A nemrégiben napvilágot látott negatív mutatók ellenére sem foglalja el megérdemelt helyét a biodiverzitás témája a politikai napirenden. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2015-ös Európa Környezeti Állapota jelentése megerősíti, hogy Európa ökológiai tőkéje a 7. Környezetvédelmi Cselekvési Programban megfogalmazottak ellenére jelenleg nincsen sem megvédve, sem megőrizve, sem fejlesztve.
A hosszú távú trendek különösképp aggasztóak. Az olyan problémák, mint a termőföld funkciójának elvesztése, a földromlás és éghajlatváltozás továbbra is veszélyeztetik azokat az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, amelyek a különböző gazdasági tevékenységek és a jólét alapját képezik. A globális léptékben, a fajok kihalásának egyre gyorsuló tendenciái következtében a diverzitás óriási mértékű visszaesésével találjuk szembe magunkat. Ahogy a Globális Biodiverzitás Jelentésében az ENSZ is figyelmeztetett: bizonyos ökoszisztémák elérték a „fordulópontot”, és ha a tendenciák tovább romlanak, ezek az ökoszisztémák talán sohasem fognak már helyreállni.
Ami az európai biodiverzitást illeti, az Európai Bizottság friss Európa Természeti Állapota jelentése a biodiverzitásra nehezedő halmozódó nyomásból eredő további állapotromlást hangsúlyozza. Jelenleg az EU-ban található védett fajok és élőhelytípusok nagy részének természetvédelmi státusza kedvezőtlen (előbbiek 60%, míg utóbbiak 77%-a), valamint az előzőleg már kedvezőtlen felmérések egy jelentős része is további romlást mutat. Azon fajok és élőhelyek helyzete, melyek mezőgazdasági és erdei ökoszisztémáktól függenek, különösen aggasztó.
A tanulmány a továbbiakban megerősíti, hogy a biodiverzitást érintő veszteségek megakadályozása és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlásának megállítása olyan célok, melyek 2020-as megvalósítása felé Európa egyelőre nem találta meg az utat, annak ellenére sem, hogy bizonyos kisebb célokat sikerült elérni. A javulások azonban főleg helyi és regionális szinten érhetők tetten, az európai szintű fejlődés még várat magára.
Mindazonáltal meggyőződésem, hogy az EU 2020 Biodiverzitás Stratégia és a két természetvédelmi irányelv – a Madárvédelmi és Élőhelyvédelmi direktívák – központi szerepet töltenek be az EU biodiverzitás- és természetvédelmi szakpolitikáiban. Ha ezeket jól és hatékonyan alkalmazzák, úgy nagyon hasznos keretet és hatásos megoldásokat biztosíthatnak a biodiverzitás és a természetvédelem számára.
Az Európai Bizottság jelenleg a természetvédelmi irányelvek mélyelemzésén dolgozik, amely akár azok 2016-ban történő felülvizsgálatához, esetleg átdolgozásához is vezethet – az előbbi főként a mellékletekben okozhat módosításokat, míg utóbbi mélyrehatóbb változásokat eredményezhet. Az EU 2020 Biodiverzitás Stratégia félidei felülvizsgálata szintén ebben az évben fog lezajlani. E folyamatokban sok kockázatot látok. Ahogyan az érintettek kezdeti reakcióiból érzékelhető volt, nagyon különböző érdekek összeütközésére számíthatunk majd. És ha visszaemlékszünk az Európai Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek a szavaira az üzletbarát szabályozásról és a zöld bürokrácia visszafogásáról, úgy attól tartok, hogy a Bizottság nem feltétlenül a szabályozás rosszul működő elemeire és nem is a jobb alkalmazásra fog összpontosítani. Pedig néhány esettanulmány és felmérés egyértelműen rámutat, hogy pontosan erre lenne szükség. Tudományosan bizonyítékok támasztják alá, hogy a természetvédelmi irányelvek nem akadályozzák a fenntartható gazdasági fejlődést. Önmagában az Élőhelyvédelmi Irányelv alapján létrehozott Natura 2000 hálózat gazdasági előnyeit évi 200-300 milliárd euróra becsülik, míg a hálózat kezelésére és védelmére szánt költségek megközelítőleg 5,8 milliárd euróra rúgtak.
A természetvédelmi irányelveket világszerte elismerik; bizonyos fajok és élőhelyek védelmének rövidtávú javulásához már így is jelentősen hozzájárultak. Ráadásul hosszabb távon is rendkívüli hasznuk van mind társadalmi, mind gazdasági szempontból. Tehát minden, az irányelveket érintő módosítást jelentős odafigyeléssel kell végrehajtani, nem engedve különböző ipari vagy gazdasági lobbierőknek, hogy felhígítsák a jogszabály fontos elemeit például a mentességek körének kiterjesztése vagy más gumiszabályozást segítő mechanizmus kialakítása által, sem pedig a biodiverzitás kompenzáció (biodiversity offsetting) fogalmának elfogult alkalmazásával.
Az EU biodiverizást érintő főbb céljainak eléréséhez a természetvédelmi irányelvek gyengítésének semmilyen formája nem elfogadható. Ehelyett az Európai Bizottságnak, valamint a tagállamoknak több energiát kellene fordítania az irányelvek implementálására, illetve a hatékony eszközök megerősítésére. Ezeket a lépéseket sürgősen meg kellene tenni, így létrehozva a védett területek ökológiailag koherens hálózatát (zöld infrastruktúra), e területek megfelelő és a különböző fajok, élőhelyek és ökoszisztémák védelmére összpontosító kezelését, valamint a biológiai sokféleség védelmének integrálását a különböző szakpolitikákba, köztük a mezőgazdaságba, a halászati politikába, az erdészetbe, a közlekedésbe és iparpolitikába, mert a biodiverzitásra nehezedő nyomást így lehet hatékonyan csökkenteni.
Európai parlamenti képviselő társaimmal együtt figyelemmel követjük a Bizottság terveit és lépéseit, melyek az elemzés eredményeként megszületnek , és biztosítjuk, hogy Európában ne történjen visszalépés a biodiverzitás megóvásában és a természetvédelemben, ehelyett inkább legyünk méltók örökségünkhöz és erősítsük tovább erőfeszítéseinket.
Az eredeti – angol nyelvű – cikk a Europe’s World című folyóiratban jelent meg, 2015. május 27-én
