Még szép, hogy a Fény Nemzetközi Évében a Lampyris noctiluca leverte a nem világító zöld lombszöcskét és a vándorpoloskát a Magyar Rovartani Társaság internetes szavazásán.
A Magyar Rovartani Társaság – internetes szavazás végeredményeként – a nagy szentjánosbogarat választotta a 2015. év rovarának. Azért is szerencsés, hogy erre a fajra esett a választás, mert az UNESCO – Az Európai Fizikai Társulat kezdeményezése – 2015-öt a Fény Nemzetközi Évének nyilvánította. A szentjánosbogár és a fény ugyanis elválaszthatatlanok: e bogárfaj legismertebb és legfeltűnőbb élettani megnyilvánulása az, hogy világítani képes.
Aki nyári éjszakákon erdőszéleken, réteken sétál, apró, zöldesfehér fénypontokat láthat a fűben – a szentjánosbogarak lámpásait. A repkedő hím pontosan ezt a fényt keresi. Ha ilyet észrevesz, tudja, hogy odalent szárnyatlan, repülésre képtelen nőstény bogár vár reá. Mikor egymásra találtak, a rövid nász után a hím hamar el is pusztul, de a tojásait lerakó nőstény sem sokkal éli túl. A tojásokból kikelő lárvák csigákkal táplálkoznak. Ők is világítanak, de nem azért, hogy könnyebben megtalálják a másikat, hanem, hogy elriasszák a ragadozókat.
A szentjánosbogarak fénye a potroh világítószervében keletkezik. A világítószervben a luciferin nevű anyag a luciferáz enzim segítségével oxidálódik, ami fény kibocsátásával jár. A bogár a világítószerv oxigén-ellátásának szabályozásával ki-be kapcsolgathatja a lámpását.
A szentjánosbogarak által kibocsátott fény úgynevezett hideg fény, ugyanis a folyamat nagyon jó hatásfokkal működik: a fény előállításához használt energia több mint 90 százaléka a fénytermelésre fordítódik, miközben hő alig keletkezik. (A felforrósodó villanykörtéknél az energia alig 4 százalékát teszi ki a fény.)
Nagy szentjánosbogár nősténye
A nagy szentjánosbogár folyamatosan világít. A trópusi fajok fénye azonban az adott fajra jellemző gyakorisággal és erősséggel villog.
Az éjszaka sötétjében felparázsló eleven fényforrás már régen felkeltette az emberek figyelmét. Számos hiedelem kapcsolódik a szentjánosbogárhoz, mely nevét is Szent János (a szávoknál Szent Iván) napjáról, június 24-éről kapta: a nyári napforduló napja éppen a szentjánosbogarak fő rajzási idejére esik. Az európai hiedelemvilágban a világító bogárka egyszer a halottak örökkön égő lelkének szimbóluma volt, máskor elásott kincsre utalt, vagy reményt nyújtott a sötétben eltévedteknek.
További információk és fotók A Magyar Rovartani Társaság honlapjáról érhetők el.
Vagy itt: Nagy szentjánosbogár ismertető (3,1 MB pdf.)
Kapcsolódó anyagok:
