Az Európai Parlament mezőgazdasági és környezetvédelmi bizottsága közös meghallgatást tartott, miután kiderült, két nagy mezőgazdasági vegyszereket forgalmazó cég nem osztott meg adatokat az európai hatóságokkal arról, hogy az elmúlt 20 évben 9 alkalommal találtak tudományos bizonyítékot arra, hogy egyes általuk gyártott növényvédő szerek magzati agykárosodást okozhatnak.
A cégek védelme: ők mindent etikusan csináltak, de egyébként sem volt kötelező jelenteniük az EU-nak a potenciális mérgező hatásokat.
Az Európai Parlament két szakbizottsága nyilvános meghallgatáson vonta kérdőre két nagy, növényvédő szereket gyártó cég, a Bayer és a Syngenta képviselőit, miután svéd kutatók kiderítették, hogy a cégek összesen 9 alkalommal tartottak vissza tudományos bizonyítékokat az európai intézményektől az általuk gyártott vegyszerek potenciális mérgező hatásáról. A cégek saját tudományos kutatásaikban arra utaló jeleket találtak, hogy a növényvédő szerek néhány generáció alatt magzati agyi fejlődési rendellenességhez vezethetnek. A két vállalat az USA illetékes hatóságának benyújtotta a bizonyítékokat, viszont az EU-nak nem, mondván, ez jogilag nem volt kötelező. Claire Bury a meghallgatáson az Európai bizottság képviseletében kijelentette, ők ezt nem így látják, szerinte a tanulmányok visszatartása
“a cégek jogi kötelezettségeinek megsértése, és nagyon súlyos probléma”.
A képviselők és az unió szakintézményeinek munkatársai egyetértettek abban, hogy semmiképpen nem megfelelő az a rendszer, amelyben a vegyipari vállalatok dönthetik el, mely tanulmányokat bocsájtják az európai döntéshozók tudomására, és melyeket nem. Ez nem csak egészségügyi és környezetvédelmi kockázatokkal jár, az európai intézmények nem tudnak objektív döntéseket hozni a növényvédő szerek szabályozásáról, ha nincs minden bizonyíték a birtokukban.
A két vegyipari vállalat képviselői is ragaszkodtak hozzá, hogy a szabályokat betartva jártak el. Cristina Alija, a Bayer képviseletében elmondta, hogy a cég mindig “átláthatóan járt el” és minden “kért” adatot átadtak. A kulcsszó ebben az esetben a “kért”, arról ugyanis tényleg lehet technikailag vitatkozni, hogy kötelezték-e pont ezen 9, mérgező hatásokról szóló tanulmány átadására a cégeket az európai jogszabályok.
Alexandra Brand a Syngenta képviseletében úgy fogalmazott, azért nem adták át a tanulmányokat az EU-nak mert
“Nem voltak kötelezőek. Megállapítottuk, hogy nem tartalmaznak új információt. A cégünk szabályszerűen járt el. Nincs rejtegetnivalónk.”
Még ha ez igaz is, bár ezt az európai döntéshozók vitatják, semmiképpen nem fest túl jó képet a vállalatokról, hogy nem értesítették az uniós intézményeket. A botrány egyébként az EU növényvédő szerekkel kapcsolatos kompetenciáinak hiányosságaira is rávilágít: fontos lenne egy olyan jogszabály ami kötelezi az adatszolgáltatást és szabályozza a vegyszerek használatát a mezőgazdaságban.
Van is az EU asztalán egy hasonló szabályozás, ami 2030-ra felére csökkentené az EU-ban használt kemikális növényvédő szerek arányát. Viszont az erről való szavazást éppen az Európai Parlament mezőgazdasági bizottsága napolta el. Több képviselő aggódott ugyanis, hogy a döntés nehéz helyzetbe hozná az agrárszektort, és rontaná a versenyképességet. A képviselők a héten szavaztak volna a javaslatról, azonban politikai egyetértés hiányában októberre halasztották a döntést. A nyilvános meghallgatás eseményei viszont egyértelművé tették, hogy valamilyen EU-s szabályozásra mindenképpen szükség van a növényvédő szerek tekintetében. Az ügyben egyébként a környezetvédelmi bizottság szavazata a mérvadó, az mezőgazdasági bizottság csak másodlagos szereplő. Viszont a mezőgazdasági bizottság tétlenkedése a környezetvédelmi bizottság munkáját is halaszthatja.