Jane Goodall vadon élő csimpánzokról szóló, az 1960-as évek kezdetén készült forradalmi tanulmányai ellent mondtak a tudományos világ állatokról és nőkről alkotott képének. Ez a történet soha nem évül el, számos film, még több könyv és számtalan újságcikk kedvelt témája volt már. A világhírű főemlőskutató múltidéző filmje mától az amerikai mozikban.
Ezért olyan meglepő, hogy a Brett Morgen által rendezett és Philip Glass zenéjével 2017-ben készült ‘Jane’ még mindig tud valami újat mutatni Goodall életéről. A film több, mint 100 órányi, azelőtt soha be nem mutatott olyan felvételt használ fel, amelyek az 1960-as évek elején készültek a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban, ahol Goodall kutatómunkájának legfontosabb éveit töltötte. Nem gondoltam volna, hogy még egy dokumentum film valaha is újat tudna mutatni nekem" – mondta Goodall a riporterek egy csoportjának a film október 9-i bemutatója alkalmából tartott média kerek-asztal beszélgetésen. "Ez a film bármely más rólam készült filmnél hatásosabban repít vissza a múltba".
Csimpánzok a vadonba
Goodall vadon élő csimpánzokról készült tanulmányai forradalmasították a tudósok főemlősökről alkotott elképzeléseit, főleg annak megmutatásával, hogy ezek az állatok mennyiben hasonlóak az emberekhez. Megfigyelései arról, ahogy a csimpánzok nádat használnak, hogy a földbuckákból rovarokat húzzanak ki, elsőként bizonyították, hogy a majmok eszközöket használnak. Ahhoz, hogy Goodall tanulmányozhassa az állatokat, először olyannyira el kellett nyernie a bizalmukat, hogy végül párbeszédet folytathasson velük és hogy a csimpánz csoport szívesen fogadja a jelenlétét.
Jane Goodall és az általa Szürkeszakáll Dávid-nak nevezett csimpánz. Ő volt az első, aki legyőzte a Jane-től való félelmét. National Geographic Creative/Hugo van Lawick
Az újonnan bemutatott felvétel Goodall magányát ragadja meg a kelet-afrikai dzsungelben. A film kiemeli, hogy több, mint öt hónapig tartott, hogy egyáltalán elég közel jusson a csimpánzokhoz ahhoz, hogy figyelhesse őket és ne fussanak el tőle. Későbbi felvételek Goodall csimpánzokkal való kapcsolatának előre haladását mutatják be, például azt, amikor a csimpánzok óvatosan megközelítik az ülő Jane-t és elveszik a banánt, amit a földre tett. Az állatok etetése néhány hímet arra ösztönzött, hogy további élelem után kutatva betörjenek Goodall táborába. (Egy etető felállításával ez a probléma aztán elhárult. ) És vannak persze sokkal későbbi felvételek is arról, ahogy Goodall fizikailag is érintkezésbe lép a csimpánzokkal – kurkássza, csiklandozza őket és érzelmeket mutat ki feléjük.
A filmben Goodall életének legnagyszerűbb időszakaként írja le ezeket az éveket, mivel teljesen elmerült a felfedezés élményében. A 16mm-es filmet digitálisan felújították és az akkoriban vetített filmhíradókhoz képest hihetetlenül élénk és fényes. A vállalat közlése szerint "50 évig feküdt a National Geographic archívumában".
Hugo van Lawick-et, akit a film a kor legjobb vadvilág filmeseként és fotósaként jelenít meg, a National Geographic Society küldte Goodall-hoz egy általa elnyert támogatás részeként. A Gombe-ban együtt töltött idő alatt a fotós és emberi alanya lassan egymásba szerettek, összeházasodtak és fiuk született.
Jane Goodall megpuszilja kisfiát, Grub-ot, a tanzániai Gombe Parkban. Fotó: Jane Goodall Institute/Hugo van Lawick
Viszontagságok
A film ugyancsak bepillantást enged a Gombe Kutató Központ egyik legsötétebb időszakába. Miután Goodall Tanzániát elhagyva csatlakozott a férjéhez, hogy a Serengeti-n készítsenek filmeket, az afrikai csimpánzok több csoportja emberekről átterjedt gyermekbénulással fertőződött meg (bár nem feltétlen a Goodall táborában állomásozó tudósok révén). A betegség a csimpánzok számos csoportját tizedelte meg, beleértve azt a csoportot is, amelynek tanulmányozásával Goodall a legtöbb időt töltötte. Sok állat elpusztult és legalább egyet a kutatók altattak el. A felvétel megrázó.
