Le kell írnom, hogy nem irritál a játékos dinnyehéjként a Dunában sodródó átlagpolitikusoknál jobban a szerepelni vágyó Ungár Péter. Egy kukkot sem írnék róla, ha nem ő lenne most a hazai zöldségesek egyik – bárki által megbámulható – arca. Benne azonban nem a természet- és környezetvédelem esszenciáját tetszenek látni, hanem egy politikai kalandor önszórakoztatását. Asinus asino et sus sui pulcher. A kár, amit okoz a hazai zöld mozgalomnak jelentős. Kiheverni nehéz lesz, mint sok előtte feltűnő politikai kalandorét is, akik fához láncoltatták maguk, és drámai mondanivalóval várták az Istenek haragját, amiben persze egy percig sem hittek. Szerepjáték volt csupán. Ez az, amit szó nélkül nem tudok hagyni, bár sokkal egyszerűbb volna. Egyre fogyó pocsolyában maszatos papírhajóval játszani minek is lenne érdemes.
Nézzük akkor Hutter Marianna ’Ungár Péter: Ha úgy alakul, 2026-ban visszavonulok a politikától’ (Magyar Hang, 2024. szeptember 5.) című interjúját, amit az FB oldalát felszámoló, a gonoszkodó politikai közbeszédtől visszavonult (pillanatnyilag szelíd, megtért és érzékeny) társpártelnök még frissében adott.
„Akkor is megérte Vitézy Dávidot indítanunk (sic!), ha mindenki kilép rajtam kívül, és egyedül maradok az LMP-ben – többek közt erről beszélt Ungár Péter, az LMP társelnöke a Magyar Hangnak adott interjújában.”
– Igazán alázatos, nem makacs, tüchtig társpártelnökhöz illő szöveg, aki pillanatnyilag vezetett pártjával ilyen személyes módon azonosul, bár megalakulásához és vezető eszméihez sohasem volt valós érkezése. Gondolkodás nélkül magával rántja viszont vala a mélybe, ha úgy esik. A kései lantosok a megmondhatói.
„Az országgyűlési képviselő és költészet együtt pedig mély (sic!) magyar hagyományra tekint vissza. Nem akarom magam az elődökhöz hasonlítani, csak mondom, nem én lennék az első, aki a kettőt ötvözi.”
– Persze, Semjén Zsolt is pont erre példa és micsoda magasságok. Nézzünk hát egyet a leendő magyar közkincsek közül, ami UP-től (nem a Népszabistól) kötelező tananyag lesz a jövő zöld középiskoláiban.
Remeridián
A legordasabb hazugság,/ amit a gótikus épületek/ bariton hanggal [Költői eszköz a szimpla képzavar?]/ mesélni tudnak, az,/ hogy aki jól csinálja,/ az élvezeteket bölcsen porciózza [Miben kell akkor mértékletesnek lennünk, ahhoz, hogy a közordasság ellenére megigazuljunk?],/ az képes a megérkezésre [Tehát így érkezünk el a meridiánok reváltozatához, amiből egy van, ami igazi?].
Bordó palástokban dobszóra sétáló/ sustorgó [Miről sisteregnek és sustorognak?] főpapok és önmagukat hegedűszóra/ vérrel bekenő [Szerintem is ilyesmi hegedűszóra és hemoglobinnal stílusos!], tölgyfaodúban/ élvezkedő bábák is tudják,/ hogy a megérkezés hazugsága [Megérkezni tehát mégsem lehet? Íme egy újabb ordas izé.] nélkül/ nem maradna, ami tartaná/ a kupolákat,/ betemetné a törmelék/ a festett arcú tevékenykedőket,/ a névjegykártyákat,/ a bézs kalapot viselő,/ divatosan [Naná, naná!] kávézó kisasszonyokat,/ a hölgyeket, akik ebédelnek [Már nem kávéznak?],/ messzeségig ellátszó fénycsóvákat,/ dobozba záró alkimisták/ üzenik kódokkal festményeken,/ hogy a megérkezés hazugsága nélkül/ csak a jövés-menés marad [Íme, tehát megtaláltuk a költőt őt magát egotripes bolyongása közepette.],/ az idő illúziója nélkül/ lehetetlen értelmet adni,/ az idő illúziójával [Illúzió lenne, Csücske?] pedig/ lehetőséget adunk/ az értelemnek.«
„Kétségtelenül az a vád velem szemben, hogy hobbipolitikus vagyok, és hogy nincs tétje az én politizálásomnak. Először is: ha egy politikus a politikából él, akkor megélhetési politikus.”
– Nem így van, ha érti a dolgát!
„Ha az LMP valamiről hírhedt, az a döntéshozatali mechanizmusának a sokrétűsége. Ezt a sokrétű döntéshozatali mechanizmust annak a rendkívül idegesítő részleteivel végig járta a Vitézy Dávid-jelölés. Volt budapesti regionális kongresszusi döntés. Én nem gondolom, hogy [az LMP] elveszítette volna a maradék ismert arcait. De még egyszer megfogalmazom: akkor is megérte Vitézy Dávidot indítanunk, ha mindenki (sic!) kilép rajtam kívül, és egyedül maradok a pártban [Micsoda politikai zűrzavar lehet ebben az egóban!] – igaz, azt hiszem, akkor a bíróság felszámolja a pártot, mert 10 alá csökkenne taglétszám.”
