Nem túl gyakran tárgyalt, de fontos téma, hogy egy társadalom hogyan viszonyul a körülötte lévő természeti közeghez, különös tekintettel a benne élő vad- és házi állatokhoz. Janakakisz Alexandrával a Zseton Állatvédő Egyesület elnökével az Új Egyenlőség főszerkesztője, Pogátsa Zoltán, beszélgetett vadászatról, állatvédelemről, törvényi háttérről és praktikus problémamegoldási lehetőségekről.
— Periférikus téma Magyarországon, de mostanában néhány politikus vadászata kapcsán több figyelem jutott az állatvédelemre. Szerencsére nem csak rossz példák vannak, több közszereplő – mint például a Magyarországon élő brit nagykövet – fogadott örökbe menhelyi kutyát, ezzel is alakítva a közvélemény hozzáállását a kóbor állatokhoz.
— Statisztikák azt mutatják, hogy Magyarország állatbarát hely, legalábbis ami a háziállatok számát illeti. Ugyanakkor itthon az állattartási kultúra nem olyan fejlett, mint nyugat-európában, ahol például már elképzelhetetlen, hogy láncon tartsanak kutyát (itthon is tiltja a törvény, de sokszor előfordul még).
— Jó példákat át lehet venni Görögországból is, ahol ivartalanítják a kóbor kutyákat, majd visszaengedik őket oda ahonnan összeszedték őket így megállítva a szaporulatot. Itthon a sintéri rendszer miatt nincs kóbor kutya probléma; begyűjtik az összes kóbor állatot, 14 napig őrzik, aztán pedig elaltatják, ha ezalatt az idő alatt senki sem jelentkezik értük. Ez a rendszer teret ad a nem etikus sintértelepek működésének is: a méreg előtti altatószert kihagyják, de az érte járó állami támogatást felveszik, ráadásul érdekük, hogy minél több altatás történjen. Probléma itthon viszont az, hogy nem eléggé elterjedt az ivartalanítás, ami miatt nő a gazdátlan kutyák száma.
— Az iskolai tananyagban nincsen állatvédelmi fejezet. Általános iskola lenne a legideálisabb korosztály arra, hogy erről tanuljanak; pl. a környezetismeret óra keretén belül. Emellett a kötelező önkéntes program teljesítésre is nagyon jó hely az állatmenhely.
— Állatvédelmi törvény: alapvetően nem rossz, elég sok mindenre kitér, ami problémás az inkább a törvény nem ismerete vagy be nem tartatása. Ezt fokozza, hogy a bürokrácia megnehezíti ezeket a folyamatokat, nagyon nehézkes és nem hatékony az állatkínzással kapcsolatos esetek bírósági tárgyalása. A civilek átveszik a törvény nem betartásából adódó problémák felderítését, amit adományokból finanszíroznak, de ezt a funkciót érdemes lenne államilag is támogatni.
— A szőrmeviseléssel, nagyipari húselőállítással, állatkísérletekkel létrehozott termékek kérdésével is rengeteget kellene foglalkozni nemcsak egyéni, de társadalmi, strukturális szinten is.
— A vadászat azért különösen problémás terület, mert az emberi beavatkozással mesterségesen generálunk problémát; helytelen azzal érvelni a vadászat szükségessége mellett, hogy adott esetben túl sok az őz, ha előtte kilőtték a farkasokat.
— A szaporítótól vásárolt kutyákkal óvatosnak kell lenni, mert gyakran nagyon rossz körülmények közt, oltások és megfelelő ellátás nélküli fedeztetésből származnak, így tudják áron alul árulni a kölyköket. Ha már valaki nem menhelyről fogad be kutyát, akkor legalább hivatásos tenyésztőktől vásároljon, ahol nyomon követhető és ellenőrzött a tenyésztés. Ezt a problémát egyébként fontos lenne jogszabályi és intézményi szinten kezelni.
— Gyakran azzal söprik félre az állatvédőket, hogy ameddig az embereknek is vannak anyagi problémáik, addig nem „illik” az állatokkal foglalkozni pedig a két ügy melletti kiállás nem zárja ki egymást. Nem kell mindenkinek szeretnie és tartania állatokat, de aki úgy dönt, hogy kapcsolatba lép velük az tegye tisztességgel!
