Az észak-spanyolországi Bilbaóhoz közeli Lemonizban több mint 30 éve felépített létesítmény két reaktorába végül egy gramm urán sem került, de a fantomerőművet ma is éjjel-nappal őrizik. Pripjaty, a kísértetváros is része a csernobili atomkatasztrófa költségeinek, mely ma is az ukrán költségvetés 5%-a.
Miközben a világot a földrengés és szökőár sújtotta fukusimai atomerőmű sorsa és a 25 éve felrobbant Csernobil katasztrófájának emléke és következményei foglalkoztatják, a párizsi Le Monde egyik írása feleleveníti egy olyan spanyol atomerőmű történetét, amely sohasem működött.
Az Urdaibai természetvédelmi körzet területén lévő komplexumot sok kilométernyi rozsdás szögesdrótkerítés övezi és egy biztonsági cég emberei szünet nélkül járőröznek körülötte, hogy senki illetéktelen ne közelíthesse meg a szürke betonkolosszust. Egy helyi lap szerint az oda vezető, de soha feszültség alá nem helyezett magas feszültségű villamos vezeték néhány óriás oszlopának teteje már letört, mindenfelé a pusztulás lehangoló képe tárul a ritka látogató elé.
Az erőmű építését 1981-ban állították le a helyi lakosság tiltakozása, de főleg az ETA baszk szeparatista terrorszervezet merényletei és támadásai következtében. Az egyik bombamerényletben meghalt egy munkás, és az erőmű lerombolását követelő ETA elrabolt és kivégzett egy főmérnököt.
A hatalmas épületeket végül nem rombolták le, de az erőmű sohasem fog már működni – viszont már eddig is tengernyi pénzt, becslések szerint 5,8 milliárd eurót emésztett fel. A spanyol adófizetőknek még hosszú ideig fizetniük kell az épületek őrzésének és védelmének, illetve a szerződés nem teljesítéséért járó kárpótlásoknak az árát.
Lemoniz története az ETA terrorizmusának következményei mellett rávilágít a nukleáris energia több alapvető problémájára is: az atomerőművek felszámolásának rendkívüli nehézségére, illetve arra, hogy mennyire viszonylagosak az atomenergia árával kapcsolatos számítások. Lemoniz felépítése és a hely biztonságának fenntartása már eddig is óriási összegbe került, és ezt sohasem számolják bele az atomerőművek által előállított elektromos energia árába – írta a francia lap.
Pripjaty, a kísértetváros is része az atomkatasztrófa költségeinek
Vigyázzanak, ne nyúljanak semmihez kesztyű nélkül” – figyelmeztetett az idegenvezető, amikor a tudósító és társai beléptek az óvodába, és a Geiger-Müller számláló, mint egy dühös csörgőkígyó sziszegni kezdett. A padlón és a polcokon negyedszázados fehér por lepte műanyag kockák, plüssmackók, gyermekkönyvek, közöttük gyermekekre méretezett gázálarcok. A csöppségek valami szörnyűség elől menekültek ártatlan zugukból. Otthonuk, a valaha mintavárosnak számító Pripjaty a valóságban játszódó apokaliptikus film színhelye lett.
A néhány kilométerrel arrébb fekvő Csernobilből fúvó szelek útjában fekvő Pripjaty a világtörténelem legsúlyosabb atombalesetének csillagászati költségeit jelképezi. Sorsa a fukusimai atomerőmű-balesettel küzdő Japánban is dermesztő gondolatokat ébreszt. A csernobili atomerőmű személyzetének egykori lakóhelye, Pripjaty teljes, közel 50 ezer fős lakosságát kimenekítették, miután 1986. április 26-án a csernobili atomerőmű 4. számú reaktora felrobbant.
Valaha Pripjatyot tekintették a Szovjetunió az egyik legkellemesebb városának – mondta Mikola Fomin, a látogatókat az erőművet övező 30 kilométeres tiltott övezetben kísérő ukrán fiatal. Jók voltak a lakások és az iskolák, és a boltokban olyan dolgokat lehetett kapni, amit másutt sehol – tette hozzá. A városban ma fák nőnek az elhanyagolt aszfaltos utak kátyúiban, fű a macskakövek közötti réseken. Sehol egy lélek.
Minden új, modern volt” – mondta Fomin. Pripjaty 16 éves volt, amikor meghalt”.
A városi uszodában törött üveg és cserép ropogása hallatszik a lábak alatt. A piactéren a soha nem használt, 1986. május 1-jén felavatni szánt óriáskerék sárga gondolái himbálóznak a szélben. A főtéren rozsdás sarló és kalapács díszíti a kultúrházat. Egy hátsó helyiségben Lenin és más szovjet vezetők odakészített képei várják – azóta is hiába – a május elsejei felvonulást.
Pripjaty és a többi, a tiltott övezetben fekvő település lakóinak kitelepítése, a megsérült reaktor elszigetelése, az erőmű megtisztítása, a szennyezett régiók monitoringja – mindez szinte felmérhetetlen költségeket jelent Ukrajna számára. Még ma is a csernobili atombaleset károsultjainak kifizetett összegekre megy el az éves ukrán költségvetés mintegy 5 százaléka. Ezek között van az a népnyelven csak gyászpénzként” emlegetett szerény segély, amelyet a sugárszennyezett területeken élők kapnak egészséges élelmiszer vásárlására.
Az erőműbaleset súlyosan érintette Fehéroroszországot és Oroszországot is. A három országban összesen több mint 330 ezer embert kellett kitelepíteni. A három érintett országot, hét ENSZ-szervezetet és a Világbankot tömörítő Csernobil Fórum 2005. évi jelentése szerint 2005-ig a közvetlen és közvetett költségek több százmilliárd dollárt tettek ki.
Malcolm Grimston, a brit Királyi Külügyi Intézet (Chatham House) atomszakértője szerint az emberveszteség és a sugárszennyezés tekintetében egyelőre nem lehet Fukusimát Csernobilhoz hasonlítani. Nem tudni azonban, mennyi ideig kell fenntartani Fukusima körül az evakuációs övezetet és az erőmű megtisztítása minden bizonnyal évtizedekig eltart. A katasztrófa pénzügyi mérlege Japán számára valószínűleg hasonló lesz a csernobiliéhez, tekintettel az üzleti életben okozott károkra és a Szovjetunióénál költségesebb tisztítási szabványokra – tette hozzá Grimston.
Kapcsolódó anyagok:
Viták a világ leendő legnagyobb atomerőműve körül
Óvatos váltást sürget a német atompolitikában a Bölcsek Tanácsa
