Felrepedezett folyómedrek, hátrahagyott hajók, bomló haltetemek. Történelmi szárazság sújtja az Amazonas-medence északi részét, ahol egyes falvak megközelíthetetlenné váltak, a helyiek nem jutnak élelemhez, ivóvízhez vagy gyógyszerekhez. A pusztító aszály kialakulásában természetes folyamatok és emberi tényezők egyaránt szerepet játszottak, és hiába közeleg az esős évszak, a régió lakói hosszú távon nem lélegezhetnek fel.
Magányos férfi sétál a száradó homokpadon, csak egy-egy hátramaradt pocsolya jelzi: korábban egy folyó hömpölygött erre. A Rio Negro normál esetben az Amazonas egyik legjelentősebb mellékfolyója, a teljes medence vizének mintegy 10 százalékát adja, az elmúlt időszakban azonban történelmi szárazság és forróság sújtja a trópusi esőerdő vidékét.
„Kegyetlen a helyzet” – foglalta össze a The Guardiannek Pedrina Brito de Mendonça saracái lakos. A part menti településre ma rá sem lehet ismerni, miután a Rio Negro drasztikusan visszahúzódott.
A brazíliai Amazonas állam fővárosában, Manausban az elmúlt időszakban 40 Celsius-fokot is mértek. 500 kilométerre nyugatra, Tefé vidékén eközben az apadó vizekben tucatjával pusztulnak az amazonasi folyamidelfinek és parti delfinek, ezrével a különböző halfajok, sok település pedig a hajóközlekedés leállása miatt megközelíthetetlenné vált. Wilson Lima, Amazonas állam kormányzója már szeptember végén vészhelyzetet hirdetett több helyszínen, azóta viszont a helyzet sokat romlott. Az idei száraz évszak különösen aszályos szerte az Amazonas-medence északi részén, ami nemcsak a természetet, hanem az őslakos közösségeket is veszélybe sodorja. Akadnak falvak, amelyek számára a folyók jelentik az egyetlen útvonalat a külvilághoz.
Nyitókép: A Mamirauá Fenntartható Fejlődés Intézetének kutatója elhullott delfineket gyűjt ki a Rio Solimões déli partján fekvő Tefé-tóból, amelyet magas hőmérséklet és aszály sújtott. Fénykép: Bruno Kelly/Reuters
