A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együtt januárban 14. alkalommal szervezte meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását. Most összesítették az idei sasolás eredményeit – elkészült a 2017. évi XIV. Országos Sasleltár.
Az idei sasszinkron hétvége időjárása, és ennek köszönhetően a terepi viszonyok megnehezítették jó néhány terület megközelítését, amelyek a korábbi években felmérésre kerültek, ezért csökkent kis mértékben a felmért terület nagysága az előző évihez képest, s ez meglátszik a megfigyelt sasok és a résztvevő felmérők számában is.
Az egy időben történő megfigyelések miatt „sasszinkronnak” nevezett számláláson idén 357 felmérő vett részt országszerte. A megfigyelők érintették az ország legjelentősebb ismert sastelelőhelyeit, ebből következően a lehető legpontosabb képet alkothatunk a hazánkban tartózkodó fajokról és ezek egyedszámáról. A felmérők a mostoha időjárási körülmények közepette is 2502 db 2,5×2,5 km-es UTM négyzetet (az ország területét felosztó rácsháló "szemek") érintettek, ez összesen 15 637 km2-t jelent, ami az ország területének 17%-a.
A 2017. évi sasszinkron során 554-562 közötti rétisast és 300-314 közötti parlagi sast sikerült megfigyelni.
A fokozottan védett státuszukhoz viszonyítva nagynak tűnő számok ellenére a sasok természetesen még ma is nagyon ritkák. A fenti számok alapján a felmérés során bejárt sastelelőhelyeken, tehát a legsasosabb élőhelyeken is 100 négyzetkilométerenként mindössze átlag 4,5 rétisas és 2 parlagi sas került lencsevégre. Hogy el tudjuk képzelni ezt a nagyságrendet – a legjobb sasélőhelyeken is átlagosan 3000 focipályányi területet bejárva találkozhatunk egyetlen rétisassal, míg a parlagi sas esetében ehhez már több mint 7000 focipályányi területet kell átlagosan átvizsgálni.
A réti- és a parlagi sasok mellett 3 szirti sast és 2 fekete sast, valamint további 12 ragadozómadár-faj mintegy 6100 példányát is megfigyelték a szakemberek. Vörös kánya (9), kékes rétihéja (611-623), barna rétihéja (365), karvaly (170-172), héja (32), egerészölyv (4172-4231), gatyás ölyv (182-199), pusztai ölyv (2), vörös vércse (725-740), kerecsensólyom (30), vándorsólyom (32-33), kis sólyom (15). A nappali ragadozómadarak mellett baglyokat (erdei fülesbagoly: 25, réti fülesbagoly: 33, kuvik: 18) és ragadozó életmódú énekesmadarakat (holló: 60-61, nagy őrgébics: 111-112) is számoltak a felmérők, sőt néhány régióban a túzokokat (162-163) is számba vették.
TOVÁBBI RÉSZLETEK (adatok megyei bontásban, grafikonok, stb.) az MME HONLAPJÁN>>>