Jane Goodall és Flint, a kölyök csimpánz, a tanzániai Gombe-ban. Flint volt a Goodall érkezése után született első csimpánz. Flint révén Goodall megfigyelhette a majmok szülői viselkedését. Fotó: National Geographic Creative/Hugo van Lawick
Goodall határozottan állítja, hogy a járvány nem az ő állomáshelyének közelében tört ki, de onnantól kezdve megtiltotta, hogy a tudósok és az állatok fizikailag érintkezzenek. A National Geographic közlése szerint az esemény megváltoztatta a tudósok vadon élő állatokkal, különösen a főemlősökkel végzett kutatásainak módját. De az ebben a hónapban tartott újságíró kerek-asztal során tartott interjúban Goodall rámutatott, hogy még mindig működik a csimpánz kutató központ a Gombe-ban, és hogy a vadon élő főemlősök viselkedésének kutatása más módon, de tovább folyik. "Az állatok viselkedésének ez a területe szerintem még soha nem volt ennyire izgalmas, hiszen a tudománynak végül el kell ismernie, hogy mi is részei vagyunk a csodálatos állatvilágnak és nemcsak nekünk van személyiségünk és elménk és nemcsak mi fejezünk ki érzelmeket" – mondta Goodall. "Most nemcsak a csimpánzok, a delfinek és az elefántok intelligenciáját ismerhetjük meg, hanem a madarakét – elképesztő az érdeklődés a madarak intelligenciájával kapcsolatban, – továbbá a polipokét és a rovarokét is. Nemrég megtudtuk, hogy a fák feromonokkal és a gyökerek alatt a talajban élő mikrogombák segítségével kommunikálnak. Nagyon izgalmas időszak ez a terület iránt érdeklődő fiataloknak.
Az élmény megosztása
A 100 órás felvétel átválogatása a dokumentumfilmes Brett Morgen feladata volt, akinek korábbi filmjeiben a zenész Kurt Cobain, a Rolling Stones együttes, a film producer Robert Evans és O.J. Simpson portréit dolgozta fel. Nem úgy tűnik, hogy sok közük lenne Jane Goodall-hoz. De ahogy Morgen azt a riportereknek tartott kerek-asztal beszélgetésen is elmondta, a filmezésben nem igazán a téma részletei érdeklik, hanem inkább az, hogy "megnyissa magát a feldolgozott téma energiájának és hogy ezt az energiát palackozza be." Hozzátette, hogy bár azelőtt még soha be nem mutatott felvételek voltak a birtokában, nem kutatott új információ után Goodall-ról és a Gombe-ban töltött éveiről. Ehelyett azt akarta, hogy maga a felvétel "mondja el a történetet egy mozi formájában". A többi Goodall-ról készült dokumentum film valahogy nem érintette meg. "A filmek mindegyike elmesélte, mi történt a Gombe-ban." – mondta. "Egyik sem hagyta viszont, hogy részese legyek annak, ami ott történt." A film ugyanúgy az anyaságról is szól, és Morgen mély tiszteletét fejezte ki Goodall édesanyjának, Vanne-nek, aki önbizalmat adott Jane-nek ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyva a korszakban uralkodó féktelen szexizmust, kövesse az álmait. (Goodall a filmben is elmondja, hogy gyerekként úgy álmodozott, mintha férfi lenne, mivel az általa megtapasztalt világban a nők nem csináltak olyasmit, amit ő akart, mint például hogy Afrikába menjen és állatok között éljen.) Vanne eleinte el is kísérte lányát Afrikába a tudós első expedícióinak során. A filmben, Jane Goodall arról beszél, mennyire csodálja az egyik csimpánz, Flo anyai készségeit.
Megfigyelései fia megszületését követően még mélyebben érintették és ahogy a filmben elmondja, csak miután maga is anyává vált, tudta átfogóbban értelmezni azt az anyai viselkedést, amit a csimpánz csoportokban látott. Goodall szerint Morgennek a filmben a puszta történelmi feljegyzésen túlmenően az átélés élményét sikerült megteremtenie. "Nézés közben van egy amolyan itt és most érzés, úgy érzem, ott vagyok életem legjobb éveiben," – mondta a média kerek-asztalnál. "Sokkal több van benne a személyemről, a személyes életemről, mint az előző filmekben és a csimpánzokkal való kapcsolat annyira élethű. Nagyon megindító mindezt filmen látni. Azt hiszem, az emberek nem feltétlenül egy jobb Jane-t kapnak, de jobban megérthetik, ki is vagyok."
Calla Cofield írása a LiveScienceben jelent meg 2017. október 11-én. Fordította Franczen Bea Jane Goodall Intézet
A "Jane" október 20-i kezdettel kerül bemutatásra néhány kitüntetett- főleg amerikai moziban. A filmet 2018 telén a National Geographic TV csatorna is bemutatja.
Jane Goodall Magyarországon
Magyarországra látogatott dr. Jane Goodall! A 82 éves etológus és primatológus az egész életét a csimpánzok tanulmányozására és a környezetvédelemre tette fel. Számos kitüntetése mellett 2002 óta az ENSZ Békenagykövete.
Az OzoneTV 2016 június 9-i Egyenlítő c. műsorában Mészáros Enikő, a Jane Goodall Intézet elnöke mesél Goodall nem mindennapi élettörténetéről, valamint egy exkluzív video riportot is láthatnak a brit főemlőskutatóval. Goodall volt az első etológus, aki a csimpánzokat a saját, természetes környezetükben vizsgálta. Pályáján mentora, dr. Louis Leaky antropológus és paleontológus indította el, így 1960-ban elutazhatott Tanzániába, ahol közel 25 évig a Gombe Nemzeti Parkban élő csimpánzokat tanulmányozta.
Dr. Jane Goodall megfigyeléseinek eredményeként pedig újra kellett definiálni az emberek és állatok közötti viszonyt.
