Ha a Csernobil közeli erdős területeken tűz üt ki, akkor veszélyes radioaktív anyagok szabadulnak fel és kerülnek a légkörbe. A tudósok nemcsak a betonszarkofág megépítéséért kampányolnak, hanem azért is, hogy korszerű tűzvédelmi programja legyen a területet kezelő tűzoltóknak és erdészeti szakembereknek.
A romokban lévő Csernobili atomerőmű körül csodálatos a környezet, az érintetlen területet hatalmas füves részek, bozótosok és erdőségek borítják. Azonban 25 évvel a katasztrófa után még most is óvnak a tudósok a környezetben lerakódott radioaktív anyagoktól. Szerintük félő, hogyha esetleg komolyabb tűz ütne ki a csernobili zónán belül, akkor a füsttel együtt olyan veszélyes anyagok is távoznának, amelyek ismét komoly veszélyt jelentenének a térségére. A Csernobil környéki fákban ugyanis sok sugárzó anyag rakódott le, ezért szükség lenne a lakatlan területen automata tűzérzékelőkre és monitorozó rendszerre, valamint korszerű tűzoltó eszközök is kellenének és modern berendezések a csernobili erdőségek biztonságos kezeléséhez.
A csernobili atomerőmű közelében állomásozó tűzoltók tisztában vannak vele, hogy a lángok oltásánál nemcsak a hőség emészti a szervezetüket, hanem a kiszabaduló radioaktív anyagok, ám semmiféle orvosi vizsgálaton nem esnek át a bevetések után, csak megmosakodnak. „ A tüzek oltásánál furcsa dolgokat látunk. A fenyőfák a lángokban néha átugranak rajtunk.” A helyzetük azonban nemcsak ezért áldatlan: idén márciusban a csernobili tűzoltóknak elfogyott az üzemanyaga, így a lánglovagok lovas kocsikkal vonultak fel, pedig vannak traktorjaik is, csak akkor épp használaton kívül parkoltak.
1992-ben, hat évvel a csernobili katasztrófa után több, mint ezer erdőtüzet jelentettek a lezárt zónában. Hogyha a tűz hatalmas területeket emésztett volna fel, vagy a jövőben egybefüggő részek égnének napokig, akkor a tudósok szerint az így kiszabaduló radioaktív anyagok akár Nagy Britanniát is elérhetik. A 13.5 millió dolláros tűzvédelmi csomag összeállításában az ukrán Környezetvédelmi Egyetem, a Yale Egyetem szakemberei, valamint az ENSZ Globális Tűzfigyelő Központjának tudósai vettek részt. Az alap létrehozásához nemzetközi segítségre van szükség, mivel Ukrajna egymagában nem képes ezeket a feladatokat finanszírozni. A technikai segítségre éppúgy szükségük van, mint pénzre.
Az ukrán nemzeti egyetem rektora, Dimitrov Melnicsuk szerint az egykori erőmű közelében lévő erdőtüzeknél Stroncium-90, plutónium és americinum-241 kerülhet az atmoszférába és komoly problémákat okozhatnak a tűzoltóknak és másoknak, akik belélegzik az anyagokat. A tudós ugyanakkor jelezte, hogy a sugárzó füst végül nagy részben gabonaföldeken ülepedik le, akár 150 kilométerrel arrébb is, így az ezekből a gabonákból készített ételek bizony veszélyesek az emberre. A csernobili erdők magukba szívják a sugárzást és megállítják a talajvíz szennyezését is, ezért fennmaradásuk égetően fontos. A nyári szárazság és hőség sajnos ugyanúgy veszélyezteti az emberektől elzárt csernobili zónát.
Kapcsolódó anyagok:
Csernobil, Fukusima és Paks üzenete: új energiapolitikára van szükség
