Egy év telt el a kolontári-ajkai vörösiszap-katasztrófa és mintegy tíz év a nagybányai cianidos szennyezés óta. A Greenpeace annak jár utána, mi történt ez alatt annak érdekében, hogy megelőzzünk a hasonló katasztrófákat. A Greenpeace levélben fordult a hatóságokhoz.
Tömöri Balázs, a Greenpeace kampányfelelőse elmondta: „Az ipari katasztrófák elkerülése érdekében jóval nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a megelőzésre a jövőben. Ebben kulcsszerepe van az engedélyező hatóságoknak, a Környezetvédelmi Felügyelőségeknek.”
A Greenpeace szeptember elején levélben érdeklődött a Környezetvédelmi Felügyelőségeknél [1], hogy területükön milyen veszélyes ipari üzemeket tartanak számon, és milyen módszerrel döntik el, hogy mennyire veszélyes egy ipari üzem. Nemsokára letelik a 30 napos válaszolási határidő. A Greenpeace nyilvánosságra fogja hozni a Környezetvédelmi Felügyelőségek válaszait.
A kolontári katasztrófa egyik fő tanulsága, hogy fontos naprakészen tartani a katasztrófavédelmi forgatókönyveket. A MAL Zrt. katasztrófavédelmi terve csak háború és földrengés okozta gátszakadással számolt, és a kiömlő anyag mennyiségét is jelentősen alábecsülték [2]. A Greenpeace a levelében arra is rákérdezett, hogy Kolontár tanulságai alapján hogyan módosították a veszélyes ipari üzemek a vészhelyzetre vonatkozó forgatókönyveit.
Az iszapkatasztrófát vizsgáló parlamenti bizottsági ülésen elhangzottak szerint a tavalyi szerencsétlenséget az okozta, hogy a lúg néhány évtized alatt kimosta a talajt a kolontári tározók alól. A Greenpeace információt kért a hatóságoktól arról is, hogy miként vizsgálják az ipari tározók gátjainak stabilitását, és hogy hol vezették be a legkorszerűbb műholdas gátstabilitás-vizsgáló rendszereket, melyek megelőzhették volna a kolontári katasztrófát.
Tömöri hozzátette: „Mindenkinek az érdeke, hogy elkerüljük a vörösiszap-katasztrófához hasonló ipari baleseteket. Az állampolgárok elsődlegesen azt várják a kormányzattól, hogy megelőzze az ipari katasztrófákat. Olyan ez, mintha egy nyitott csapból méreg dőlne a túlcsorduló medencébe és dönthetnénk, hogy takarító-felszerelésre költünk, vagy elzárjuk a toxikus szennyezőanyagot zúdító csapot.”
[1] Az alábbi kérdéseket tettük fel a környezetvédelmi felügyelőségnek szeptember 8-i levelünkben:
– Európa szerte bevett gyakorlat, hogy a veszélyes ipari üzemeket kockázatosságuk alapján rangsorba rakják. A Katasztrófavédelem honlapján elérhető felsoroláson kívül milyen felügyelőségi listák vannak a veszélyes ipari üzemekről? Milyen szempontok szerint és milyen módszerrel rangsorolják a veszélyes üzemeket?
– Van-e illetékességi területükön olyan veszélyes ipari üzem, amely más hatóság hatáskörébe esik; és ha igen, melyek ezek?
– A kolontári katasztrófa tanulsága volt többek között, hogy az üzem vészhelyzetre vonatkozó forgatókönyve nem tért ki a gátszakadás lehetőségére és ilyen mennyiségű anyag kizúdulására. Hogyan módosították ezek után a veszélyes ipari üzemek a vészhelyzetre vonatkozó forgatókönyveiket?
– Milyen lépések történtek az üzemek közelében lévő települések vezetőinek és lakosságának tájékoztatására és vészhelyzeti felkészítésére?
– Hogyan változott a veszélyes üzemek monitoring rendszere (víz, finom szálló por, gátak stabilitása)?
– Mely üzemeknél vezettek be GPS-alapú gátstabilitást figyelő rendszert, mely a Kolontáron is előre jelezhette volna a gát megcsúszását?
[2] 400 ezer köbméternyi víz és 100 ezer köbméternyi vörösiszapot ír a dokumentum, a felügyelőség a bírságot pedig végül 1.876.622 tonna kiömlött anyag után szabta ki a cégre.
