Nem a bontóban, hanem az Atlanti-óceán mélyén végzi az öreg New York-i metrókocsik egy része. Csaknem negyven év használat után azért hajítják vízbe a vagonokat, hogy ott egyfajta mesterséges zátonyként otthont adjanak az óceánlakóknak.
„Luxusapartman a halaknak” – így jellemezte a kibelezett és ablakaitól megszabadított metrókocsikat Jeff Tinsman, a helyi környezetvédelmi hatóság vezetője Delaware-ből. A szerelvények 15-20 méter hosszúak, 3 méter szélesek és 3 méter 70 centi magasak, az Egyesült Államok keleti partjainál összesen 2500 ilyet eresztenek a vízbe a tervek szerint. 2001 óta tart a program.
A metrókocsik tengerfenékre dobálása a közlekedési vállatoknak is jó üzlet, mert így egyszerűbben tudnak megszabadulni a roncsoktól. Helyi környezetvédelmi szakemberek azt mondják: még a régi vagonokba beépített azbeszt sem okoz gondot, mert az a vízben állítólag már ártalmatlan, a szárazföldön viszont nehéz ártalmatlanítani.
A kibelezett roncsokban különféle rákok, kagylófélék, halak találhatnak menedéket a vízben, illetve segíthetik új fajok megtelepedését is.
A Spiegel Online beszámolója szerint a tengerfenék egyes részein jól kivehetőek azok az élénkpiros kocsik, amelyekből eddig nagyjából ezret eresztettek le. Ezt a színt egyébként a nyolcvanas évek elején használták a vagonokhoz.
Észak-Amerikában a New York-i metróhálózat a leghosszabb, a világon pedig a legrégebbi ilyen üzem. Naponta több mint 6400 kocsi van forgalomban, 2010-ben az utasok száma elérte az 1,6 milliárdot.
