A héten a Birdlife Europe és Partnerei, valamint más zöld nem kormányzati szervezetek (NGO) csatlakoznak Brüsszelben a „Nincs biankó csekk” kampányhoz, mely még egy utolsó felhívást kíván közzétenni az Európai Unió közös költségvetésének 40%-át kitevő, a gazdálkodókat támogató közös agrárpolitika, a CAP zöldebbé tétele érdekében.
A kampányban résztvevő NGO-k Európa szerte állásfoglalásokat és hirdetéseket tesznek közzé meghatározó sajtóorgánumokban, amelyekkel a hónap végén a költségvetésről döntő Európai Bizottságot szólítják meg.
A CAP jövőjéről folytatott tárgyalásoknak kezdettől fogva az lett volna a célja, hogy jobban támogassa az európai környezetet, a falusi közösségeket és a hosszú távú élelmiszerbiztonságot. Eme üdvözlendő és ambíciózus szándék ellenére most úgy tűnik, hogy fennmarad a „szokásos üzletmenet” hozzáállás. A tárgyalások üvegházában veszélyesen gyengülni látszik az eredeti reformtörekvés. A dolgok jelenlegi állása szerint valószínűleg folytatódik a mezőgazdasági támogatások biankó csekk stratégiája, ami a nagyközönség számára teljesen értelmezhetetlen lesz majd.
Az EU teljes költségvetésének közel 40%-a (2007 és 2013 között) a mezőgazdaságot szubvencionálja; ezt a hatalmas összeget döntően az iparosodott mezőgazdaság kapja és az elosztása igazságtalan. A reform eredeti célkitűzése az volt, hogy hogy ezt a pénzt bölcsebben használják fel annak érdekében, hogy támogassák az európai gazdálkodókat abban az esetben, ha azok megőrzik és helyreállítják a környezetet és garantálják a nehéz helyzetben lévő falusi közösségek boldogulását. Ez a remény azonban szertefoszlóban van.
A tagállamok vezetői november 22-én és 23-án találkoznak Brüsszelben, hogy megegyezzenek az EU 2014-2020 közötti költségvetéséről és arról, hogy az adófizetők pénzéből mennyi jut a mezőgazdaság támogatására. Ez a kötelezettségvállalás anélkül születik meg, hogy tudnák, az országok mezőgazdasági miniszterei mennyire teszik „zölddé és igazságossá” a CAP-ot a jövőben. Egyelőre komoly a veszélye annak, hogy mihelyt megszületik a pénzügyi kötelezettségvállalás, a korlátozott pénzeszközök miatt minden számottevő és előremutató környezetvédelmi intézkedést elvetnek. Egyes európai parlamenti képviselők és mezőgazdasági miniszterek egyenesen odáig mentek, hogy kijelentették: ha a CAP költségvetése csökken, nem lesz semmiféle „zöldülés”.
A CAP már régóta az EU költségvetésének legellentmondásosabb része. Az európai mezőgazdaság sorsa most az európai parlamenti képviselők és mezőgazdasági miniszterek kis csoportjának kezében van, akiknek az agrárlobbi azért hízeleg, hogy a jövőbeni kifizetések döntő hányadát csekély környezetvédelmi és társadalmi-gazdasági megtérülés mellett intenzív gazdálkodást folytató gazdálkodóknak juttassák. Amikor ennek a politikának nem kell kötelezettséget vállalnia számottevő előnyök biztosítására mielőtt az adófizetők pénzét odaítélnék, ez a negatív percepció csak erősödik. Bár a tejtengerek és vajhegyek ideje már elmúlt, ez az üzletmenet aligha járul hozzá Európa hitelességéhez. Újból érvényt kell szerezni az elszámoltathatóságnak az EU választópolgárai és a közjó, mindannyiunk környezete irányában.
A helyzet még menthető. Egy világos politika iránymutatás a CAP reformját újból a pénzügyi felelősségvállalás és a teljes európai lakosság javát szolgáló megtérülés felé terelhetné. Ne legyen több biankó csekk. Politikai vezetőinknek minimális elvárásként kellene ragaszkodniuk ahhoz, hogy a gazdálkodók olyan hatékony eljárásokat alkalmazzanak, amelyek óvják a környezetet és átviszik a mezőgazdaságot a XXI. századba, s a nemzeti erőforrások értelmes hasznosításával gondoskodnak hosszú távú élelmiszerbiztonságunkról.
Jól kimutatható az összefüggés a vegyszerek használatán alapuló mezőgazdaság és a klímaváltozás, a vizek szennyezése, a termőtalaj romlása, valamint a növény- és állatvilág sokszínűségének hanyatlása között. Szembe kell szállni azokkal a szerzett jogokkal, amelyek alapján továbbra is kifizetéseket követelnek az EU-tól, miközben a fenti problémákkal nem törődnek. Rengeteg olyan agráreljárás van, amely összhangban van az ökológiai folyamatokkal és tiszteletben tartja azokat, a rombolás helyett, csak politikai akaratra van szükség ahhoz, hogy ezek a főáramlatba kerüljenek.
Az EU mezőgazdaságának hosszú távú megvalósíthatóságáról azáltal kell gondoskodnunk, hogy az egész CAP-ot zöldebbé és valamennyi gazdálkodó számára igazságosabbá tesszük. A Vidékfejlesztési Alapot (Rural Development Fund) fel lehet használni a vidék gazdaságának támogatására és arra, hogy a környezetvédelmi szempontok jobban érvényesüljenek ezekben a térségekben. Meg kell akadályozni, hogy EP képviselők és tagállamok pénzt szivattyúzzanak ki belőle. Politikai vezetőinknek el kell érniük, hogy ez az alap megfelelő pénzügyi támogatást kapjon a megvalósítható vidéki közösségek fenntartása és a környezetvédelmi eredményesség érdekében.
Amikor november végén az államok vezetői tárgyalóasztalhoz ülnek, a polgáraik érdekeire kell figyelniük, ez pedig egy olyan környezet, amely hosszú távon lehetővé teszi a fenntartható gazdálkodást. Politikusainknak olyan gazdálkodók támogatására kellene használniuk a CAP-ot, akik igazi változást szeretnének elérni a jövő generációi számára, ahelyett, hogy biankó csekket állítanak ki olyanoknak, akik erre nem hajlandók.
