Optimizmus és természetvédelem!? Első hallásra ez inkább a valószínűtlenséget, szenzációhajhászást vagy tudománytalanságot sejteti az olvasó számára, ismerve Földünk természeti állapotát.
A cím mégis Varga Anna (MTA ÖK ÖBI Hagyományos ökológiai tudás kutatócsoport tudományos segédmunkatársa) írásának valós tartalmát tükrözi, melyben egy most kibontakozó természetvédelmi irányzatot vagy inkább gondolkodásmódot és az ehhez kapcsolódó nemzetközi konferencia-sorozat (Earth Optimism Summit) londoni konferenciáján hallottakat foglalta össze.
Az „optimista természetvédelem” azért keltheti sokakban az ellentmondásosság érzetét, mert a természetvédelem a környezeti problémák megoldására létrejött és alapvetően krízis tudományként számon tartott szakterület, s jellegéből adódóan mindig is körüllengte egyfajta kétségbeesés és reménytelenség. Ennek következtében többnyire még a sikeres és eredményes természetvédelmi akciók esetében is a nehézségekre és a további problémák kiemelésére helyeződött és helyeződik a hangsúly. Az Earth Optimism Summit rendezvényein résztvevő kutatók, gyakorlati szakemberek, döntéshozók és helyi lakosok ezen szeretnének változtatni. A már több éve jelen levő, s egyre erősödő optimista természetvédelmi hozzáállás nem Földünk természeti értékeinek rohamos elvesztését és rongálását igyekszik elpalástolni, hanem a tettre kész, természetvédelem iránt elkötelezett hivatásos szakemberek és hétköznapi emberek tevékenységét igyekszik megerősíteni. Legfőbb célja pedig az, hogy a természetvédelmi tevékenységek során összegyűlt jó példák megosztásával, tanulságaival és példamutatásával a természetvédelem hatékonyságát és eredményességét növelje.
A londoni Conservation Optimism Summit-on elhangzott előadások a világ számos tájáról adtak példát arra vonatkozóan, hogy vannak előrelépések természeti értékeink megőrzésében is. Andrew Balmford a Cambridge-i Egyetem professzora áttekintő képet adott arról, hogy ez a fajta optimista szemlélet nem alaptalanul van már évek óta jelen a természetvédelemben, hiszen számos tudományos eredmény is igazolja, hogy a Föld különböző részein és különböző taxon csoportok esetében is vannak eredményes és reményre okot adó természetvédelmi kezelések és intézkedések. A Durell-index olyan, kihalás szélére sodródott fajokat mutat be, amelyek állománya egyértelműen a természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően növekedett a közelmúltban. Jó példa erre a kékmaszkos amazon papagáj vagy akár a magyarországi nagy kócsag-állomány is.
A bemutatott példák alapján összefoglalóan el lehet mondani, hogy egy-egy kutató vagy szakember akkor tartotta sikeresnek és optimizmusra okot adónak természetvédelmi tevékenységét, ha céljait és munkáját meg tudta másokkal is osztani és az eredmények hosszú távon való fenntartása, sőt növelése is biztosított. Mindehhez pedig elsősorban egyéni elhivatottságra, kitartásra, sokrétű kommunikációra, valamint közösségben való gondolkodásra és tevékenységre van szükség (Goodall 2015).
Részletek Varga Anna cikkében >>>
