Magyarország a megújuló energiák területén Európa legjobbjai közé tartozik – nyilatkozta Szabó Zsolt klímaügyekért felelős államtitkár egy március eleji rendezvényen. Sőt annyira jól teljesítünk, hogy 2018-tól már nem a 2020-as, hanem a 2030-as EU célok teljesítésén tudunk dolgozni. A Levegő Munkacsoport is fenntartásokkal fogadta a bejelentést.
Az államtitkár bejelentését kételkedéssel fogadtuk, ismerve például az Energiahivatal honlapján található beszámolót, mely szerint 2014-ben a megújuló energia aránya az összes energiafelhasználáson belül 9,61% volt, és ez az arány az elmúlt években alig növekedett (2010 és 2014 között például mindössze 1%-ponttal), miközben EU-tagként 14,65%-ot vállaltunk. Éllovasnak mondott pozíciónk azért sem volt érthető, mert 2006. óta nem létesült új szélerőmű, EU-ba történt belépésünk óta mindösszesen egy zöldmezős bioerőmű épült, a magyar biogáz szektor válságban van, és eddig a napenergia-hasznosítás területén sem jeleskedtünk.
Az államtitkár célzott a KSH egy új felmérésére, mely szerint a lakossági tűzifa-felhasználás drámaian meghaladja az eddigi statisztikákban szereplő értéket. Egészen március 30-ig kellett várjunk, hogy megértsük, miről van szó. Ekkor jelent meg a Portfolio.hu-n egy cikk amely közölte, hogy az Energiahivatal újraszámolta, sőt visszamenőlegesen is újraszámolta a lakossági tűzifa-statisztikát, és kiderült, hogy ez 151%-kal (!) nagyobb, mint azt korábban hittük.
A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) feldolgozta a statisztikát és megállapította, hogy az új számokkal Magyarország megújulóenergia-felhasználása elérte a 14,5%-ot, ami meghaladja az EU által 2020-ra elvárt 13%-ot, és gyakorlatilag eléri a kormány által önkéntesen vállalt 14,65%-ot. Az is kiderül a REKK elemzéséből, hogy a hazai megújuló termelésnek így már közel 80%-át a lakossági tűzifa felhasználás teszi ki.
Két kérdés merül fel:
Mennyire tekinthetők megbízhatónak az adatok?
Milyen következményekre kell számítsunk?
Az adatok megbízhatóságával kapcsolatban megnyugtató lenne megismerni a statisztika készítésének módszertanát. A lakossági tűzifa felhasználást nem mérik, mint a gázt vagy a villanyt, a statisztikát becslésekre alapozzák. A korábbi becsléseket – a közlemények szerint – az erdészeti értékesítési statisztikákra alapozták. Ebben nem volt benne az illegálisan felhasznált – mondjuk ki: lopott – fa.
A REKK 2009-es elemzése szerint az illegális felhasználás országos szinten eléri a 2-4 millió m3-t. Az új módszertan már az illegális felhasználást is figyelembe veszi a KSH Háztartási költségvetési és életkörülmény adatfelvétele alapján. A korrigált statisztika például a 2015. évre 73,9 PJ tűzifa-felhasználást jelez, ami megfelel kb. 7,4 millió tonna vagy 9,6 millió m3 (1,3 m3/t fajlagos térfogattal számolva) fának.
A KSH kimutatása szerint ugyanakkor ebben az évben a teljes hazai kitermelés csak 7,35 millió m3 volt. Vagyis az illegális felhasználás kellett fedezze a hiányzó 2,25 millió m3 tűzifát, az összes többi felhasználási célt (több millió m3 bútor, raklap, farostlemez, cellulóz stb.), valamint a pozitív export-import szaldót. Azt hiszem, okunk van az adatok megbízhatóságában kételkedni. Hogyan is történik a lakossági költségvetési adatfelvétel? Kellően megbízható és pontos adatokat szolgáltat?
Van egy másik gondunk a lakossági megújulós adattal. A Levegő Munkacsoport sorozatban kapja a bejelentéseket arról, hogy a háztartásokban nagy mennyiségben égetnek műanyagot, gumit és egyéb hulladékokat. Nem találtunk a hivatkozott anyagokban utalást arra, hogy a hulladékok – illegális – égetését miként vonták le a szilárd tüzelés volumenéből.
