Újabb súlyos korallfehéredés sújthatja a következő hetekben a már amúgy is legyengült ausztrál Nagy-korallzátonyt, amelynek bizonyos részeit a teljes pusztulás fenyegeti.

A helyi búvárok által készített múlt heti felvételek tanúsága szerint újabb korallokat sújt a fehéredés az északkelet-ausztráliai Palm Island közelében – írta a The Guardian című brit napilap internetes oldala. A korallfehéredés miatt az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) piros jelzést adott ki a zátony északi és középső harmadának bizonyos részeire a következő négy hétre.

A NOAA műholdas hőtérképei szokatlanul meleg óceánvizet jeleztek Ausztrália keleti partjainál, miután egy héttel ezelőtt egy szélsőséges hőhullám nyomán 47 Celsius-fok feletti hőmérsékletet mértek az ország bizonyos területein.

Két fokkal melegebb a tenger a szokásosnál

A Nagy-korallzátony felügyeletéért felelős hatóság szerint a Cape Tribulation és Townsville közötti szakaszon több mint egy hónapja 2 Celsius-fokkal melegebb a tengervíz felszíni hőmérséklete az év ezen időszakában szokásosnál.  A szakértők szerint 2043-ra éves rendszerességgel fordulhat elő tömeges korallfehéredés az ausztrál Nagy-korallzátonynál, amennyiben az emberiség nem csökkenti a káros anyagok kibocsátását. Aggodalmuknak adtak hangot, hogy a zátony talán már meg sem éli a 2043-as évet.

Az ausztrál Nagy-korallzátony az eddig megfigyelt legsúlyosabb korallfehéredését szenvedte el 2016-ban. A fehéredést a tengervíz hőmérsékletének emelkedése okozza, amelynek hátterében a klímaváltozás és a Csendes-óceán trópusi vízfelszínének felmelegedését okozó – immár elvonult – El Niño légköri jelenség áll.  A koralltelep csaknem 85 százalékát érintette a fehéredés, amely végül a virágállatok 22 százalékával végzett. A fehéredés a zátony északi harmadát érintette a legsúlyosabban. Ezek a területek immár kevésbé ellenállóak az újabb fehéredésekkel szemben.

A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek, és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk. Ha a folyamat hosszan tart, a korallok elpusztulnak, ami súlyos csapást jelent az élőhelyként és táplálékként a korallokra támaszkodó halakra és rajtuk keresztül az emberekre is.

A Nagy Korallzátony 650 km-én történt korallpusztulás

Az ausztráliai Nagy Korallzátony példa nélküli korallpusztulásáról 2016-ban beszámoló tudósok decemberben egy új térképet jelentettek meg.
Ezen a nagy területekre kiterjedő intenzív korallpusztulás mellett számos olyan zónát is találni, amelyek szerencsére jórészt sértetlenek maradtak.
Az eredmények erősítik azt az összképet, ami szerint a zátony északi, „legősibb” része súlyos veszteségeket szenvedett el.