Hatvanötezer hektár, állami kezelésben lévő földterületen vált esedékessé a földbérleti szerződések pályáztatása 2010-ben, így első alkalommal nyílt volna lehetőség arra, hogy a kormány a helyben lakó és gazdálkodó családoknak juttasson területeket. A folyamatok azonban másképp alakultak.
„Sokan tudni vélték, hogy már 2011 elején megszülettek azok a »magas szintű« háttér-megállapodások, amelyek az új erőviszonyoknak megfelelően újrarendezték az állami földek egyes érdekcsoportok közötti elosztását, a földbérleti pályázati feltételeket már ekkor ennek megfelelően rögzítették, s ezek alapján már ekkor megkezdődtek a cégalapítások és az előkészítő beruházások” – írja Ángyán József, aki szerint e vélekedéseket erősíthette, hogy a bérleti pályázati kiírások 2011 nyarán megszületett első változata esélyt sem adott volna a helyben lakó és gazdálkodó családoknak az indulásra.
Éles viták után tavaly ősszel a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) és a Birtokpolitikai Tanács háromszor volt kénytelen átdolgozni a pályázati és bírálati rendszert, így vezették be végül azt a feltételt, hogy a pályázónak az adott terület húsz kilométeres körzetén belül kell laknia vagy telephellyel rendelkeznie, így került be az 1200 hektáros területi korlát, s a tőkeerőfölény érvényesítését kizáró, fix bérleti díj. Ez Ángyán szerint valamelyest javította a helyben lakó gazdálkodó családok földbérleti esélyeit, de még mindig feleslegesen korlátozta a lehetőségeiket.
– Magam azzal voltam kénytelen beletörődni ebbe a számomra alapvetően elfogadhatatlan, a helyi közösségeket és a nyilvánosságot kizáró pályázati rendszerbe, hogy „a puding próbája az evés” elve alapján lássuk a rendszer eredményeit. Hátha én tévedek, és a föld végül mégis a helyben lakó gazdálkodó családokhoz és a gazdálkodást, letelepedést, továbbá gyermekek világra hozatalát és tisztességes felnevelését vállaló fiatal párokhoz jut, ahogyan ezt nekem belső kormányzati vitapartnereim váltig bizonygatták.
Az államtitkári poszton maradásomat mindezek alapján részben e földbérleti pályázati folyamat eredményétől tettem függővé – fogalmazott Ángyán József, aki szerint az, hogy az állam a kezelésében lévő egyik legfontosabb nemzeti vagyonelemet, a termőföldet az erős érdekérvényesítő képességű, spekuláns nagytőkés érdekcsoportoknak, „zöldbáróknak” és „oligarcháknak”, vagy a helyi közösségeknek, a helyben lakó gazdálkodó családoknak juttatja, alapvetően eldönti politikája hitelességét.
– Itt nem csupán néhány tízezer hektárról, hanem a szavahihetőségünkről, a becsületünkről van szó – szögezte le jelentésében a volt államtitkár, akinek feltett szándéka, hogy a további állami földbérbeadási folyamatokról is beszámol, elemzéseinek eredményeit negyedévente közzéteszi, s a jelenlegi kormányerők által korábban hangoztatott birtokpolitikai elvekkel szembesíti.
Ángyán József 3. jelentése (1,4 MB pdf)
Az elemzése végén több kérdést tesz fel, amelyekre választ vár. Például: miért kommunikálja a Vidékfejlesztési Minisztérium és a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet, hogy az állam egy-egy nyertes pályázónak 15-20 hektár földbérletet juttat, miközben ez az érték a valóságban egyes érdekeltségeknél a több száz hektárt is meghaladja?
Forrás és további információk >>>
Kapcsolódó anyagok:
