India, Nepál és Pakisztán kormánya 2006-ban betiltotta a diklofenák nevű fájdalomcsillapító állatorvosi célú használatát, miután az azzal szennyezett tetemek fogyasztása a kipusztulás szélére sodorta a térség három őshonos keselyűfaját. Egy brit tanulmány első ízben mutatta ki a tilalom hatékonyságát.
2006-ra a bengáli keselyű (Gyps bengalensis) állományának 99,9 százaléka, míg a hosszúcsőrű keselyű (Gyps indicus) és a keskenycsőrű keselyű (Gyps tenuirostris) állományainak 97 százaléka tűnt el – írja a BBC hírportálja.
Brit kutatók ötezer marhatetemből vettek mintát, hogy felmérjék a tilalom hatékonyságát. A minták egy részét a tilalom előtt, egy másik részét közvetlenül annak hatálybalépését követően, a harmadik részt pedig 2007 és 2008 között vételezték. A PLoS One című folyóiratban közzétett eredményeikből kiderül, hogy a fájdalomcsillapítóval szennyezett marhatetemek aránya Indiában mintegy 40 százalékkal csökkent 2006 és 2008 között. A szennyezett tetemekben pedig jelentősen alacsonyabb volt a diklofenák koncentrációja.
A kutatást támogató Brit Királyi Madárvédelmi Társaság szerint azonban Indiában emberi felhasználásra gyártott diklofenákkal még mindig kezelnek szarvasmarhákat. A tanulmány egyik szerzője, a Cambridge-i Egyetemen dolgozó Rhys Green elmondta, az állatorvosi célra történő gyártás és forgalmazás betiltásával csak félmunkát sikerült végezni. A keselyűk megmentése végett a szer használatát gyakorlatilag fel kell számolni – tette hozzá a professzor.
Vallási okokból Indiában a beteg, kimúló szarvasmarhákat nem ölik meg, hogy megszüntessék szenvedéseiket, ezért a gazdák fájdalomcsillapítót adnak azoknak. Csak így maradhat a keselyűk elpusztításához elegendő mennyiség az állatok szöveteiben – magyarázta Green. A diklofenák alternatívája, a keselyűkre ártalmatlan meloxikám szintén hatékonyan szűnteti meg a fájdalmat, de használata még nem terjedt el elég széleskörűen ahhoz, hogy helyettesíteni tudja előbbit.
