A World Nuclear Industry Status Report 2019 nemzetközi bemutatóját ma tartották a budapesti Közép-európai Egyetemen (CEU). Az eseményt Michael Ignatieff, az egyetem elnök-rektora nyitotta meg. Felszólalt Ürge-Vorsatz Diána, a CEU professzora, aki többek között tagja az Éghajlat-változási Kormányközi Testületnek (IPCC) és aki az idei riport előszavát is jegyzi. Végül Jávor Benedek, az Európai Parlament egykori tagja beszélt a Paks2 projekt dokumentumainak nyilvánosságával kapcsolatban végzett munkájáról és annak eredményéről.
A 323-oldalas riport (WNISR2019) elemzi a nemzetközi nukleáris ipar helyzetét és tendenciáit, és hangsúlyozottan foglalkozik az atomenergia potenciális szerepével az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Hat országból nyolc interdiszciplináris szakértő, köztük négy egyetemi tanár és a méltán híres Rocky Mountain Institute társalapítója és elnöke, valamint adatbázis kezelők, továbbá számos korrektor és művészek közreműködtek a jelentésben.
A működő reaktorok száma az elmúlt évben néggyel nőtt (417db) így pont eggyel kevesebb reaktor működik a világom mint 30 évvel ezelőtt, és éppen 21 egységgel kevesebb, mint a 2002-es csúcs éveben, amikor 438 üzemelt.
Az atomerőmű-építés az elmúlt öt évben csökkent. 2019 közepétől 46 egység van építés alatt, szemben a 2013-as 68 reaktorral és az 1979-es 234 reaktorral. Nem meglepő, hogy az új építések a 2010-es Fukushima előtti évi 15-ről ötre csökkent. A történelmi csúcsot 1976-ban érte el az iparág, amikor egyetlen év alatt 44 helyen kezdődött nukleáris projekt, több mint az elmúlt hét évben.
WNISR projekt koordinátora és szerzője, Mycle Schneider ezt így summázta: „Nem lehet kétség: az atomerőművek megújulási sebessége túl lassú ahhoz, hogy garantálja a technológia fennmaradását.”
Következésképpen, 2019 közepétől először a nukleáris ipar életében, a világ reaktorflottájának átlagéletkora meghaladja a 30 évet.
Ugyanakkor a megújuló energia technológiák gyakorlatilag minden kategóriában felülmúlják az atomenergiát. 2018-ban 165 gigawatt (GW) megújuló energiát csatlakoztattak a világ energiahálózatára; és ezzel egy időben a nukleáris kapacitás 9 GW-val növekedett. Globális szinten a szél-alapú energia-termelés 2018-ban 29 százalékkal, a napenergia 13 százalékkal, az atomenergia 2,4 százalékkal nőtt. Egy évtizeddel ezelőttihez képest a nem-vízerőmű megújuló energiaforrások több mint 1900 TWh energiát termeltek, meghaladva a szén és a földgáz mennyiségét, míg az atomenergia ennél kevesebbet termelt.
Mit jelent ez az atomenergia potenciális szerepére nézve az éghajlatváltozás elleni küzdelemben? A WNISR2019 újonnan bevezetett fejezete erre a kérdésre ad választ. Ürge-Vorsatz Diána, a Közép-európai Egyetem professzora és a Kormányközi Klímaváltozási Testület (IPCC) III. Munkacsoportjának alelnöke a WNISR2019 előszavában a következő megállapítást teszi: számos olyan IPCC-forgatókönyv létezik, amely képes tartani az 1,5 ° C hőmérsékleti célt, és ezek általában nagymértékben támaszkodnak az atomenergiára is. Személyesen a következőt tette hozzá: „Ezek a forgatókönyvek azonban felvetik a kérdést: képes-e az atomipar ténylegesen, költséghatékonyan és időben rendelkezésre bocsátani az ilyen forgatókönyvekben megkövetelt nagyságrendű új kapacitásokat? Ez a jelentés talán a legrelevánsabb kiadvány erre az abszolút életbe vágó kérdésre.”
Az elmúlt évtizedben a napenergia beruházások becsült költsége 88 százalékkal, a szél energia 69 százalék csökkent, miközben a nukleáris energia beruházási költséges 23 százalékkal nőtt. A megújuló energia technológiák olcsóbbak a szén és a földgáz költségeinél, az új nap-erőművek versenybe tudnak szállni Indiában a már létező széntüzelésű erőművekkel is, és ma már önmagában a szélturbinák több villamos energiát termelnek Indiában és Kínában is a atomerőműveknél. Az új nukleáris erőművek építése azonban sokkal lassabb, mint az összes többi létező lehetőség. A 2018-ban elindított kilenc reaktor felépítését átlagosan 10,9 évre becsülik. Más szavakkal: az alternatívaknál drágább és lassabban megvalósítható lehetőség nem hatékony az éghajlati veszélyhelyzet leküzdésére irányuló erőfeszítésekben, ugyanakkor ellentmondásos a nukleáris opciót erőltetni, mivel a hatékonyabb megoldások elől veszik el a pénzt.
Az elemzések meglepő eredménye, hogy még a meglévő reaktorok élettartam-hosszabbítása sem hatékony, így nem pozitív éghajlati szempontból, mivel az üzemeltetési költségek meghaladják a versengő technológiák – energiahatékonyság és az új megújuló energia – költségeit, ezáltal pedig tartósan blokkolják azok rendszerbe illesztését. Mycle Schneider ezért erre a következtésre jut: „Dollárt, eurót, forintot vagy rubelt csak egyszer költhetünk el: az éghajlati veszélyhelyzet megköveteli, hogy a befektetési döntések a legolcsóbb és a leggyorsabb összehangolt és átgondolt stratégiákat támogassák. Az atomerőművek következetesen a legdrágább és a leglassabb lehetőségnek bizonyultak az elmúlt évtizedekben.”
A teljes riport itt található, míg további részleteket a WNISR projekt honlapján olvashat az érdeklődő.
“Mit tudnak önök valójában a paksi blokkokról?”
A világ friss atomipari jelentéséről kérdezte a napi.hu Mycle Schneidert, a jelentés egyik vezető szerzőjét és szerkesztőjét.
Gyakorlatilag semmi nem indokolja, hogy atomerőművel haladjunk a zöld célok felé
Az elektromos áram ugyan csak 20 százalékát adja a globálisan felhasznált energiának, de az előállítása a teljes szén-dioxid-kibocsátás 38 százalékáért felel – nagyrészt azért, mert az erőművek jelentős része szénnel, földgázzal és egyéb fosszilis tüzelőanyaggal működik. Nagy lépés lenne, ha ezeket mihamarabb le tudnánk állítani, de az energetika egyik klasszikus vitája éppen arról folyik, hogy mivel váltsuk ki őket. Többek között ehhez ad friss-ropogós adatokat a most megjelent The World Nuclear Industry Status Report (WNISR).
