A zene ára (The Cost of Music) című jelentés szerint az utóbbi évtizedekben egyre olcsóbban jutnak hozzá a fogyasztók kedvenc zenei felvételeikhez, de közben a zeneipar egyre nagyobb mértékben járul hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásához, a szén-dioxid-emisszióhoz, és így közvetve a globális felmelegedéshez, klímaváltozáshoz.
A megváltozott zenehallgatási szokások hatással vannak a környezetet érő terhelésre is – derül ki a Glasgow-i és az Oslói Egyetem közös tanulmányából. A kutatást Kyle Devine, az Oslói Egyetem professzora vezette. "A jó hír, hogy a zeneipar műanyag-felhasználása a töredékére csökkent. A szén-dioxid-kibocsátás a zenestreamelés ugrásszerű elterjedése miatt viszont minden korábbinál magasabb" – foglalta össze Devine a kutatás eredményét.
Az Egyesült Államokban például 1977-ben, a vinillemezek népszerűségének csúcsán, 58 millió kilogramm műanyagot használt fel a lemezipar. 2000-ben, a CD-eladások csúcsán 61 millió volt ez a szám, ami 2016-ra, az internetes zeneterjesztés miatt 8 millióra esett vissza.
Tehát a műanyaggyártással kapcsolatos környezeti terhelés jelentősen csökkent, azonban az egyre népszerűbb és egyre olcsóbb online zenehallgatásnak, digitális zenevásárlásnak (Spotify, Apple Music, YouTube, Amazon stb.), a vele összefüggésben lévő adattárolásnak, adattovábbításnak nagy az ára.
A kutatók számításai szerint az Egyesült Államokban 1977-ben 140 millió, 1988-ban 136 millió, 2000-ben 157 millió kilogramm üvegházhatású gáz kibocsátása volt köthető a zeneiparhoz, míg becsléseik szerint 2016-ban már 200-350 millió kilogramm kibocsátásáért feleltek az áramzabáló streamingszerverek.
Az index szerint a tanulmányt a közelgő Record Store Day alkalmából publikálták most, szombaton ugyanis világszerte (Budapesten is) a független lemezboltokat ünneplik a fizikai hanghordozókat becsben tartó zenerajongók.
