Az általános géntechnológiát nem lehet a mezőgazdasági után megítélni. Ez az egybemosás nagyon jellemzi a pro-GMO és a civilszervezeti aktivistákat is.
Az előbbiek (pl. Györgyey János és több nick néven író) válogatás nélkül dicsérnek mindent, ami a technológiai hazai haladását nem akadályozza, az utóbbiak Pusztai Árpád figyelmeztetése (gyakorlatba sohasem került hóvirág-lektingénnel dolgozott) után abbahagyták a tájékozódást és dogmatikusan elutasítják az évtized egyik vezető genetikai alkalmazását. Az eltelt húsz év azonban nem alapozta meg egyik szélsőséges csoport véleményét sem. A kiemelt elővigyázatosság a kezdetekkor teljesen jogos volt, de a tényekkel való szembesülés elkerülhetetlen. Esetről esetre változó megítélésnek van csak létjogosultsága. Ez az, amit a magyar jog – ami ebben a tekintetben ma tudománytalan hiedelmen alapszik (lásd Alaptörvény) – máig nem volt képes korunk tudománya alapján kezelni, ebben Bardócz Zsuzsa – aki régen nem aktív kutató – mai propagandája jelentős szerepet játszik, aki úgy gondolja, hogy ezzel a hozzáállással férje emlékének tartozik. A tudomány azonban nem állóvíz, természeténél fogva meghaladja a művelőit. Tévedés minden másféle tudományfelfogás.
A géntechnológia gyógyszerészeti alkalmazása kifejezetten sikertörténet; elég, ha a GM-inzulin piacon való megjelenésére gondolunk. A módosított növényből készült élelmiszer nem feltétlenül a fogyasztók tájékoztatása után kerülhet az élelmiszerbe. Ehhez jelölési rendszer kell (az Európai Unióban jelenleg van ilyen), ami GM-élelmiszerek esetében például nem kötelező az Egyesült Államokban. Az európai tudatos fogyasztók – akik ellenőrzik, hogy mit vesznek magukhoz – tiltakozása tehát teljesen jogos. A GM-gyógyszer felhasználását minden esetben a beteg tájékoztatása előzi meg, vagyis személyesen dönt arról, hogy számára elfogadható-e a GM-gyógyszer vagy génterápiás kezelés sem. Ez nagyon fontos lényegi különbség. Tessék elgondolkodni az Alaptörvény alá nem támasztott állításán és a rekombináns Covid-19 vakcinákkal való lakossági átoltottság frontális összeütközésén. E tekintetben a Mi Hazánk (→ Magyarok Világszövetsége → Orvosok és Egészségügyi Dolgozók a Tisztánlátásért) fellépése egészen érthetetlen. Általánosságban a géntechnológia nem démonizálható, egyes esetei természetesen (előfordulásuk a növényi géntechnológia területén frekventált) továbbra is jogosan kritizálhatók.
Inzulin, véralvadási faktorok, interferonok és vakcinák
Az első gyakorlatban megjelent rekombináns vakcina a Merck Sharp & Dohme nevéhez fűződik. 1986-ban jelent meg a piacon a Recombivax HB (Hepatitis B vaccine). Az Eli Lilly & Co. 1987-ben jelent meg a Humulin N (humán inzulin, rekombináns DNS), amit számos inzulinforma követett. A szabadalom 1982-ben keletkezett. A Schering Co. 1988-ban dobta piacra az Intron A (interferon alfa-2B recombinant) készítményét, amelyet egy leukémiatípus (hajas sejtes leukémia) gyógyítására javasolt. Ma rendkívül széleskörű azoknak a gyógyszereknek a száma, amelyeket géntechnológiával állítanak elő. A gyógyszeripar egyik meghatározóan új szegmensét képezik. A világpiacon 2024-ben a rekombináns vakcinák ~30 milliárd US $ bevétellel vannak jelen és a következő évtizedben közel duplázódásával számolnak. Különösképpen a vírusos betegségek ellen vakcinák piaca növekedik (lásd Covid-vakcina). A területnek érdemi magyar szála is van, amennyiben az MTA SzBK-ban annak idején meg nem becsült, az Egyesült Államok kutatójával, a Pfizer-BioNTech segítségével Covid-vakcinát (mRNS vakcina) kifejlesztő szolnoki Karikó Katalin Drew Weissmannel 2023-ban orvos-élettani Nobel-díjat kaptak.
Pókselyem és fermentálás
Nemcsak a gyógyszerészet az egyetlen sikeres iparág, ahol a géntechnológia megjelent a gyakorlatban. Az élelmiszeripar fermentációs területén (élesztők – pékáruk, oltóenzimek – tejipar) is kifejezett sikereket ért el. Sőt, a módosított élesztők olyan korán megjelentek a piacon, amikor még szabályozásukra Európában sem voltak törvények. A péksütemények előállítására használt élesztőtörzsek tehát akár módosítottak is lehetnek. Ugyancsak sokféle módosított oltóanyag jelent meg a tejiparban, ami újfajta tejtermékek megjelenését idézte elő. A módosított élesztőkből előállított vegánburgerek (műhús) fejlesztése is idetartozó.
Nyomát találjuk a géntechnológiának a textiliparban is. Itt főként a módosított pókselyem hasznosítása ért el sikereket, sőt magas szakítószilárdsága miatt golyóálló mellények kifejlesztésén is dolgoznak vele.
