Ha nem foglalkozunk a bálványfával, akkor rövid idő alatt hatalmas társulásokat képes kialakítani. A bálványfa rendkívül gyorsan nő, vastagsági növekedése is jelentős, magról és sarjakról is nagyon könnyen újul. Erdőgazdálkodási szempontból a bálványfa sűrű koronája okozhat még komoly problémát, hiszen elveszi a fényt az alacsonyabb erdőszinteken lévő újulatoktól, ráadásul a lomb nagy nitrogén-felhalmozódást eredményez, ami a ragadós galajhoz hasonló, nemkívánatos gyomnövények megjelenését eredményezi.
A Pilisi Parkerdő Zrt., legutóbbi, a bálványfa terjedése ellen indított nagyobb horderejű „hadjáratát” uniós forrásokból valósította meg. 2012-től 2015 nyaráig több mint 400 hektár érintett területen, mintegy 122 millió forintot fordítottak a bálványfa-állományok visszaszorítására. A Bajnai Erdészet kezelésében álló cser-, illetve tölgy főfafajú erdőfelújításokban így jelenleg nincs bálványfa. A következő 5 év fenntartási időszaka erdészeti szempontból arról fog szólni, hogy meg is őrizzék ezt az állapotot; hogy a környező területekről is távol lehessen tartani a bálványfa magszóró egyedeit. Az idegenhonos fajok általában egy adott ökoszisztémában elpusztulnak, vagy nem válnak inváziós fajjá, hanem beilleszkednek az őshonos fajok közösségébe. Egy-egy esetben azonban hirtelen és tömegesen képesek e fajok elterjedni (ezeket hívjuk inváziós vagy özönfajoknak), felborítva a meglévő ökológiai egyensúlyt. Ennek következtében új egyensúlyi helyzet alakul ki, amely során az inváziós fajok kiszoríthatnak őshonos fajokat (például elfoglalják életterüket), és azok így kihalhatnak. Amennyiben a környéken magszóró bálványfa található – miként azt többek között egy Dorog községhatárában lévő erdőrészleten is tapasztalták az erdészek , nagyon hamar végbemegy az invázió.
Egy év alatt itt a Dorog melletti erdőterület csaknem 40%-át elöntötte a bálványfa.
Ez 200-300 m2-es, összefüggő foltokat jelent. „Ha nem foglalkozunk a bálványfával, akkor rövid idő alatt hatalmas társulásokat képes kialakítani. A bálványfa rendkívül gyorsan nő, vastagsági növekedése is jelentős, magról és sarjakról is nagyon könnyen újul. Erdőgazdálkodási szempontból a bálványfa sűrű koronája okozhat még komoly problémát, hiszen elveszi a fényt az alacsonyabb erdőszinteken lévő újulatoktól, ráadásul a lomb nagy nitrogén-felhalmozódást eredményez, ami a ragadós galajhoz hasonló, nemkívánatos gyomnövények megjelenését eredményezi.
Út menti bálványfák. Kiszorítják az őshonos fajokat.
A bálványfa allelopatikus hatása révén a fa gyökere, illetve a levelei továbbá képesek olyan biomarkerek kiválasztására, amelyek a környezetében lévő lágyszárú és fás szárú növények életfolyamataira negatív hatást gyakorolnak. A fagy sem állja a bálványfa útját, épp ellenkezőleg: serkenti a gyökérsarj-képzést. A bálványfa nem csak az erdészeteknek, hanem magánerdő-gazdálkodóknak és civil kerttulajdonosoknak is komoly problémát okoz. Mivel szomszédos területekről könnyen és gyorsan szórja szét a magjait, széleskörű összefogás szükséges a visszaszorításához” – mondta Limp Tibor, a Pilisi Parkerdő Zrt. Bajnai Erdészetének műszaki vezetője. A magánerdő-gazdálkodók jellemzően kisebb területeken, de több tulajdonos szomszédságában gazdálkodnak.
A magszóró bálványfák emiatt sokszor nem is a kezelésükben lévő területen állnak, ugyanakkor a megjelenő magoncáradat egy-egy véghasználatot követően milliós többletköltséget, és jelentős pluszmunkát okoz.
A bálványfa a háztáji állattartásban sem kívánatos.
Magyarországon nincs olyan növényevő állat, ami elfogyasztaná az intenzív illat- és ízanyaggal rendelkező levelét vagy a kérgét.
A Pilisi Parkerdő Zrt. tapasztalatai szerint a bálványfa a lakosság körében, számos kertben is problémát jelent: bekúszik a veteményesekbe, vagy a kis parcellás kukoricákba. Eltávolítása nem csak többletmunkával jár, hanem a termény (pl. lucerna) minőségében is romlást eredményez. A parkerdő szakemberei többek között Budapest, Bajna, Gödöllő, Ráckeve és Visegrád térségében kezeltek bálványfa-állományokat, és már a 2016-os év során is többször kérték a segítségüket.
Harci eszközök a bálványfa ellen
Az inváziós fafajok között legveszélyesebbnek minősülő bálványfa ellen permetezéssel, sorozatos sarjkenéssel (mely során a vegyszert csepegésmentes kézi szerkezettel kenik rá a célnövényre) vagy fainjektálással (mely során a hatóanyagot közvetlenül a fa törzsébe juttatják) lehet védekezni.
A biodiverzitás védelmezéséhez és növeléséhez kulcsfontosságú feladat az invazív módon terjedő idegenhonos fajok visszaszorítása, ám valódi siker a települések lakosságainak segítsége nélkül nem várható. A kertekből való kivadulást és magszórást csak ők tudják megakadályozni, enélkül nem lehet elejét venni a bálványfa terjedésének, és az őshonos növényfajok kiszorulásának.
A Pilisi Parkerdő Zrt. – azon túl, hogy az általa kezelt, csaknem 65 ezer hektáros területen szoros figyelemmel követi és kezeli a bálványfa nem kívánatos szaporodását – minden évben részletesen tájékoztatja a területével határos önkormányzatokat erről a komoly problémáról. Az erdőgazdaságnak ezzel is az a célja, hogy a bálványfával és az ellene való védekezéssel kapcsolatos tudnivalók minél több csatornán, minél hatékonyabban juthassanak el a lakossághoz, valamint a magán- és a közterületek kezelőihez. Hogy egyre kisebb területe legyen a bálványfának, ahonnan biológiai inváziót „indíthatna”.
Kapcsolódó anyagok:
Betegségként terjedő fák? Igen, van ilyen
