A rovat kizárólagos támogatója

Túlélésünk záloga a biológiai sokféleség megőrzése. Miként járul hozzá a kaszálás a biodiverzitás fennmaradásához? Miért baj az, ha ég az esőerdő – és nem baj, ha ég a bozót?  Mi fán terem az elméleti konzervációbiológiai, és a restaurációs ökológia?  Hogyan hasznosulnak a kutatások eredményei a hétköznapokban?

Többek között ezekre a kérdésekre is válaszol Török Péter a Debreceni Egyetem Ökológiai Tanszékének professzora, tudományos tanácsadó, a Fiatal Kutatók Akadémiájának alapító tagja és társelnöke, akinek egyik fő kutatási területe a tájhasználat és a klíma megváltozásával járó kihívásokra adandó válaszok.

Török Péter a magyar sivatagban, a Fülöpházi homokvidéken

Az emberi életminőség fenntartásában kiemelt fontosságú a széleskörű ökoszisztéma-szolgáltatások (például biológiai védekezés, megporzás) nyújtására képes természetes és féltermészetes területek, valamint egyéb környezeti jellemzők stratégiailag megtervezett hálózatának kialakítása és fenntartása. Az ilyen úgynevezett környezetbarát infrastruktúra kialakításában kulcsfontosságú a természetes élőhelyek sokféleségének fenntartása és helyreállítása. A tájléptékben zajló élőhely-rekonstrukció hatékony eszköz az élőhelyi hálózatok szerkezetének és hatékony működésének kialakításában. Az élőhely-rekonstrukciók esetében igen fontos a költséghatékony kivitelezés és fenntartás, valamint a költséges technikai megoldások kiváltása. A kutatás legfőbb célja, hogy az elméleti konzervációbiológiai és restaurációs ökológiai kutatások, valamint a gyakorlati élőhely-rekonstrukciók és kezelések során nyert eredmények összekapcsolása révén megfelelő és adaptív válaszokat adhassanak a tájhasználat és klíma megváltozással járó kihívásokra.

A Lendület-pályázat kiváló lehetőséget teremt a felfedező kutatások során nyert többnyire szűkebb fókuszú kutatási eredmények általánosabb és szintetizáló jellegű feldolgozására. A pályázat által biztosított támogatás lehetővé teszi egy új, fiatalokból álló dinamikus kutatócsoport létrehozását és a csoport nemzetközi tudományos életbe történő hatékony bekapcsolódását – hangsúlyozta Török Péter, a Debreceni Egyetem Ökológiai Tanszékének docense.

A beszélgetésben szó esik a hazai gyepekről, melyből most kb.1 millió hektár van. Ebből 300- 350 000 ha korábbi művelésből felhagyott parlagterület, melyek extenzív módon visszagyepesedtek.  Nagyon jó természetességű gyepterület 250 – 300.000 ha. lehet, melyek nagy része szikes pusztai gyep, a homoki gyepek az invazív fajok miatt sokkal rosszabb állapotban vannak. A hegylábi gyepek becserjésednek.

Az is kiderül:

hogy a sztyeppéken a faállomány szénmegkötő képessége rosszabb, mint a lágyszárú gyepi fajoké,

Hogy nem mindenhol, és mindennel jó az erdősítés – hogy miért kérdéses a császárfa

Hogy miért veszélyesek a mediterrán migráncs C4-es fűfajok.

Kapcsolódó cikkeink: 

A kaszálás hozzájárul a biodiverzitás fennmaradásához 

Új módszer a biodiverzitás kutatásában

Mértékadó különszám a sztyeppről

Miért baj az, ha ég az esőerdő – és nem baj, ha ég a bozót?

A szerkesztő Sarkadi Péter.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek