Tavaly ilyenkor vándorolt át Magyarországon az M237-es jelű svájci farkas. A Duna-Ipoly Nemzeti Park most a jeladója alapján rekonstruálta az állat pontos útvonalát. A farkas 2023. február 11-én Nagycenknél lépett be az országba, majd 5 nap múlva elérte a nemzeti park területét. Pest megyébe február 18-án érkezett.
A dél-budai agglomerációban több napot is eltöltött, Sóskút, Biatorbágy, Törökbálint és Érd környékét is bejárta, miközben teljesen észrevétlen maradt. Pedig olyan területeken mozgott, ahol sötétedés után futók és kutyafuttatók is rendszeresen megfordulnak. Az embereket távolról kerülte, és a háziállatokat sem háborgatta.
Az agglomeráció sűrű közlekedési infrastruktúrája miatt lassabban haladt, az M1, M0 és M7 autópályáknál, valamint az 1-es vasúti fővonalnál is meg kellett találnia az átkelési pontokat.
Március 14-én indult el Budapest irányába. A Kamara-erdőben, Őrmezőn és Gazdagréten is megfordult, mielőtt Buda északi része felé vette az irányt. Egészen a Hármashatár-hegy térségéig jutott, zöldfolyosók mellett városi utcákat is használva.
Budát március 18-án hagyta el. Először Ürömre ment, majd Pomáz és Szentendre megkerülésével a leányfalui Duna-partra ért. A tahitótfalui hídtól északra úszott át a Szentendrei-Dunán. A szigeten gyorsan keresztül haladt, hogy Vác környékén átkeljen a Duna másik ágán is. A Duna-Ipoly Nemzeti Park területét március 20-án hagyta el, a Naszálytól északra.
A farkas összesen 38 napot töltött a Dunántúlon, ebből 30-at a főváros közvetlen közelében. Konfliktusba azonban egyetlen egyszer sem került.
Mielőtt félni kezdenénk a farkastól, nyugtassanak meg mindenkit a fent leírtak: a rejtőzködő és embertől tartózkodó finom viselkedés egy ilyen sűrűn emberlakta területen, ahogy a mindennapjait ez az okos állat élte ott. Sőt, alapvetően inkább a farkasra jelentett veszélyt ez a helyzet. Elsődlegesen a közlekedés, az autópályák és egyéb utak szüntelen áramló gépjárműforgalma és a területet átszelő forgalmas vasútvonal. Többször kelt át rajtuk, a duplapályás vasúti fővonalon pedig napi szinten.
Ezenkívül valós veszélyt jelent a fajra az (orv)vadászat, csapdázás és mérgezés. Hazánkban fokozottan védett, vadászata tilos és bűncselekmény. Az esetleg kihelyezett csapdák és mérgek nem csak rókára, aranysakálra és a farkasra jelentenek veszélyt, hanem minden kóbor, kiszökős, továbbá a gazdájától eltávolodó kutyára is.
Az Iharos és a Dulácska-völgy térségében több, mint 3 hét tartózkodás után M237 egyszer csak úgy döntött, hogy tovább áll. És a következő napok eseményei felülmúlták az előző heteket. Március 14-én hajnalban átkelt az M7-M0 csomópontja alatt Törökbálint és Érd között, majd Diósd belterületén megtalálta az átjárót az M0 alatt északi irányba, a Tétényi-fennsík felé, és a hajnal már Kamara-erdőben érte. A nagy forgalmú és kerítéssel határolt utak alatti átjutásaihoz rendszeresen használta a közúti átjárókat. A nappalt itt töltötte és a következő éjszaka a Balatoni út mentén északi irányba haladva átment Őrmezőre, ahol március 15-én a nappalt a bob pálya melletti erdőben töltötte. Éjjel először keleti irányba indult el a Keserű-ér mentén, de Kelenföldnél visszafordult és a következő napot is Őrmezőn töltötte (7. kép). 16-án éjjel nyugatra keresett kijárót innen és az M1-M7 közös szakasza alatt átkelve Gazdagrétre jutott, ahonnan jeladója az éjféli GPS pontját a Gazdagréti út, Torbágy utca (Kaptárkő utca) sarkán rögzítette (8. kép). Négy óra múlva már Észak-Budán volt, a Hármashatárhegy térségében. Ezt az utat nem tudta csak zöld folyosókon haladva megtenni, kiválóan használta a városi utcákat is! Pedig nem volt helybeli…
Az állat végül egészen Borsod-Abaúj-Zemplén megyéig jutott, Hidasnémeti környékén lőtték ki. Az ügyészség tavaly augusztusban arra jutott, hogy a farkassal egy 9 éves kisgyerek végzett.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park részletes cikke >>>
