Figyelem pár hete, ahogy Magyarország egyik fele reményteljesen tekint Donald Trump Amerikájára és mindarra, ami ebből következik. „Csak Hillary meg a mögötte álló Soros-erők ne jöjjenek! Adjunk időt Trumpnak!” – hallani. Merthogy Trump legalább nem globalista…
Megkönnyebbüléssel nyugtázza a magyar kormány is a demokraták vereségét. Orbán Viktor a 2017. január 13-i reggeli rádióinterjújában mindenki számára érthetővé téve azt mondta, hogy „az Obama-adminisztráció globalista” volt. A mostani Trump-vezette pedig ezek szerint nem az – folytatom a szembeállítást magamban. A valódi miniszterelnöki folytatás úgy szólt, hogy „vagányabb”.
Azt gondolni, hogy Trump alapvető felfogása, az, ahogyan a tőkéhez és profithoz viszonyul nem minden porcikájában globalista, irigylésre méltó optimizmus. A demokraták veresége megérdemelt volt. De nem Trump győzelme tükrében, hanem per se. A demokraták ugyanazt a globalista, gazdasági hatékonyság központú, kizárólag GDP-ben és államháztartási hiányban gondolkodni képes szisztémát jelentették, mint amit most a republikánusok folytatni fognak, vagy amiben Németország, Csehország, Hollandia, Nagy-Britannia vagy Magyarország is él. Trump és minden általa eddig megnevezett kormányzati tisztviselője nem is képes a legmélyebb és legsötétebb értelemben vett globalizmus nélkül létezni.
Ez a mai üzleti élet belélegezhető atmoszférája.
Minden másban megfulladna Rex Tillerson (külügyminiszter lesz, az ExxonMobile vezérigazgatója), Steven Mnuchin (pénzügyminiszter lesz, Goldman Sachs nemzetközi befektetési csoport vezetője volt), Wilbor Ross (kereskedelmi miniszter lesz, multimilliomos üzletember, globális befektetéseiről nevezetes), és maga Trump is. Saját életük vélt sikere nem arra bizonyíték, hogy egy 300 milliós országot is el tudnak vezetni, hanem arra, hogy az elvárható nagyságrendű profitot ők csakis a globális piacok bekebelezésével képzelik elérhetőnek.
Trump protekcionista, az USA saját gazdaságát, lakosait, munkaerejét, termelését védő kijelentéseivel (ha nem tudjuk, hogy ki és hogyan mondja) sok ponton lehetne azonosulni. Ösztönösen belátható, hogy az importált olcsó termékek, amelyek egyébként sosem szükségletet, hanem globális profitigényt elégítenek ki, megfojtják az elkényelmesedett és az elmúlt 25 évben elbóbiskoló euro-amerikai gazdaságokat. De ennek felelősei Donald Trump, Soros György, Steven Mnuchin, Hillary Clinton, Wilbor Ross, Barack Obama együttesen. Nincs más logikai mátrix számukra ugyanis, csupán a gazdasági növekedés és az ebből levezethető megoldások. Ez a közös nevező, a közös anyanyelv. Bármilyen a retorika, az ideológia, a nemzeti viszonyulás, a nemzetközi viszonyulás, a bevándorlás politika, a gazdaságvédelmi tervek, a szóhasználat: teljesen figyelmen kívül lehet hagyni. Mindenképpen egy irányba halad a két párhuzamosan futó sínpáron egymást előzgető két gőzős.
Trump egy szempontból biztosan nem globalista. Nyíltan, politikai program szintjén vallja, hogy döntéseinek nincs globális következménye, így nincs globális felelősség sem. Az előző vezetésen a valódi tettek hiányát, az újon a már születő félben lévő globális erkölcs abortuszát lehet számon kérni. Egy felet előre, hármat vissza…
A vélemély oldalunkra beküldött írások nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját.
Kapcsolódó anyagok:
