Ha elsétálunk egy kirakat előtt, és azt látjuk, frissen át van rendezve és hipp-hopp új darabok jelentek meg, úgy érezhetjük, pár hónapja vett ruháinkban máris le vagyunk maradva a trendhez képest. A plakátokon pedig ugyancsak egy “még újabb” stílus jelenik meg a mi ruházatunkhoz képest, a magazinok is ajánlgatják, és a divatkövető sztárok is ebben mutatkoznak az aznap posztolt Instagram képükön.
Szezononként négy teljes árucsere
Nincs már választásunk, megvesszük az aktuális menő darabokat, hiszen szeretjük és értékeljük a divatot – annak ellenére, hogy esetleg nem is tetszik, hogy például a lábujjunk hegyéig irhabundába öltözzünk, vagy a hippi stílus visszakacsintása miatt úgy nézzünk ki, mint egy 1979-es Neoton Família lemezborító. Illetve annak ellenére költünk új ruhára, hogy annyi holmink van, hogy ha kinyitjuk a szekrényünket, minden kidől belőle. Elajándékozni, elpasszolni nem tudjuk, hiszen ki venné fel a fél évvel ezelőtti divatot?
Ez a jelenség a fast fashion
A lényege, hogy sokkal gyorsabban gyártják le a – nagy divatházak vezető trendjeit másoló – filléres ruhadarabokat, mint korábban. Akár egy hét alatt a tervezőasztalról a boltba kerül egy kabát, vagy kosztüm. És nagyon vonzó áron kínálják a termékeket az üzletházak.
A következmény: egy szezonon belül többször megújuló kínálat, állandóan pörgő divat, és rengeteg ruha, ami szinte azonnal a szemétbe kerül. Míg a hetvenes években gyártott ruhadarabokat akár ma is megtaláljuk egy second hand üzletben, és megvehetjük annak a kockázata nélkül, hogy csalódni fogunk, nem így történik egy “gyors divat” ernyője alatt gyártott darabbal.
A filléres felhasznált anyagnak köszönhetően például mosni, vasalni nem lehet túl sokszor ezeket egymás után. Arról nem is beszélve, hogy a gyakran vicces, figyelemfelkeltő ötletek, amiket a tervezők használnak, hamar kifutnak a trendből. Így nem kerülnek be a fast fashion termékek az újrafelhasználás körforgásába. Sejthető, mi lesz belőlük: újabb és újabb szeméthalom. Arról pedig hosszan lehetne beszélni, milyen munkakörülmények uralkodnak egy bangladesi vagy vietnámi gyártósoron, ahol ezek az olcsó divatcikkek készülnek.
Egy klasszikus farmerdzseki vagy bőrkabát: megunhatatlan
Amiért mégis sokszor elcsábulunk, az a pillanatnyi divatnak megfelelő külső, és az előnyös ár. Ám, ha az ár-érték arányt figyelembe vesszük, kiderül, az a drága, ami olcsó. Ha ötször annyiért veszünk egy nadrágot, de még évekig hordjuk egyetlen szezon helyett, nyilván sokkal jobban járunk.
Azért is érdemes a klasszikus darabokat keresni, mert sokkal többféleképpen hordhatók, és igazi stílust adnak a megjelenésünknek. Ilyenek például a franciás sikk alapdarabjai: a tengerészcsíkos felső, a “kis fekete”, a különböző blézerek. Míg a fast fashion darabok “kombinálhatatlanok”, ezeket a klasszikusokat bármennyiszer felvehetjük, sokféle variációban: gyakorlatilag megunhatatlanok.
Kapcsolódó anyagok:
Tonnaszám égetik el a H&M ruháit egy svéd hőerőműben
Új távlatok a hulladéktermelés-iparban
Divat lesz a fenntartható ruha?
