Évekig nem bomlanak le teljesen a természetben azok a műanyagzacskók, amiknek az a lényege, hogy lebomlanak a természetben, sőt, még bevásárolni is elmehet velük az ember – írja a Guardian egy friss tanulmány alapján.
Az Environmental Science & Technology nevű szaklapban közölt tanulmányban a kutatók most először teszteltek komposztálható, a természetben lebomló illetve sima zacskókat, hogy megállapítsák, mi történik velük, ha huzamosabb időre a természetben hagyják őket. A projekt keretében a zacskókat három évig tárolták földbe temetve és tengerben, a tesztidőszak végén pedig nem volt olyan zacskó, ami minden környezetben maradéktalanul lebomlott volna.
Az index szerint a legjobban a komposztálható zacskó teljesített, tengerben három hónap alatt teljesen eltűnt, de azt egyelőre nem tudják, hogy pontosan milyen anyagok keletkeztek a lebomlás során. A földben már nem volt ilyen jó a helyzet, 27 hónap után is ott volt, de súlyt már nem bírt el anélkül, hogy elszakadt volna. A természetben lebomló zacskók ennél is rosszabbul teljesítettek, ezekkel a földben töltött három év után is el lehetett menni vásárolni.
A kutatók szerint a tanulmány felveti a kérdést, hogy a biológiailag lebomló anyagokra lehet-e bármilyen mértékben számítani a lebomlás felgyorsításánál, vagyis, hogy megoldást jelentenek-e a műanyaghulladék problémájára.
Meg voltam döbbenve, hogy három év után lehetett cuccokat pakolni bármelyik zacskóba, főleg a természetben lebomlóba. Amikor egy ilyen feliratot lát az ember, automatikusan azt hiszi, hogy hamarabb lebomlik, mint a hagyományos zacskók, de úgy tűnik, hogy nem ez a helyzet. – mondta a kutatást vezető Imogen Napper, vagyis hiába a marketing, ránézésre ezek a formulák sem oldották meg megfelelően a lebomlást.
A kutatásból ugyanakkor az kiderült, hogy rendkívül fontos, hogy milyen módon hajítják el az emberek a zacskókat: egy rendes komposztálás során például tényleg le kéne, hogy bomoljanak a lebomló zacskók, ehhez azonban egy kifejezetten komposztálható hulladékra specializált hulladékkezelésre van szükség, ami Nagy-Britanniában például nincsen.
A kutatásban szereplő egyik zacskót gyártó cég is erre hívta fel a figyelmet, a szóvivőjük szerint fontos a megfelelő hulladékkezelés, mert egy anyag sem idéz elő varázslatos lebomlást. A tanulmány szerint ugyanakkor nincs konkrét bizonyíték arra, hogy a lebomló zacskók kevésbé károsak a környezetre, mint a hagyományosak, ráadásul a mikroműanyagok problémája is vet fel kérdéseket.
A mikroműanyag-szennyezés kutatása még mindig viszonylag kezdeti stádiumban jár, de az biztos, hogy elmúlt időszakban egyre több helyen fedeznek fel mikroműanyag-szennyezést: az északi-sarki jégben sokkal több a mikroműanyag, mint hittük, a Földközi-tengerben brutális mennyiségű mikroműanyag van, az olasz tavak is tele vannak vele, akárcsak a Duna, vagy éppen a Rába. Az asztali sók 90 százaléka is szennyezett, és már emberi ürülékben is kimutatták a mikroműanyagot. Egyelőre nem világos, hogy a mikroműanyagok az emberre nézve jelentenek-e egészségügyi kockázatot. Mindenesetre az Európai Unió (a világ más országaihoz hasonlóan) betiltana egy sor mindennapos műanyagterméket. A magyar kormány is szigorítást jelentett be.
