„Olyan teleink lesznek, hogy újra befagy a Duna, nyáron viszont 45-48 fokos hőségektől fogunk szenvedni”- Európában éppúgy kell számítani folyók kiszáradására, mint pusztító árvizekre. Molnár László meteorológus szerint ideig-óráig geomérnöki megoldásokkal fékezni lehet a bajt, de jobban tesszük, ha felkészülünk.
Molnár László meteorológus, a hosszú távú előrejelzések kutatója a 24.hu-nak adott nagyinterjút az AMOC tengeráramlat leállásáról, a már szemünk előtt zajló és felgyorsuló klímakatasztrófáról, az emberi civilizáció összeomlásáról:
Júliusban publikálták a Nature tudományos folyóiratban a koppenhágai egyetem kutatói a tanulmányukat, amely szerint a Föld éghajlatát döntően befolyásoló AMOC (Atlantic Meridional Overturning Circulation) tengeráramlat az évszázad közepére valószínűleg leáll. Igazuk van-e, és ha igen, abból mi következik?
A tanulmány szerint ez az esemény 95 százalékos valószínűséggel, vagyis szinte biztosan meg fog történni 2025 és 2095 között. A dán kutatók, Peter és Susanne Ditlevsen helyes módszertannal és jó adatokkal dolgoztak, a következtetéseik sajnos helytállók. A korábbi hivatalos kalkulációk azt mutatták ki, hogyha be is következhet az AMOC – vagy ahogy magyarul talán legpontosabban megfogalmazható, az Észak-atlanti bukóáramlás – leállása, az csak a viszonylag távoli jövőben, a 22. században várható.
A tengeráramlatok lassulása és lehetséges leállása több évtizedes téma. A Holnapután című, 2004-es film pont erről szól, és ott elég durvák-látványosak a következmények. De két éve egy IPCC-jelentés még azt mondta, 10 százalék alatti az esélye annak, hogy ez ebben az évszázadban megtörténhet.
Létezik a tudománynak is egyfajta evolúciója, egyre pontosabb adataink vannak. Most már bójákkal is mérik a sebességet, tehát az utóbbi húsz évben nagyon precíz mérések történtek. A gond csak az, hogy megint későn léptünk. A világ legjobb előrejelző rendszere csak tavaly állt elő azzal, hogy Grönland nyugati részéhez rengeteg mérőbóját telepít. Mindenesetre ez a tanulmány többek közt azért jelent áttörést, mert az első alkalom, hogy van konkrét dátumunk. És ez azt jelenti, hogy a klímaváltozás drámai fordulatai nem a távoli jövőben zajlanak majd, hanem a jelenben, a szemünk előtt, ezért most kell kezdenünk vele valamit. Eddig a Potsdami Egyetem volt élenjáró ebben, ott több kutató is publikált az éghajlati rendszerek stabilitásának, úgynevezett varianciájának témájában, ami az éghajlati változások egyik fontos jellemzője.
Variancia?
Mondok egy példát, hogy könnyebben érthető legyen. Megpörgetjük a búgócsigát. Mondjuk, ön sosem látott még búgócsigát, nincsenek előfeltevései vele kapcsolatban, vagyis nem tudja, hogy fel fog borulni. Nézi a búgócsigát egy kisgyerek áhítatával, és bár látja, hogy nagyon kicsit perturbál, vagyis olykor kileng a hegye pörgés közben, azt mondja, hogy „ez egy fantasztikus örökmozgó”. Egy idő után észleli, hogy egyre nagyobbak a kilengések. Ez a hoppá-élmény: valami változott. Aztán a búgócsiga elkezd dülöngélni, erre a juj a tipikus reakció. Mindez nem lineáris időskálán zajlik, holott általában lineárisan gondolkozunk. A mi időképünkben szép egyformán történnek a dolgok; ha havonta ennyit félreteszek, az tíz év múlva annyi lesz, ha tízévente ennyit melegszik a klíma, az ötven év múlva annyi lesz.
A búgócsiga viszont sokáig megy egy helyben, és aztán viszonylag gyors a lebukása, tehát gyorsan átjut az egyik stabil állapotból – az egy helyben forgásból – egy másik stabil állapotba, az oldalán fekvésbe. Így működnek a környezeti jelenségek is: nem lineárisak, nem egyenletes kifutásuk van, hanem varianciájuk, ezért meglepődünk a gyors végkifejleten.
Mi az AMOC-rendszer jelentősége, és végül is mi különbözteti meg a Golf-áramlattól?
Az Észak-atlanti bukóáramlás léte vagy nemléte az egész Föld éghajlatát meghatározza. Az északi és déli félteke között energia-átvitelre van szükség az éghajlat kiegyenlítődése érdekében, és az energia hetven százalékát a légkör, harminc százalékát az óceán viszi át. Ha az óceánban valami probléma lesz, akkor a légkörnek kell átvennie ezt a szerepet. Nagyjából a kontinensek 70 százaléka helyezkedik el az északi féltekén, viszonylag jól elzárva az Északi-sarkvidéket a nagy áramlatoktól. A szárazföld partvonala vezeti az óceáni áramlatok ívét, és mivel a kontinensek jobbára észak-déli irányultságúak, ez határozza meg az áramlás irányát. A nagy óceáni szállítószalag része a Golf-áramlat, ami a Mexikói-öbölből indul és tart fölfelé az amerikai kontinens keleti partvidékéhez, majd elfordul, mert a kanadai part kinyúló csücske eltéríti. Ebbe a rendszerbe tartozik az Észak-atlanti bukóáramlat, vagyis az AMOC. De itt fontos megjegyezni, hogy a Golf-áramlatot egészen más hajtja, mint a bukóáramlást. A Golf-áramlatot a Föld forgása hajtja, pontosabban a Föld forgásából származó úgynevezett Coriolis-erő, tehát amíg a Föld forog, a Golf-áramlat megmarad, és nem ismerünk olyan prognózist, amely szerint a Föld abba akarná hagyni a forgást.
FOLYTATÁS: Ez eddig jó hír: a Golf-áramlat megtartja ezt a szállító funkciót.
