A mai napig nem tudjuk, hogy mennyibe kerül ez az egész Paks II., hogy vajon miért éppen orosz és nem mondjuk amerikai vagy éppen francia nukleáris technológiára alapozzuk a bővítést?
Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában az …„előre menekülni” kifejezésen? Nekem ugyanis elsőre ez ugrott be, amikor meghallottam a hírt, hogy Szijjártó Péter magyar külügyminiszter kivételesen ideiglenesen hazánkban állomásozik és Pakson lelkendezett az orosz Roszatom vezetőjével az atomerőmű bővítésének fizikai megkezdésén. Ebben annak a biztos jelét látom, hogy akármit is hoz a jövő, akármilyen helyzetbe is kerül Oroszország és vele együtt Magyarország is, a paksi ügyben előrefelé menekül a magyar kormány.
Félreértés ne essék, semmi bajom az atomenergiával, vélhetően még hosszú ideig az egyik legkomolyabb alternatívája lesz a szén- és a kőolaj- vagy a földgázalapú energiatermelésnek. Ahogy a műkorcsolyában mondani szokták, a baj a „művészi kivitelezéssel” van, nem a gyakorlat nehézségével. Pontosabban azzal, hogy a magyar kormány a saját dolgát nehezíti a paksi bővítéssel, mintha nem lenne holnap. Titkosítottak is mindent, ami ezzel kapcsolatos, talán csak a Paks táblát nem sikerült harminc évre elrejteni az M6-os autópályán.
A mai napig nem tudjuk, hogy mennyibe kerül ez az egész Paks II., hogy vajon miért éppen orosz és nem mondjuk amerikai vagy éppen francia nukleáris technológiára alapozzuk a bővítést? Nem tudjuk, hogy egyáltalán mekkora összegbe kerülne, ha megpróbálnánk kiszállni és kibontakoznánk az Nagy Orosz Medve halálos szorításából? Azt sem tudjuk, hogy miért ragaszkodik foggal-körömmel ebben az ügyben az oroszokhoz az Orbán-kormány, jóllehet, előre látható, hogy mind a megvalósítás, mind az üzemeltetés útjában egyre nagyobb akadályok tornyosulnak. És akkor még nem beszéltünk az Európai Unió újabb, várható szankcióiról Oroszországgal szemben, lassan a nukleáris együttműködés is tiltólistára kerülhet.
Hogy nagy a baj, azt jól bizonyítják a paksi projekt magyar oldalán végrehajtott, szinte statáriális fej- és kádercserék. Oroszország ugyanis egyre kevésbé juthat hozzá az atomerőmű szabályozásához és vezérléshez szükséges technológiákhoz, ez biztos. Az is biztos, de legalábbis kérdéses, hogy német cégek, vajon hajlandók-e beszállítóként együtt dolgozni a Roszatommal. Egy ideje úgy tűnik, a franciákat mégis sikerül megnyerni, bármi áron ahhoz, hogy mégiscsak folytatódhasson a paksi projekt. Kerül, amibe kerül, akármekkora, akár tízéves késéssel is. Az első új reaktornak már jövőre el kellett volna indulnia – az eredeti tervek szerint. Most már jó, ha a 2030-as évek első felében ez sikerül, ha sikerül.
A lényeg, hogy Szijjártó Péter kobakkal a fején pacsizhatott a puszta paksi gödörnél Alekszej Lihacsovval, a Roszatom vezérigazgatójával. A versenyfutás a magyar atomért folytatódik, igaz bekötött szemmel…
Nyitókép: Szijjártó Péter és Alekszej Lihacsov 2023 nov 14 forrás Szijjártó FB oldala
