Más diktatúrákkal szemben az orosz gazdasági statisztikák megbízhatóak voltak, ez azonban megváltozott Ukrajna lerohanása után. Sok adat titkos, míg másokat valószínűleg kozmetikáznak, ezért sokan kezdték el keresni azokat a módszereket, amelyek megbízhatóbb képet adnak az ország gazdasági folyamatairól.
Ahogy a napokban a Wall Street Journal írta, az egyik ilyen az ipari szennyezés műholdas nyomon követése. Az Európai Űrügynökség Sentinel-5P műholdja 2017 óta figyeli a szennyezőanyag-kibocsátást a világűrből, a berendezés egyebek mellett a nitrogén-dioxid, az ózon, a formaldehid és a metán koncentrációját méri.
Ezt Oroszországra alkalmazva más kép tárul elénk, mint amit a hivatalos statisztikák mutatnak, amelyek szerint a nyugati szankciók által kiváltott sokkhatást leküzdve egyre inkább magára talál az orosz gazdaság és azon belül az ipar. Az iparvidékekre koncentráló mérések szerint viszont a szektor csak idén januárban érhette el mélypontját, és éves összehasonlításban továbbra is negatívban jár a szennyezés, miközben a hivatalos adatok szerint márciusban már nőtt az ipari termelés.
Az áprilisban mért 6 %-os csökkenés nagyobb, mint a koronavírus-járvány alatt tapasztalt legdurvább visszaesés. Az ágazatok közül világosan látszik az autóipar – más statisztikákból is kiolvasható – mélyrepülése, a szennyezése éves alapon 16 százalékkal esett vissza áprilisban. Ennél érdekesebb, hogy a védelmi ipar kibocsátása is zsugorodott, a számos hadiipari üzemnek helyet adó Cseljabinszki kerületben például szemmel látható a szennyezés csökkenése a műholdfelvételeken.
Az energiatermelés és a fémipar kibocsátása ugyanakkor áprilisban már nőtt, ami akár annak az előjele is lehet, hogy elkezdődik a hadiipar termelésének növelése – legalábbis abban az esetben, ha a lőszer- és fegyvergyárakat látják el nagyobb mennyiségű energiával és alapanyaggal. A következő hónapok szennyezési adatai majd megmutatják, hogy tényleg ez történik-e, vagy valami más áll a háttérben.
Elméletileg természetesen a termelés korszerűsítése, szűrőberendezések vagy kisebb károsanyag-kibocsátással járó gépek beépítése is magyarázhatná a visszaesést. Ez azonban az orosz gazdaság mostani helyzetében – amikor nem az ilyen fejlesztések élveznek prioritást, ráadásul a nyugati technológiához sem fér hozzá az ország – nem tűnik életszerű magyarázatnak, különösen nem ilyen rövid, egy-másfél éves időtávon és a hadiiparban.
Önmagában ez természetesen nem zárja ki, hogy egyes fegyverek gyártását növeljék, de az ukrajnai háború kiterjedtsége miatt elvileg a teljes orosz hadiiparnak – a hadihajók gyártását leszámítva – pörögnie kellene, hogy előállítsa a fronton szükséges fegyvereket, lőszereket és egyéb hadianyagokat. Az ágazat gyengélkedése azonban segít megmagyarázni, hogy miért szorul rá az orosz hadsereg, hogy olyan korszerűtlen, rég elavult harckocsikat hozzon vissza szolgálatba a raktárakból, mint a T-62-esek és a T-55-ösök.
A G7 gazdasági portál szerint pont az orosz hadiipar gyengélkedéséről szól az orosz nyelvű Versztka Media nemrég megjelent cikke, amely különböző fontos hadiipari üzemekben – köztük az egyetlen orosz harckocsigyárban – dolgozókkal folytatott beszélgetések alapján készült. (Egy rövidebb angol nyelvű kivonat itt olvasható.) Eszerint a termelés felfuttatását nagyon erősen akadályozza a munkaerőhiány, amihez jelentősen hozzájárulnak a nyomott fizetések, amelyekből ráadásul kötelező felajánlani az ukrajnai háborúban résztvevők számára is. Emellett pedig az elektronikai részegységek hiánya is akadályozza a gyártás növelését, különösen a rakétáknál.
