Látszólag a gazdákat segíti, valójában azonban hosszú távon súlyosbíthatja a mezőgazdasági termelés vízhiányát a vízgazdálkodásról szóló törvény módosítását célzó, 2020 novemberében beadott javaslat. A törvényjavaslat eltörölné a mezőgazdaságban öntözési céllal használt talajvízkutak létesítésének és üzemeltetésének engedélyezését azokon a területeken, ahol az öntözés felszíni vízből nem megoldható. Jöhet a kútamnesztia?
A WWF Magyarország szerint vissza kell vonni a törvényjavaslatot, helyette a fenntartható vízgazdálkodást ösztönző szabályozási és agrártámogatási koncepció kialakítására lenne szükség.
A környezet lesz az áldozata a bürokráciacsökkentésnek
A jelenlegi szabályozás vízjogi engedélyhez köti a mezőgazdasági öntözési célú kutak létesítését, a vízgazdálkodási törvény módosítására tett javaslat azonban bizonyos feltételek mellett eltörölné ezt az engedélyezési eljárást és csupán bejelentési kötelezettséget írna elő. Az indoklás szerint a lépésre azért van szükség, hogy csökkenjenek a gazdákra háruló adminisztrációs terhek.
“Bár az engedélyezési folyamat költséges és bonyolult, azonban nem öncélú. Az engedélykérelemben kell megadni többek között a kút tervezett műszaki paramétereit, a használat során keletkező szennyvíz kezelésének módját, továbbá a vízkészletekre és a környezetre gyakorolt egyéb hatásokat is be kell mutatni. A hatóság ezeket a tényezőket vizsgálja és akkor tagadja meg az engedélyt, ha a kút létesítése veszélyezteti a vízkészleteket vagy más módon rontja a környezet állapotát. Ez biztosítja az egészséges és biztonságos környezet megóvását” – nyilatkozta Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője.
Egy rossz helyen létesített, műszakilag rosszul kivitelezett kút potenciális szennyezőforrás. A hibás kúton keresztül növényvédőszerek vagy műtrágya és szerves trágya szennyezheti a felszín alatti vízkészletet, melyek a társdalom stratégiai készletének tekinthetők.
Vízpótlás kell, de nem mindegy, hogyan
A gazdálkodók részéről jogos a víz iránti fokozódó igény, hiszen évről évre egyre súlyosabb a vízhiány, az aszálykárok növekednek. Az aszályos időszakok gyakoribbá válása és a csapadékeloszlás kiszámíthatatlansága már ma is megkeseríti a gazdák életét. Ezek a folyamatok óriási kockázatot jelentenek a mezőgazdaság számára. A biztonságos mezőgazdasági termeléshez vízpótlásra van szükség, de nem mindegy, hogy a vizet honnan és miből pótoljuk. A szóban forgó törvényjavaslat a vízkészletek túlhasználatát vagy éppen pazarlását tenné lehetővé olyan aszályos időszakokban, amikor ezekkel takarékosan kellene bánni.
A vízre egyre szűkösebb erőforrásként kell tekintenünk, és össztársadalmi szempontból minden olyan szabályozás vagy döntés hátrányos, amely pazarlásra ad lehetőséget A jogszabályokkal és agrártámogatásokkal a víz megtartására kellene ösztönözni a gazdákat. Támogatni szükséges őket abban, hogy takarékosan és fenntartható módon gazdálkodjanak a lehulló csapadékkal és a földeken megjelenő belvízzel. Az öntözés csupán egy tüneti kezelése a szárazodásnak, és sokszor még inkább elmélyíti a vízhiány problémáját.
“Az öntözés jelentős beruházásigényű tevékenység, amit inkább a tehetős gazdák engedhetnek meg maguknak. A csökkenő talajvízszint tovább száríthatja az öntözni nem képes gazdák földjeit, akiknek így csökken a termésmennyiségük és még inkább versenyhátrányba kerülhetnek” – tette hozzá Kajner Péter, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának szakértője.
Átgondolt koncepció mentén kellene szervezni a mezőgazdasági vízgazdálkodást
A WWF Magyarország szerint a törvényjavaslat benyújtása előtt széleskörű egyeztetéseket kellett volna folytatni az érintettekkel, különösen a vízhiányos területeken tevékenykedő gazdákkal. Részletesen vizsgálni kellett volna a környezeti és társadalmi hatásokat, továbbá szükséges lenne a módosított törvénynek az uniós és hazai jogszabályokkal is összhangban kerülnie.
“Jelenleg elképzelésünk sincs arról, hogy az intézkedés hány gazdálkodót érintene, milyen és mekkora terhelést róna a vízkészletekre. Hatásvizsgálatot kellett volna készíteni a törvényjavaslathoz annak érdekében, hogy elővigyázatos módon történjen a felszín alatti vizeink használata, valamint biztosítható legyen a vízhez való egyenlő és méltányos hozzáférés. Hiszen Alaptörvényben vállalt kötelességünk természeti értékeink ápolása és megóvása, illetve a jövő generációk életfeltételeinek védelme erőforrásaink gondos használatával. A WWF Magyarország részéről ezért kérjük, hogy vonják vissza a törvényjavaslatot, és helyette egy társadalmi szereplőkkel érdemben egyeztetett mezőgazdasági vízgazdálkodási koncepció kidolgozását javasoljuk” – fejezte be Dedák Dalma.
Háttérinformáció: Magyarország szárazodik
Magyarország kiszárítása folyamatosan zajlik, és ehhez a mezőgazdaság is jelentősen hozzájárul. Az elmúlt másfél évszázad vízrendezései módszeresen kiszárították az országot, csakhogy napjainkban sok helyen a gazdáknak a vízhiány nagyobb problémát jelent, mint a víztöbblet. A szárazodásnak leginkább kitett Homokhátságon vannak olyan területek, ahol a felszín alatti vizek átlagos szintje az elmúlt 50 évben 3 métert süllyedt, és ez csak részben írható a klímaváltozás számlájára, jelentősen hozzájárultak a folyamatokhoz a felszín alatti vízkivételek és vízelvezető vízrendezési munkák is. A mezőgazdaság veszteségeit vizsgálva megállapítható, hogy az aszálykár több mint két és félszerese a többletvizekből fakadó károknak. Pedig utóbbiak segítségével mérsékelhetők lennének a szárazság okozta problémák.
“Ma Magyarországon az Egyenlítőnél is hosszabb, több mint 42 000 km csatornarendszer vezeti el a károsnak tartott belvizet. Pedig az értékes csapadék egyre ritkábban érkezik a földekre, azonban ilyenkor gyakran hirtelen nagy mennyiségű esővíz zúdul le. Ha a csapadék nem tud a mélyebb fekvésű területeken összegyűlni, mert elvezetjük és esély sincs arra, hogy beszivárogjon a talajba, akkor a csapadékos időszakok nedvességtöbblete nem tudja kiegyenlíteni a száraz időszakokban bekövetkező vízhiány. Ez a felszín alatti vizek szintjének süllyedéséhez is hozzájárul, az öntözőkutak egyre többször kiapadhatnak” – hangsúlyozta Kajner Péter.
Nyitókép: Kiskunsági szikes tó – fotó: Dedák Dalma / WWF
Jöhet a kútamnesztia
Kútamnesztiát hirdetne a kormány a vízgazdálkodási törvény módosításával, ezzel a korábban illegálisan létesített öntöző kutak szabályossá tételét oldanák meg – írta tegnap az MTI.
NAGY ISTVÁN AGRÁRMINISZTER EXPOZÉJÁBAN ELMONDTA, HOGY A FELSZÍNI VÍZKÉSZLET NEM ELEGENDŐ AZ ÖNTÖZÉSI IGÉNYEK KIELÉGÍTÉSÉRE, MIVEL SOK HELYEN NEM VAGY DRÁGÁN LENNE ELÉRHETŐ A VÍZFELSZÍN ALATTI VÍZKÉSZLET HASZNÁLATA. Tekintve azonban, hogy ezen kutak engedélyeztetése bonyolult és drága volt, több tízezer illegális öntöző kút létesült, amelyek szabályossá tétele megoldatlan probléma. A javaslat most ezen a helyzeten változtatna, valamint az ötven méternél nem mélyebb, az első vízzáró réteget el nem érő mezőgazdasági öntözési célú kutak esetében
NEM ÍRNÁ ELŐ AZ ÖNTÖZÉSI IGAZGATÁSI SZERV HATÁSKÖRÉBE TARTOZÓ ENGEDÉLYEZÉST. Felszín alatti vízkivételt biztosító kút csak olyan területeken létesíthető, ahol a vízkivétel az ivóvízbázisokat, karszt- vagy rétegvízkészletet nem érinti.
Az ellenzéki pártok eltérően reagáltak a javaslatra. A Jobbik támogatja, de nem értik, miért várt a kormány a helyzet rendezésével mostanáig. Az MSZP ökológiai szempontból hiányolja a javaslatból a kutak vízkivételi mennyiségének szabályozását, a DK pedig azt szeretné, hogy a kútamnesztia egyszeri eset legyen, azt követően pedig csak világos szabályok alapján létesüljenek új kutak.
Nagy István agrárminiszter zárszavában közölte: az érintett kutakra úgynevezett okosórákat telepítenek majd, amelyek segítségével naprakész adatokkal rendelkezhetnek a vízhasználatról.
Kapcsolódó cikk: Szavazatvásárlás kútlegalizálással