– Mérvadó politikus ilyesmit nem mond (viccből sem!), hiszen ő van a pártért és nem fordítva.
„Írtam neki sms-t a választások után, gratuláltam, ő pedig megköszönte, ennyi volt az interakció. Azért szomorú vagyok, hogy Karácsony Gergely így intézte ezt a választás utáni időszakot. Semmi nagyvonalúság (Versenyben?) nem volt benne. Mondhatta volna, hogy ’jó kampány volt’, és köszöni azoknak is, akik nem rá szavaztak [Nem lett volna ez nevetségesen álságos?]. Ehelyett megint csak picsogott, hogy ’jaj, én egy áldozat vagyok’. Rájöttem, hogy ő egyszerűen csak megsértődött. Én [!] próbálom sértődés helyett inkább objektíven szemlélni az eseményeket. Gergőnek is vannak jó tulajdonságai, egy okos, kulturált ember, van, amikor jó a politikai érzéke is. Biztos ért a dzsesszhez is, de nem jó városvezető. Azon egyébként lelkileg túltettem magam, hogy Vitézy Dávid veszített, de azon még nem, hogy Karácsony Gergely nyert.”
– Ki más? Nem öntelt locsogás ez ismét? Milyen dicséretre várt a Nagy Biciklistától, akinek ravaszul betett. Kinek az ötlete volt egyébként Vitézy indítása? Az Ungáré? Miért a saját pénzéből támogatta? Miért kellett aztán ehhez az LMP igenje?
„Ha Magyar Péter 2026-ban nem tud győzni, akkor a publicisztika rovatot vele tele maszturbálók [Igazán ízléses és lírai fordulat!] mikor fognak felelősséget vállalni? Nekik hány dobásuk van? Hányszor lehet a rosszat előírni egyetlen helyes morális dologként? Mert nekem 2026-ban lejár az óra, tehát az egy fix dolog, ott nekem ez a vége.”
– Ugye milyen biztos ez. Miért vállalt akkor társelnöki szerepet abban, hogy végig menedzselje ezt a gyalázatos süllyedést és hogy még véletlenül se lehessen ebből a helyzetből az LMP-nek kikecmeregni? Az eltűnés is lehet megsemmisítő, mint az SzDSz-nél láttuk.
„Szerintem abban is egyetértünk Magyar Péterrel, hogy ez a Gellért-hegyi kereszt dolog egy hiszti [A fazon mit sem érthet a képzőművész szerzői jogához. Ugye a szerző jogutódjai tiltakoznak a másítás – értsd jelentéshamisítás – ellen!], és menjen a fenébe az összes aláíró, aki mindenről aláír mindent (sic!).”
– Tényleg ők ilyenek? Parti Nagy és Spiró ilyen olcsó lenne? Szemben vele, a pláza költőfejedelmével? A Szabadság-szobor Budapest egyik jelképe. Kisfaludi Strobl Zsigmond 1947-ben készült alkotása. Egy adott történelmi korra mutat, ami annak szellemét őrzi. Tetszik vagy sem? Elviselhető, mint a nem átszínezett múltunk része, vagy le kell dönteni, mellékalakjait el kell távolítani. Óriáskeresztet kell vésni az alapzatra? Puskával imádkozó vadászszentekre nem kellene esetleg kicserélni a munkás-paraszt hatalmat megörökítő talapzati figurákat? Az orosz katona már a szobortemetőben. És ki lesz végül is a végső alkotó? Hiszen üzenetét illetően változna Budapest kiemelt pozíciójú szobra. Magyar és Ungár tudja, hogy mit beszél? Ez itt egy mélyen keresztény ország fővárosa (Miért üresek akkor a templomok?), ahol Koppánynak sincs semmiféle emlékezeti kegyhelye? Ennyire nehéz lenne felfogni Ungár fűzfapoétának az egyediség védelmének fontosságát? Lehet művészke ilyen értékzavaros és -tagadó?
Adva van tehát egy párt, amit Schiffer András álmodott meg, s amit a Védegyletből való kiválásától követ a széthúzás. A Lányi-féle párt nem tudta megemészteni, hogy nem hozzájuk érkeztek. Aztán kivált belőle a Párbeszéd, de túlélte még ezt. Zavaros idők jöttek Schiffer kilépése után, mikor elkezdődtek a kizárások és kilépések. Ellenzéki koalíciókban élt túl, amiből 2024-ben az Ungár Péter vezette maradék Vitézy Dávid jelölésével végleg kiiratkozott. Az Európai Zöldek felfüggesztették. Most az előző vezetők többsége vagy nem vállalt elnökségi tagságot vagy nem választották meg és kilépett. Ungár Péter ünnepélyesen készült a 2026-os megsemmisülésre, amit csak az akadályoz meg, ha a maradék belép a Fidesz-KDNP-be és harmadik csicskapártként vegetál ott, mint beépült zöld-frakció. A KDNP régóta idezüllött, míg a Magosz már a kezdeteknél így indult. Ez utóbbi – nem is vitás – az egykori LMP-nek is kijár, amely párt már ma múlt idő.
Új zöld pártnak ökológiai csak alapokon van csak értelme, hiszen a dilettáns irányítás következményei már most világosan mutatják, hogy hová vezet a tartalom nélküli beszéd. A zöld politika irányítása komoly biológiai ismereteket igényel. Minden más szakmának azt kell szolgálnia és nem öncélúan a helyére tolakodni. Ekkor lehet némi remény.
Darvas Béla