A harmadik aggályunk a tűzifa-felhasználási adattal kapcsolatban az, hogy a tűzifát használó háztartások mintegy felében gázfűtés is van, és a rezsicsökkentett gáz – figyelembe véve a fa- és gázkazánok eltérő hatásfokát – olcsóbb, mint a fa. Tehát a gázzal is ellátott háztartásokban – a lopott fával való tüzelést kivéve – nem racionális a fafűtés. Sajnálattal összegezhetjük, hogy Magyarország megújulós statisztikájának közel 80%-át a lakossági szilárd tüzelés teszi ki, melynek hivatalos adatok szerint mintegy 60%-a lopott fa és pontosan nem kimutatott hányada szemét. Tehát a nagyszerű eredményt a széles körben elkövetett jogsértéseknek, bűncselekményeknek köszönhetjük. Ezzel aligha dicsekedhetünk.
Ennél súlyosabb a másik kérdés, hogy milyen következményekre kell számítanunk. Az ismertetett statisztikai korrekcióval jelenthetjük, hogy teljesítettük a 2020-as vállalásainkat. Nem lesz 2021-ben kötelezettségszegés – feltéve, ha az Európai Bizottság a magyar kormány által szolgáltatott adatokat úgy, ahogy vannak, elfogadja. Ebben az esetben tehát rövid távon, 2020-ig költségmegtakarítás jelentkezik. Az EU illetékes testületei most dolgoznak a 2020 és 2030 közötti időszak megújuló energiákra vonatkozó szabályozásáról. A biomassza energetikai felhasználását lényegesen szigorítani fogják, csak azt a biomasszát szabad majd megújulónak elszámolni, mely igazoltan fenntartható módon lett előállítva. Ez az illegálisan felhasznált tüzelőanyagok statisztikai elismerését kizárja. Ha ez bekövetkezik, akkor a magyar teljesítés 14,65%-ról azonnal lecsökken kb. 7,6%-ra, amivel a 2020-ra tervezett európai rangsor utolsó helyére kerülünk. 2030-ra össz-európai szinten lett kötelező, 27%-os cél megállapítva. (figyelembe véve, hogy a teljesítés 80%-át kitevő lakossági tűzifa felhasználásnak csak a 40%-ára lehet majd igazolást beszerezni) Ha az Európai Parlament és a tagállamok illetékes miniszterei az Európai Tanácsban nem határoznak meg kötelező tagállami célokat, akkor a Bizottság feladata lesz a cél elérésének biztosítása. Ennek keretében a Bizottság minden rendelkezésére álló eszközt fel fog használni. Ezek között szerepel egy olyan pénzügyi alap felállítása, melynek befizetői a rosszul teljesítő tagállamok lesznek, így várhatóan Magyarország is. Az alap felhasználásáról pedig a Bizottság vélhetően a hatékonyság elveinek megfelelően fog dönteni, ami azt jelentheti, hogy a Magyarország által befizetett pénzt esetleg nem Magyarországon, hanem más tagállamokban fogják fejlesztésre fordítani.
A 2020-ig terjedő időszakban a kiválónak minősített teljesítésünk alapot szolgáltat ahhoz, hogy a kormány a megújulós fejlesztéseket leállítsa. Hátradőlhetünk – állapítja meg a Portfolio.hu cikke. Már a 2011 óta tervezett METÁR rendszert se kell életbe léptetni, el lehet kerülni a tervezett 45 milliárd forintos támogatási keret elköltését.
Most olcsó az energia, ami egy közel 70%-ban importra szoruló ország számára nagy könnyebbség. A legtöbb ország viszont most hajtja végre a fordulatot a tiszta energiák irányában. 2015-ben a létrehozott energiatermelő kapacitásoknak már a nagyobb hányada megújuló volt a világban, köszönhetően annak, hogy 286 milliárd USA dollárt költöttek erre. A világ a megújulók felé halad, ahogy a 70-es évek elején az olajárak drágulása irányába haladt. Akkor Magyarország úgy vélte, hogy a magas olajárak nem fognak begyűrűzni hozzánk. Most pedig arra alapozzuk az energiastratégiánkat, hogy a megújulók nem fognak begyűrűzni hozzánk, a 2020-as években is boldogulni lehet majd meghatározó mértékű energiaimporttal, és az EU klímapolitikájában megjelenő célokat kezelni lehet a Brüsszel elleni harccal. Pedig a hazai előállítású tiszta energiák fejlesztése, a vonatkozó infrastruktúra és technológiai kapacitások létrehozása elsősorban magyar nemzeti érdek.
Lontay Zoltán
a Levegő Munkacsoport Szakértői Testületének tagja
Kapcsolódó anyagok:
Nem csodafegyver a biomassza, sőt!
Energetika és jövőkép a 21. századi Magyarországon
Megválaszolatlan kérdés: miért csak az orosz reaktor jó Paksra?