A mezőgazdasági géntechnológia bukdácsolása
Míg azokban az esetekben, amikor nem kell elfogyasztani a terméket, vagy szabadon választhatunk a termékek között a géntechnológiát nem éri súlyos kritika, a mezőgazdasági géntechnológiát igen sokan visszautasítják. Nyilvánvaló, hogy ez a biotermesztésnek köszönhető, ami elveti ezt a technológiát ugyanúgy, mint a műtrágyázást és a szintetikus alapú agrokemizálást is. Nem mintha ez a termesztési mód nem folytatna a növényvédelmet (rézsók, kén, természetes alapú vegyületek), s azok toxikológiai kifogásolása nem történt volna meg. Közülük a rézsók immunmoduláns hatásai közismertek és a környezetben való felhalmozódásuk (kiemelten szőlőültetvények) ne lenne ismert.
A növényi géntechnológia gyakorlata úgy két-évtizedes történetre tekint vissza.
A megjelenésének kezdetén irtózatos mennyiségű – szerintem is félkész, optimalizálatlan – fajtát vitt a piacra. Már 2018-ban 501 egyszeres és többszörös genetikai eseményt tartalmazott az ISAAA adatbázisa, amiből azonban csak 182 kettő volt kapható. Széles körűnek látszó választékot kínál. A többnyire amerikai vetési engedéllyel rendelkező genetikai eseményekből készült fajták jó része azonban nem kapható a piacon. 2024-ben 472 az összes egyszeres és többszörös felkínált genetikai esemény (ebből 291 gyomirtószer-hatóanyag toleráns), vagyis kisebb a kínálat, mint 2018-ban. Mindebből az Európai Unió egy fajtacsoport vetését (MON 810) engedélyezi. Beszállításra, feldolgozásra és fogyasztásra azonban 58 eseménynek van EU engedélye, vagyis az Európai Uniónak és Magyarországnak semmi kifogása nincs a GM-szója fogyasztásával kapcsolatban (Mit keres akkor az egészségügyi indoklás az Alaptörvényben?), amit nagy tételben szállít be és használ fel az állatok takarmányozására. A képmutatás tehát, ami Magyarország GMO-mentességére vonatkozik abszurd fejlemény. Hazánk Fazekas Sándor minisztersége idején 2016-ban bizonyosan ~700 ezer tonna GM-szójadarát szállított be az országba és nincs okunk annak feltételezésére, hogy ez ma másként van. Magyarország nem génmódosítástól mentes! Ez súlyos politikai csúsztatás. Ekkor a GM-inzulinról és a Covid-elleni vakcinázásról egy szót sem szóltunk.
Az EUginius-adatbázis (itt már a génszerkesztett fajták is megjelennek) 821 genetikai eseményt és kombinációt tartalmaz (nem csak növényt), amely lényegesen bővebb változata az ISAAA regiszterének. Az egyszeres módosítások száma, amelyekből a kombinációk előállnak, jóval kevesebb. 13 növényből 307 egyszeres módosítást jegyez fel az EUginius-adatbázis. Ebből 58 genetikai eseménynek van legalább takarmányozásra szóló engedélye (19%) az Európai Unióban.
Az állat-géntechnológia gyakorlati eredményei jóval később jelentek meg a mezőgazdaság gyakorlatában. Itt a zárt tartás miatt zárt technológiáról beszélünk, ami növénytermesztésben az önbeporzók szintjének felel be. Az idegenbeporzó növények nyílt technológiát jelentenek, vagyis a transzgén széles körű, ellenőrizhetetlen elterjedésének az esélye igen nagy.
Az állat-géntechnológia meglehetősen sok eltérő módszert tartalmaz a növényihez viszonyítva. Itt jellemzően a zigóta módosításáról van szó, hiszen ennek a sejtnek a módosítása minden későbbi sejtet érinti. Az eddigi gyakorlati sikereket a halak területén érte el ez a terület, de nagyon változatos célú (növekedésgyorsítás, bioreaktor, betegségmodell, kihalt fajok feltámasztása), amivel foglalkozik. Az AquAdvantage GM-lazac 2017-es forgalma öt tonna (2022-ben már 10 ezer tonnáról szólnak a hírek) volt a 2,2 millió tonna tenyésztett atlanti-óceáni lazachoz képest.
A gyógyszerészeti géntechnológiai sikereit a mezőgazdasági eddig meg sem közelíti. Az Európai Unió továbbra is alapvetően szkeptikus a géntechnológiai úton módosított élelmiszerekkel szemben, s ebben politikai síkon döntő szerepet játszik a technológiadíj, ami a termesztés hasznát elviszi a gazdától. Mivel az Európai Unió cégeinek nincsenek GM-fajtái az áttérés a nemzeti nemesítés és fajtakincs elvesztését jelentené és vetőmagfüggőséget a multinacionális cégektől. Ez a döntő oka, hogy az Európai Unió akadályozza a vetési és tenyésztési engedélyek kiadását, a vásárlást elől azonban nem zárkózik el, hiszen a takarmányokban a növényi fehérje alapját a GM-szója képezi. Nincs nyoma annak, hogy hazánkban a kormány bármilyen módon is felkészítené a gazdákat a mezőgazdasági géntechnológiai fogadása, ami óriási fejetlenséget eredményez majd, ha az Európai Unió zöld jelet ad neki.
Előzmények: Alapfokú géntechnológia – No1 Génmódosítás és génszerkesztés
(folytatása következik)
Darvas Béla
