A 2011 júniusában megkezdett élőhely-rehabilitációs munkálatok lezárultak a Kolon-tavon, mely a régió egyik legjelentősebb vizes élőhelye Izsák, Páhi, Csengőd és Soltszentimre határában.
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság a Környezet és Energia Operatív Program támogatásával (KEOP-3.1.2/2F/09-2010-0025) több mint 1.800 hektárra kiható területen végzett természetvédelmi célú beavatkozásokat, melyek a „védett és Natura 2000 természeti területek és értékek védelme, illetve helyreállítása, valamint a hazai védett és közösségi jelentőségű fajok védelme s élőhelyük biztosítása” célkitűzéshez igazodtak. A projekt átfogó célja a Kolon-tó természeti értékeinek, biodiverzitásának növelése, a meglévő természeti értékek mellett, a sérült élőhelyek, és társulások rehabilitációja, revitalizációja.
A Kolon-tó jelentős kiterjedésű édesvízi síkláp és mocsárterület, amely a Duna-Tisza közi homokhátság nyugati peremén fekszik. A jelentős mértékben náddal benőtt tómedret homokbuckák, láprétek, láperdők veszik körül. A ritka élőhelyek mellett további kiemelkedő értékei a fokozottan védett pókbangó, lápi szitakötő, lápi póc. A védett területen eddig 217 madár fajt észleltek, s itt található a Kiskunság legnagyobb gémtelepe. A XIX. század végétől egészen a múlt század 60-as évek végéig a tó teljes lecsapolása volt a cél, s a Kiskunsági Nemzeti Park megalakulását követően (1975) nyílt mód az eredeti vízszint fokozatos visszaállítására, mely cél elérése érdekében a vízügyi szervekkel kiváló együttműködés alakult ki. Az időközben történt tájhasználat változás, a természeti területek elszigetelődése, és az özönnövények előretörése következtében, a terület rehabilitációja a vízszintemelkedés ellenére már nem tud természetes úton végbemenni.
Megújul a Kolon-tó galériához katt a képre!
A projekt közvetlen célja a Kolon-tóról az előző évszázadban eltűnt, nyílt víztükörrel bíró tavi, lápi és mocsári élőhely-együttes rehabilitációja, valamint az élőhely-együttest határoló veszélyeztetett borókás nyaras homokpuszta gyepek természetes állapotának helyreállítása volt. Az első részcél a tó meder rekonstrukciója, mely során 43,8 hektár felületen az összefüggő nádasok helyén eltérő vízmélységű nyílt vizű tómeder került kialakításra, amellyel – mind felületét, mind mélységét tekintve – részben visszaállítottuk a Kolon-tó egykori állapotára jellemző élőhelyeket. A kikotort iszap depóniája honos fa- és cserje fajokkal került betelepítésre
A második részcél során a tavat körülvevő száraz- és nedves gyepeken elszaporodott inváziós özönnövények kerültek kiirtásra 288 hektár összterületen. Többek között a selyemkóró, az aranyvessző, és a bálványfa fertőzöttség megszüntetésével újból elterjedhetnek olyan védett növényfajok, mint a mocsári nőszőfű, piros madársisak és a fekete kökörcsin. A nyílt homoki gyepeken megnövekedhet a költő lappantyú állomány.
A pályázatban tervezett munkálatok lezárultak, s a kivitelezők kiváló munkájának köszönhetően a természet ismét birtokába veheti a területet. Bár az elkövetkező évek további odafigyelést, munkát igényelnek, – hiszen az erdőt még évekig ápolni kell, az özönnövények újbóli megjelenését meg kell akadályozni, de a siker első jelei megmutatkoztak, hiszen már a munkálatok ideje alatt új fajok – a gólyatöcs, a búbos vöcsök – költöttek, újabb vidra családok jelentek meg, és tömeges volt lápi póc szaporulata.
