A részvényesek jövőre azt is szeretnék látni, hogy nem csak egyre több olajat, hanem végre profitot is termelnek az amerikai palaolaj-mezők.
Az olajexportálók (OPEC) számára valódi átok az amerikai palaolaj előretörése – állapítja meg elemzésében az Oilprice írása -, hozzátéve, hogy a másik oldalon, a Trump-admisztráció viszont kiváló eszközt lát benne ahhoz, hogy elérje a hőn áhított célt, amit a Fehér Házban úgy fogalmaznak meg: legyen az Egyesült Államok domináns szereplője az energiapiacnak.
A palaolaj ágazatban különböző vállalati méretekben több száz játékos keveri a kártyát, de a termelés nagy részét igazából 30 társaság adja. A pályán olyan óriások játszanak mint például az Exxon, a Chevron, a ConocoPhillips, a más kategóriába sorolt Continental Resources, az EOG, az Apache, az Anadarko és a Pioneer, vagy a külföldiek, például az indiai Reliance Industries, a kínai Sinopec és a spanyol Repsol.
A palaolaj-sztori kétségtelenül izgalmas téma, amolyan forró krumpli. A vita várhatóan még inkább fellángol arról, hogy a palaolaj-ágazat robbanásszerű növekedése szimpla átverés-e, mivel a szereplők nem termelnek profitot, vagy ténylegesen olyan tényezővé nőtte ki magát, amely megtörte az OPEC domináns pozicióját a piacon.
Mint oly sok esetben, az igazság most is valahol középen található – véli a cikk szerzője. Kétségtelen, hogy a palaolaj-termelés felfutása az összesített amerikai kitermelés növekedéséhez járul hozzá. Múlt héten az amerikai Energiainformációs Ügynökség (EIA) jelentése szerint december második hetében a napi átlagos olajfelhozatal 9,78 millió hordót tett ki. Hétfőn pedig arról számoltak be, hogy januárban a palaolaj-mezők kitermelése 6,4 millió hordót érhet el, szemben a 2017 januári 5,2 millió hordós nagysággal. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) eközben arra figyelmeztet, hogy 2018-ban további csúcsokat dönthet az amerikai palaolaj-felhozatal.
Másrészről arról is szólnak hírek, amelyek szerint a részvényesek azt szorgalmazzák, ne csak a termelés növelése álljon a fókuszban, hanem a bevétel is. Bradley Olson és Lynn Cook a Wall Street Journal hasábjain nemrég arról számolt be, hogy tucatnál több részvényes egy találkozón azt vitatta meg, hogyan tudnának nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy a kutak végre ne csak olajat, hanem profitot is termeljenek, vagyis változtassanak prioritási sorrendjükön. A probléma nem csak a "kicsiket", hanem a domináns 30 társaságot is érinti. Az elmúlt évtizedben kumuláltan 280 milliárd dollárt költöttek el a kitermelésre, többet mint amekkora bevételt realizáltak a mezőkről, miközben hihetetlenül felduzzadt a cégek adósságállománya. S mindezek tetejében még a kutak kitermelésének hatékonysága is gyorsan csökken.
A kedvezőtlen tényezők ellenére hiba lenne a palaolaj és -gáz leírása. Éppen ellenkezőleg – állítja az Oilprice elemzése -, még sok szép év áll az ágazat előtt, ha megálljt tudnak parancsolni a termelés folyamatos növelésének. Ez hozzájárulna az olajárak emelkedéséhez, a részvényesek örömére.
