Brüsszel új adókat akar ránk kényszeríteni, hogy a multinacionális vállalatok által okozott környezetszennyezés és a klímaváltozás költségeit magasabb rezsiárakon keresztül a magyar családokkal fizettesse meg. ÖN MIT GONDOL?
A multinacionális nagyvállalatok fizessék meg a környezetromboló tevékenységük árát, – vagy – A környezetszennyezés árát a családoknak is meg kell fizetniük? – imigyen szóla a nemzeti konzultáció 8. pontja.
A fideszes boszorkánykonyha e fogalmazványának egyetlen szava sem igaz. Brüsszel eleve nem kényszeríthet ránk semmilyen adót, mert az nemzeti hatáskör. Az adót Orbán Viktor kényszeríti önre, mégpedig saját belátása szerint, persze bizonyos szándékok és kényszerek mentén. Az olyan multinacionális nagyvállalatok, mint mondjuk a Coca-Cola vagy az ExxonMobil (mindkettő a kormány stratégiai partnere) kétségkívül kirívóan felelősek a minket körülvevő mocsokért. De az legalábbis ostoba alapállás, hogy ez kizárólag a multik sara. Éppúgy ludasak benne vérmagyar vállalatok, klubok és egyletek, sőt bizony mi magunk, természetellenes személyek is, például amikor városi terepjárónkból a félliteres vizespalack után hajítjuk a csikket is. (A megfogalmazás kapcsán halkan jelzem, talán nem a környezetszennyezésre és a klímaváltozásra, hanem az ellenük folytatott küzdelemre kellene költeni.)
Aztán ismét jön a rezsidémon.
Pedig az ön rezsijét változatlanul Orbán Viktor határozza meg, szintén nyilván bizonyos szándékok és kényszerek mentén. Korábban ugyan tényleg felsejlett az unióban a díjak egy részének kötelező piacosítása, de ezt csírájában eltiporták (no nem Orbánék, hanem mondjuk a franciák). Amúgy 2015 óta Orbán rezsije éppenséggel magasabb a piacinál. Vagyis többet fizetünk, mint ha a díj követné a tőzsdét. De ez a honi választók többségét láthatólag nem izgatja. Brüsszel mindenesetre semmit sem terhelne a magyar családokra. Ha az ön rezsije nő, azt Orbán Viktor növeli. Más kérdés, hogy a kormány immár évi százmilliárdos állami támogatással képes csak a dicsőségesen rezsicsökkentett-multimentesített víz- és csatornaszolgáltatást, illetve hulladékszállítást életben tartani.
Brüsszel kétségkívül erőlteti annak mielőbbi eldöntését, hogy szándékozik-e az emberiség bármit tenni a természetpusztulás ellen, ha igen, mit, ez mennyibe kerül, és ki állja a cechet. Ez utóbbi szerep első számú jelöltjei igenis a nagyvállalatok. Mint például a Mészáros Lőrincéktől tízmilliárdjainkért nagyszerűen kivásárolt Mátrai Erőmű, amely gyorsan bele is roppant a környezetvédelmi kiadásaiba. Kormányinfós kérdésünkre az ügy kapcsán Gulyás Gergely a Molt szájára se veszi. Az abszolút piaci alapú – ilyenképp hamarosan csúcsot döntő – benzinrezsiárak Orbánékat utoljára ellenzékben zavarták. Sőt a kormány az uniós tilalmak miatt hamarosan munka nélkül maradó „magyar multit” a hazai hulladékipar átjátszásával segíti.
Arra azért kíváncsi lennék, Orbán Viktor mit gondol: ha a multikra terheljük a környezetrombolás árát, azt végül is kik fizetik majd meg?
