Hirdetés

Vajon milyen volt a Balaton természetes állapota és mikor változott meg? Helyreállítható még a természetközeli állapot? Ezekre a kérdéskere keresték a választ az ELTE TTK Őskörnyezet és Klímaváltozás Kutatócsoportjának munkatársai legújabb tanulmányukban, amelyben konkrét javaslatokat is megfogalmaztak a tó védelme érdekében.

Az EU nemrég elfogadott természetvédelmi törvénye értelmében (Nature Restoration Law – NRL) az EU tagállamoknak 2030-ig a törvény által lefedett élőhelyek legalább 30%-át kell helyreállítaniuk. De vajon a Balaton esetében mi lehet a célállapot?

Sokan emlékezhetnek saját gyermekkorukból kékalgavirágzásokra, amikor a termelődő algatömeg toxinja a bőr irritációjához és nem éppen nyaralóbarát vízfelülethez vezetett. Kelet-Közép-Európa legnagyobb sekély tava, a Balaton az 1970-80-as években kontroll nélkül kapta a növényi tápanyagterhelést, és ennek következtében vize eutróffá vált, vagyis a vízben lévő foszfor és nitrogén növekvő mennyisége kezdetben a hinarak terjedéséhez, később elalgásodásához vezetett. A Balaton ugyanakkor egyike azon kevés tavaknak világszerte, ahol a sikeres vízminőségvédelem 1994-től, évtizedes csúszással ugyan, de a tó állapotának jelentős javulásához vezetett.

A kutatók egészen 2019-ig optimisták voltak a tó jövőjét illetően, ekkor azonban az alacsony tápanyagterhelés ellenére, ismétlődő nyári algavirágzások kezdődtek. Ennek oka az úgynevezett belső foszfor-terhelés, vagyis az oxigénhiányos üledékből a korábban kiülepedett foszfor vegyületek visszaoldódása. Bár az utóbbi évek nyári aszályai miatt aggódva figyeljük, milyen is éppen a Balaton vízszintje, fontos tudnunk, hogy ezek a foszfor visszaáramlások éppen a tó magasan tartott nyári vízszintjeivel függtek össze. De hogy miért is nem kell megijedni egy-egy alacsonyabb vízállástól, és mit is tehetünk a Balaton megóvásra érdekében, arra a földtörténeti közelmúltban kell keresnünk a választ.

A mintegy 17 ezer éve kialakult, és kb. 10-11 ezer éve többé-kevésbé összefüggő vízfelületű tó története során számos vízszintváltozást élt meg.

A Magyari Enikő vezette Éghajlatváltozás Nemzeti Laborhoz és Élvonal pályázathoz köthető Őskörnyezet és Klímaváltozás Kutatócsoport a Science of the Total Environment folyóirat júliusi számában frissen megjelent cikkében a Balaton utolsó 500 évét vizsgálta, és egészen a török időszak végéig elemezte a tavi makrogerinctelen élővilág változását. A kutatás célja a tó természetes, emberi hatást megelőző faunájának rekonstrukciója volt a Szemesi-medencében, ezzel pedig egy referencia állapot kijelölése a természetvédelem számára.  A kutatók kiemelten vizsgálták az árvaszúnyog-faunát melyek parányi, vízben élő lárvái érzékeny jelzői a környezet változásának, közösségeik összetétele átalakul, ha megváltozik pl. az aljzat szemcseösszetétele, ha hirtelen kevesebb oxigén érhető el életterükben, ha hirtelen sok szerves törmelék kerül a tó fenékre vagy ha a halállomány hirtelen megnő, és kifalja a lassan mozgó, törmelékevő fajokat.

A kutatás érdekes eredménye, hogy a makrogerinctelen fauna legintenzívebb és visszafordíthatatlan változása az első és a második világháború közötti (Trianon utáni) gazdasági fellendülés időszakában, a tó nagyarányú beépítési és szabadidős hasznosítása során következett be, 1925 és 1940 közt. Ekkor az árvaszúnyog közösség teljesen átalakult, több medencéből eltűntek a tóra addig jellemző Stempellina fajok, egy oxigénhiányos állapotot jól tűrő faj időszakos dominanciáját (Chironomus balatonicus) követően dominánssá vált egy ragadozó árvaszúnyog faj 1940-től (Procladius choreus).

árvaszúnyog fauna változása az 1470-es évektől napjainkig

Ezek a változások egybeestek a tó körüli erdőírtásokkal, a fokozódó parti erózióval és a tó vízszintszabályozásának valódi megindulásával, mely során a vízszint változásait szűk határok közé terelték. Az árvaszúnyog populáció mérete is jelentősen csökkent 1940 óta, és a kutatók nyomait sem látták annak, hogy az 1994-től megindult tápanyagterhelés csökkenés hatott volna az árvaszúnyog faunára. Ellenben kimutatták, hogy erős az összefüggés a fenéken táplálkozó halak állománynövekedése és az árvaszúnyog populáció csökkenése közt, vagyis komoly hatása volt/van a haltelepítéseknek is. A túltelepített és túltartott halállomány miatt a foszfor eltávolításban jelentős szerepet játszó árvaszúnyogok nem tudják elvégezni ezt a fontos ökoszisztéma szolgáltatásukat Ne feledjük, a Balaton természetesenen egy úgynevezett oligo-mezotróf rendszer lenne, melynek eltartóképessége a halfauna tekintetében korlátos.

Mit jelent az oligo-mezotróf rendszer:
az oligotróf szó kevés tápanyagot tartalmazó vizet jelent, melyben elsősorban a nitrogén és foszfor mennyisége alacsony. Ezzel szemben a mezotróf vizekben már több tápanyag van, jellemző bennük a biológiai produkció enyhe növekedése. A Balatont nyugat-kelet irányú mezo-oligotróf gradiens jellemzi. A Zala befolyásához közel, pl. Keszthely térségében magasabb a biológiai produkció, Siófoknál pedig nagyon alacsony!

Éppen ezért a kutatók azt javasolják, hogy a halfaunát ésszerűen csökkenteni kellene. Persze, azzal ők is tisztában vannak, hogy a Balaton egyik fontos turisztikai vonzereje éppen a szabályozott horgászat, de bíznak benne, hogy kutatásaikkal segítenek az embereknek megérteni az olyan ökoszisztémák, mint amilyen a Balaton, fenntartható működésének alapelveit, és egyet fognak érteni a szabályozások szükségességével, hogy minél tovább élvezhessük a tó körüli pihenést, szabadidős tevékenységeket.

És hogy mi is az a természetes állapot, amit célként kitűzhetünk? A kutatók a helyreállításhoz irányadó tavi referenciaállapotot 1740–1900 közé tették, ez ugyanis már a török kort jellemző magas nyári vízszintek utáni időszak, amikor a tó vízjárása a maihoz hasonló volt. Hangsúlyozták, hogy Közép-Európa legnagyobb sekély tavának természete a természetes vízszintfluktuáció, a tó természetes élőlényközössége ehhez adaptálódott, tehát nem kell félnünk az esetleges nyári alacsony vízszintektől a tó élővilága tekintetében.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás