szám egyre csak nő. Amerikában például 2,5 millió műanyagpalackot használnak fel óránként.
Semmit nem érzünk igazán problémának, amíg az már nem válik égető fontosságúvá.
A műanyag termékek hatása épp most bámul az arcunkba. Midway nincs a figyelem középpontjában, de valójában a célkeresztben van. Éjszaka kell Midwayre repülnöd ahhoz, hogy lásd madarak millióit, melyek a főszezonban ilyenkor árasztják el a szigetet. A szigetre csak az Egyesült Államok engedélyével lehet eljutni, magánrepülővel.
Irány Midway – a szag az első, amit megérzel.
albatrosz tetem
Ez nem más, mint a bomlási fuvallat, mely a rothadó madártetemek testéből származik. Ez részben természetes folyamat. A CNN munkatársai júniusban ellátogattak a szigetre – ez az évnek az az időszaka, amikor a Laysan albatrosz fiókáit költi ki, akiknek a kikelést követően meg kell tanulniuk repülni különben, meghalnak. Másrészt azonban ember okozta folyamat is.
Amikor felnyitod egy madártetem testét– az amerikai Fish and Wildlife Service főfelügyelője Matthew Brown előttünk tette ezt meg – műanyag hulladékunk meghökkentő mennyisége egyértelművé válik. Az elpusztult madarak gyomrában látható üveg kupak, szivargyújtó és végtelennek látszó apró műanyag szilánkok, mintha csak a madár számára ez lenne a természetes táplálkozási mód. Az apró csillogó színes műanyagszilánkokat a madarak szülei „halásszák” ki a tengerből, azt gondolván, hogy az táplálék, így megetetvén azokat az utódaikkal.
A madarak bár nem tudják megemészteni a műanyagdarabokat, eltelítődnek tőle. A jóllakottság érzet következtében pedig alultápláltak, gyengék lesznek, tehát elpusztulnak – bizonyítják ezt a kutatások. Önkéntesek szinte teljes munkaidős foglalkozás részeként vállalják, hogy feltakarítsák az elhullott madarak testét. Megpróbálták már kitisztítani Midway partjait. A hatalmas elszállításra váró műanyag szemét lerakóhely jól bizonyítja ezt. A feladat azonban közel lehetetlen, mivel óriási mennyiségű hulladék érkezik naponta, emellett pedig 5 tonna hulladék keletkezik éves szinten, a sziget közepén is az ott elhullott madarak tetemeiből – mondja Brown.
A sziget keleti része apró műanyag töredékekkel van tele. A madarak elpusztulnak, majd lebomlanak, de a bennük található műanyag örökre ott marad a homokban, egységes rétegként. Midway-t valószínűleg elmossa majd a tenger az emelkedő tengerszint eredményeként, még azelőtt, hogy a műanyagok lebomlanának. „Az albatrosz egy olyan élőlény, amely túlélése érdekében teljes mértékben az óceánra támaszkodik, csak úgy, mint 3 milliárd ember. Ha az ő gyermekeik, illetve a madarak fiókái ilyen mértékben kitettek a műanyag hatásainak, akkor egyszerűen tűrhetetlen, az, ami a jövőben vár ránk.” – mondta Brown.
A halaktól a tányérunkig
A kár nagy része láthatatlan. Ha letérdelsz Midway-en és belenyúlsz a forró homokba, apró színes műanyagdarabokat találsz a homokban. Ez, amit az aktivisták az „új homoknak” hívnak. Műanyag, amely apró részecskékre esett szét, majd a partvonal részévé vált. Ezek az apró részecskék a táplálékláncban kötnek ki. A legkisebb méretűek, a nano-plasztikok, az óceán mélyére süllyedve planktonok táplálékaként szolgálhatnak. A nagyobb darabok, a mikro-plasztikok halak számára nyújthatnak élelmet. A halakat pedig elfogyasztják a tápláléklánc magasabb szintjén álló élőlények – köztük az emberek is és a Hawaii barátfókák. Nem tudunk még annyit, amennyit szeretnénk, arról, hogyan hatnak a műanyagrészecskék a fókákra – a faj veszélyeztetett, így korlátozva van a fókák tudományos célú boncolása. Azonban vannak vészjelek. Jessica Bohlander a Naional Oceanic and Atmospheric Administration tengerbiológusa, azt mondta a fókák úgy vehetőek, mint „őrszemek, akik jeleznek, ha nagy mennyiségű műanyag kitettség áll fenn.” „Néhány egyedben nagyon magas mikro-plasztik szintet mértek, többnyire a felnőtt hímekben” – mondta. Bohlander szerint a műanyagok elfogyasztása problémákat okozhat a fókák szaporodása során, minél nagyobb az állat, annál nagyobb a testében található műanyag koncentráció. „Ez meglehetősen aggasztó”- mondta. „A tápláléklánc minden egyes szintlépésével, a szövetekben mért koncentráció növekszik.” Ahhoz, hogy megállítsuk ezt a szemétáradatot, 7 milliárd ember napi viselkedésének kellene drasztikusan megváltoznia. A Science tanulmánya szerint Kína, Indonézia, a Fülöp-szigetek, Vietnám és Srí Lanka számít az 5 legnagyobb műanyag hulladék előállítónak.
Te magad is hozzáadhatsz a megelőzéshez, azzal, hogy elmondod az embereknek, valamint sarkallod őket arra, hagyjanak fel az eldobható műanyagok használatával. A meggondolatlan kényelmes életmód és az emberi egészség megőrzése között kell döntened egy kávéspohár viszonylatában.
