Az ENSZ párizsi klímacsúcsa kudarcra van ítélve, hacsak nem tervezik újra a célokat – mondja több tudós is alig pár hónappal a nagy reményekkel várt decemberi konferencia előtt.
A szakemberek szerint az egyes országos egyéni kibocsátáscsökkentő felajánlásai túlságosan elvesznek az önös érdekekben ahelyett, hogy a közös célra összpontosítanának. A csúcsra minden résztvevő országnak le kell adnia, hogy milyen mértékben szándékozik hozzájárulni a klímaváltozás elleni harchoz, ez a nemzeti vállalás az Intended Nationally Determined Contribution, vagyis INDC. A több ország kutatói által jegyzett, a Nature folyóiratban megjelent felszólítás azonban azt kéri a résztvevő országoktól, hogy az egyéni tervek helyett egy közös vállalásra fókuszáljanak, mert enélkül háttérbe szorul az együttműködés.
A tudományos együttműködés elve azt diktálja, hogy ha mindössze egyéni hozzájárulásokat nevezünk meg, amelyeket nem hangolunk össze, akkor egy viszonylag gyenge eredményt fogunk kapni – mondta David MacKay, a Cambridge-i Egyetem kutatója. MacKay szerint jó példa ennek a stratégiának a kudarcára a Kiotói Egyezmény, amely közös vállalást tűzött ki célul, ehelyett viszont csak egyéni vállalásokat sikerült elérni, ami gyengébb elköteleződéshez vezetett, és később sokan ki is léptek.
Ehelyett kölcsönösségre kellene építeni a megállapodást, mert ha a vállalásokat összehangolnák, mindenki saját érdeke lenne azok szigorúbb betartása, hiszen az nemcsak önmagukra, hanem mindenki másra is hatással lenne. Ezért a kutatók szerint
az lenne a jó megoldás, ha az országok megállapodnának egy közös, egységes mértékű széndioxidadóban vagy kibocsátás-kereskedelmi rendszerben.
Azt ugyanakkor a most felszólaló kutatók is elismerik, hogy a párizsi csúcs már túl közel van ahhoz, hogy egy most bedobott ötlet már akkor hatással lehessen az egyezkedés menetére- írta az index.
