A fővárostól 50 km-re található hazánk 3. legnagyobb természetes tava, és egyik legkedveltebb üdülőhelye. A „napfény tavának” is nevezett Velencei-tó 2022-ben a szokásosnál is gyakrabban szerepelt a sajtóban, mivel nyáron a tó vízszintje az elmúlt évtizedekben soha nem látott alacsony szintre süllyedt. Merre tovább?
Saját kutatáson alapuló, máshol még nem publikált cikkel jelentkezett ma a Másfélfok, amiben a Velencei-tó jövőjével foglalkoznak 2050-ig különböző éghajlati forgatókönyvek alapján.
Főbb megállapítások és rövid összefoglaló:
“A 2022-es nyár nemcsak az extrém meleg és a súlyos aszály miatt vált emlékezetessé, hanem mert tavaly őszre rekord alacsonyra (53 cm) süllyedt a Velencei-tó vízszintje. Azóta állandóan visszatérő kérdés, hogy hazánk harmadik legnagyobb természetes tava kiszáradhat-e, és ha igen, mikor? Bár a Velencei-tó egy kiszáradásra hajlamos tó (utoljára 1866-ban száradt ki teljesen), a klímaváltozás a lehulló csapadék mennyiségén és a (forróság miatti) párolgás erősségén keresztül rendkívüli módon befolyásolja a vízszintet. Már most jelentősége van annak, hogy mit kezdünk a kibocsátásokkal, és hogyan alakul a tó sorsa 2050-ig: a klímamodell szimulációval meghajtott hidrogeológiai modell szerint ha tartjuk magunkat a Párizsi Megállapodásban rögzített célokhoz (optimista forgatókönyv), akkor a csapadék-párolgás mérlegben nem történik jelentős változás, és 2031-2050 között a nyári vízszint a jelenlegi átlag körül maradhat – jó vízminőséggel és a fürdőzés lehetőségével kísérve. Ha a pesszimista forgatókönyv valósul meg (nem kezdünk semmit a kibocsátásokkal), akkor csökkenhet a tó átlagos nyári vízszintje, és a tavalyi extrém alacsony vízállás egyáltalán nem lesz szélsőséges a következő évtizedekben.
A felszín alatti vizek már most is említésre méltó – javarészt eddig feltérképezetlen – segítséget és utánpótlást nyújtanak abban, hogy ne száradjon ki a Velencei-tó, és ez a jövőben is így lehet, de csak ha tudatos és felelős vízgazdálkodást (vízkitermelés csökkentése) folytatunk, és betartjuk a párizsi klímacélokat. Ellenkező esetben a felszín alatti vizek sem lesznek elegendőek az alkalmazkodáshoz, és Magyarország legkedveltebb üdülőhelyeinek egyike, ahogy most ismerjük, teljesen meg fog változni.
A szerzők:
Baják Petra, hidrogeológus, az ELTE Általános és Alkalmazott Földtani Tanszékének doktorandusza és a Tóth József és Erzsébet Hidrogeológia Professzúra és Alapítvány munkatársa;
Szabó Péter, éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza, korábban az Országos Meteorológiai Szolgálat és a Nemzeti Alkalmazkodási Központ szakértője;
Csepregi András, geológus, a Hydrosys Kft. ügyvezetője és a VITUKI egykori munkatársa. Fő szakterülete a felszín alatti vizek hidraulikai és transzport modellezése, vízbázisvédelem és ahhoz kapcsolódó vizsgálatok.
Erőss Anita, hidrogeológus (PhD), az ELTE Általános és Alkalmazott Földtani Tanszékének tudományos munkatársa, valamint a Tóth József és Erzsébet Hidrogeológia Professzúra és Alapítvány munkatársa.
Nyitókép forrása: Megdöbbentő képek: Rekord alacsony a Velencei-tó vízállása
