Sokak mások mellett, Rákay Philip üzletembert, médiaszemélyiséget, kormánypárti influenszert is megkérdezték az utóbbi napokban, mi a véleménye arról, hogy Mészáros Lőrinc családjával egy üzemóránként sok ezer liter gázolajat fogyasztó, több tízmilliárd forint értékű yachton szelte a habokat idén nyáron. Rákay világos válasza szomorú mérföldköve annak az útnak, amely nyílegyenesen vezet a minden erkölcsöt meghaladó, így tehát végső soron mindenfajta erkölcsi megfontolást nélkülöző világ irányába.
Rákay Philip azt mondta: az adózott pénzéből mindenki azt vesz, és úgy él ahogy csak akar.
Nagyon kérem, hogy itt és most ne akadjunk fenn azon, hogy ezt a bazi nagy yachtot Mészáros Lőrinc az adózott pénzéből vásárolta-e, vagy valamifajta kreatív és exkluzív lízingkonstrukció keretében élvezi. Sőt, ha lehetne egy még nagyobb kérésem, próbáljuk meg az ügyet – egy pillanatra – elvonatkoztatni Mészáros sokakat jogosan irritáló személyétől.
Óriási mennyiségű szakirodalma és sokrétű kultúrtörténete van annak, hogy az ember miért és hogyan juthat arra az álláspontra: saját szuverén döntése alapján nem hajlandó és nem kívánja “kimaxolni” az anyagi javaival járó lehetőségeit, mai szóval nem törekszik a számára elérhető legnagyobb luxus hajszolására, forszírozására.
Szinte az összes világvallás erkölcsi tanítása tartalmaz erre vonatkozó szentenciákat. De ami – számunkra itt az európai keresztény kultúrkörben a legfontosabb – a kereszténység tanítása ebben – mondhatni – élen jár, hiszen a “krisztusi szegénység” példája idővel nem konkrét “szegénységet” követelt meg, csupán csak arra utalt: a keresztény értékrend nem pénzalapú, így aztán keresztény vallású/erkölcsű/életmódú ember, nem is törekszik minden áron és határtalanul, anyagi javaiból eredő materiális lehetőségei maximalizálására.
De később maga a “protestáns etika” is egyfajta decens, visszafogott, méltó, de mértékletes életmódot írt, és irányozott elő, majd – többek között – ennek a nyomán, a polgári viselkedésnek is részévé, etikettjévé vált egyfajta ízlés és visszafogottság.
Szóval csak arra akarok rámutatni, hogy Rákay Philip állítása tulajdonképpen mindezt, a keresztény, polgári mértékletesség erkölcsi, társadalmi önkéntes kötelezettségét negligálja és biztosít – Mészáros Lőrincen kívül mindenki mást is – arról, hogy bizony lassan megérkezünk abba a fajta posztmodern, erkölcsmentes liberalizmusba, ahol életmódunk, cselekedeteink, költekezéseink, vásárlásaink egyetlen határa a rendelkezésre álló anyagi források – vagy éppen hitel és lízingkonstrukciók – mennyisége.
A kérdés csak az: ebben a korántsem szép, új világban, van-e helye, és erkölcsi alapja a társadalom számára “keresztény, konzervatív, polgári” politikai szentenciákkal sztondítania minket a hatalmon lévőknek.
Végül, de korántsem utolsó ,sőt számomra például legelső sorban, azért a mai világban jó esetben ott lenne valamifajta “ökológiai erkölcs” is.
Amely azt mondja: a bolygóért, annak flórájáért és faunájáért, vagy ha úgy tetszik a teremtett világért felelősséget érezve, nem csak, hogy nem maxoljuk ki az anyagi lehetőségeinkből adódó elérhető luxus életmódot. Hanem életmódunkkal, vásárlásainkkal kifejezetten szelektáljunk, és voksolunk mindarra, ami a lehető legkevésbé terheli a természetet és a lehető legkevesebb szenvedést, halált hoz az élőlényeknek – vagy ha úgy tetszik, Isten teremtményeinek.
Ökológiailag erkölcsös ember például ezért nem vadászik, nem eszik húst, ha teheti nem jár autóval, repülővel, igyekszik eldobható helyett, többször használatos tárgyakat használni.
Keresztény lelkületű, polgári ízlésű ember ezért nem yachtozik, nem tart fenn vágóhidakat, nem használ magánrepülőt, és nem alakít ki az állatok halomra gyilkolására szolgáló vadasparkokat.
Még akkor sem, ha Rákay Philip szerint mindezt – és bármi mást is – nyugodtan megtehet, ha a pénzét leadózta.
Gondolom, mostanában sokan, különösen ellenzéki érzelmű, de talán számos jóérzésű, és jó ízlésű kormánypárti szavazó is megvetéssel, gondol Rákay szavaira és Mészáros tetteire.
A rossz hír csak az, hogy amit Rákay Philip mondott Kötcsén az erkölcs nélküli világ dicséretéről, és amit Mészáros Lőrinc tett nyáron az Adriai tengeren, az a legkevésbé sem Rákay és Mészáros specifikus jelenség.
Sőt.
Meggyőződésem, hogy sokan, mi több rengetegen szidják, gyalázzák Mészárost úgy, hogy valójában ők maguk ugyanazt teszik mint a kipécézett díszoligarcha, csak – legnagyobb sajnálatukra – sokkal kisebb volumenben. Amikor valaki – akár komoly hitel igénybevételével – kétszer akkora (fogyasztású és környezetterhelésű) autót vesz, mint megtehetné, és azzal száguldozik, keresztény, polgári és ökológiai erkölcs szempontjából miben különbözik – a nagyságrenden kívül – Mészárostól?
És aki a Tisza-tavon a több száz lóerős jet-skijével felborítja a SUP-osokat, több száz lóerős motorcsónakjával elüldözi a madarakat a fészkelőhelyükről, keresztény, polgári és ökológiai szempontból miben különbözik Szíjj Lászlótól?
Szóval Rákay Philip frappáns kijelentése, amivel lehet, hogy a mundért – és Mészáros-t – akarta mentegetni, sajnos nem csak a mostanában egyébként jogosan kipécézett oligarcháról magáról, de sokkal többről, és többekről szól. Arról a pestisként terjedő korszellemről, amely igyekszik meghaladni minden normát, korlátot, erkölcsöt, ízlést és kimaxolni mindazt, amit pénzzel ki lehet.
Mert bár lehet, hogy hobbijainkkal, szórakozásunkkal, közlekedési és étkezési szokásainkkal elpusztítjuk a bolygót, kiirtjuk az élővilágát, természetesen mindezt szigorúan adózott pénzből tesszük.
Bóday Pál
kuratóriumi elnök
Macskaárvaház Alapítvány
