Április 26-án Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes benyújtotta a parlamentnek a hulladéktörvény legújabb módosítását, amelynek korábban közigazgatási egyeztetésre bocsátott tervezete igen nagy port kavart a médiában – főleg az iskolai papírgyűjtésre vonatkozó része, amit végül a múlt heti törvénymódosító javaslat már nem tartalmazott. Ettől függetlenül bőven maradtak benne olyan tételek, amelyek ha elfogadásra kerülnek, nemcsak szűkítenék a piaci versenyt, de a települési hulladékgazdálkodás hatékonyságát is nagymértékben rontanák.
A hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény, vagy röviden Ht. 5 évvel ezelőtt teljesen átírta a hazai hulladékgazdálkodás addigi rendszerét és piacát. A költségvetési szervezetek, így az oktatási-nevelési intézmények hulladékai is a természetes személyek hulladékaival egy megítélés alá estek, és a közszolgáltatás hatálya alá kerültek, továbbá a megelőző szabályozástól eltérően, az elkülönítetten gyűjtött települési hulladékra vonatkozó szabályok több tekintetben elkülönültek a vegyes kommunális hulladékot érintő rendelkezésektől A környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény alapján a korábbi koordináló szervezetek szerepét az állami tulajdonú OKTF NHI (illetve jogelődje az OHÜ) vette át, hozzá került a termékdíjból befolyó nem csekély bevétel, és a lakossági szemléletformáló feladatok ellátása is – ídézi fel az előzményeket a ReCity Magazin és az ecolounge közös cikke.
Habár 2015. január 1-jével országszerte hatályba lépett az elkülönítetten gyűjtött papír, műanyag, üveg és fém frakció gyűjtése (melynek egyik módja a házhoz menő gyűjtés), a valóságban a rendszer legjobb esetben is csak a hazai települések 50%-ában indult el. A Nemzeti Hulladékgazdálkodási és Koordináló Vagyonkezelő Zrt.-től (NHKV) származó információk alapján a települések 28%-ában nincs szelektív gyűjtés, 22%-ában pedig ugyan van gyűjtési rendszer, de pénzügyi problémák miatt nem tud működni (2016.III.24., „Szakmai nap a hulladékgazdálkodási közszolgáltatásról, Kongresszusi Központ, Budapest”).
Gyűjtsd a papírt és a fémet, ezzel is a Fideszt véded!
"Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!" -hangzott a Rákosi-korszak nemzeti propagandája. Most az Orbán-kormány az iskolai papírgyűjtés évtizedes gyakorlatát szabná át egy törvénytervezettel: a gyerekek által összegyűjtött papír is az államhoz menne. Eközben egy másik módosítás tovább szűkítené a versenyt a szemétkezelésben. Egyre távolabb az európai céloktól.
A Hulladékgazdálkodók Országos Szövetsége (HOSZ) nagyon aggályosnak tartja a Hulladéktörvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. A fővárosban az is gondot okoz, hogy a házhoz menő gyűjtés elindulásával párhuzamosan csökkent a szelektív hulladékgyűjtő szigetek száma (jelenleg kevesebb, mint 200 a korábbi 900-1000-ről), ami a HOSZ szerint az üveg frakció esetében különösen problémás, mivel a házhoz menő rendszerben ez a hulladéktípus nem kerül begyűjtésre.
A fővárosban egyetlen közszolgáltató, az FKF Nonprofit Zrt. jogosult a kommunális, a szelektív és a zöld hulladék begyűjtésére, és ők tartják fenn a hulladékgyűjtő udvarokat, valamint tavaly óta a Szemléletformáló és Újrahasználati Központokat is. Óriási feladathalmazról van tehát szó, ezért a hulladékgyűjtésben forprofit alvállalkozók is részt vesznek (ezt fontos kiemelnünk, ugyanis lentebb még visszatérünk a rendszer forprofit résztvevőire).
Amíg a fővárosban a fentiek ellenére is viszonylag jól működik a rendszer, addig vidéken más a helyzet: számos olyan régiót találunk, ahol a közszolgáltató egyszerűen képtelen a minőségi szolgáltatást biztosítani, a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjat (azaz a “szemétdíjat”) pedig 2018 végéig még biztosan nem emelheti meg, így bevételei is korlátozottak (nem beszélve arról, hogy ezek már nem is hozzá futnak be, hanem a tavaly létrehozott NHKV-hez, ami annak bizonyos százalékát szolgáltatási díjként osztja vissza).
Mi történik akkor, ha az alulfinanszírozott közszolgáltató csődöt jelent?
Nos, ilyenkor a katasztrófavédelem jelöli ki az új közszolgáltatót. A megnövekedett terhek azonban könnyen egy dominó-szerű bedőlés hullámhoz vezethetnek. Természetesen, ez senkinek sem lenne érdeke, hiszen a települési hulladékgazdálkodás óvatos becslés alapján is 100 milliárdban mérhető üzletág, ami hosszú távon is biztos megélhetést teremt több tízezer embernek Magyarországon. A lakossági hulladéktermelés mennyisége pedig – egy ideig még biztosan – nem fog csökkenni. Ezért környezetvédelmi szempontból is elsődleges cél (kellene, hogy legyen) a hulladékgazdálkodás hatékonyságának növelése.
a budapesti kommunális hulladék fele a pusztazámori lerakóban landol
Lássuk, miért szított ellenállást a benyújtott törvényjavaslat!
Amint az NHKV-re hivatkozásul fentebb írtuk, a hazai települések kb. 50%-ában nem működik a lakossági szelektív hulladékgyűjtés a törvény által előírtaknak megfelelően. Most pedig a jogalkotásért felelős Földművelésügyi Minisztérium (FM) (a tervezet eredeti előkészítője a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium – NFM, ami jól mutatja a terület jogalkotói szinten való megosztottságát is) ebből az eleve ingatag lábakon álló rendszerből vonná ki azokat a forprofit cégeket, melyek a hulladék begyűjtésével, illetve előkezelésével a közszolgáltató alvállalkozójaként foglalkoznak.
A Ht. módosításának egyik vitatott pontja ugyanis az előterjesztés 11 §-a, amely szerint “Hulladékgazdálkodási közszolgáltatási feladat ellátására alvállalkozóként nonprofit formában működő gazdasági társaság vehető igénybe.” Ez a HOSZ szerint – amellett, hogy piacszűkítő -, könnyen a lakossági hulladékgazdálkodási rendszer részbeni összeomlásához vezethet, olyan károkat okozva, amelyeket csak hosszú idő alatt lehetne helyrehozni. Hosszú évek óta működő, többségében magyar tulajdonú, nagyrészt családi kézben lévő vállalkozásokról van szó, amelyek eltérő mértékben ugyan, de jellemzően részt vesznek a települési hulladék gyűjtésében, szállításában és előkezelésében is, és akár a hasznosítását is elvégzik, mindezt saját eszközparkkal és infrastuktúrával. Ők jelenleg – ha úgy tetszik – a közszolgáltatók meghosszabbított kezei (és eszközei). Közöttük vannak, amelyeknél a bevételnek csak a 10-20%-a származik a tárgyalt alvállalkozói feladatellátásból, ám akadnak olyanok is, ahol ez az arány akár 70% körüli. Utóbbiaknak nagy valószínűséggel a véget jelentené, ha életbe lépne a törvénymódosítás ezen pontja. És akkor még az államkasszába befolyó adóforintok kimaradását nem is említettük, amit csupán az NHKV-hez érkező extra profit kompenzálna valamelyest.
Azonban a HOSZ szerint itt még nincs vége a negatív hatásoknak!
A Ht. jelenleg hatályban lévő 39. § (2) bekezdése szerint a természetes személy ingatlanhasználó a szelektíven gyűjtött hulladékot – meghatározott feltételek szerint – hulladékgyűjtő pontra, hulladékgyűjtő udvarba, átvételi helyre vagy a közszolgáltatás körébe tartozó hulladékot kezelő hulladékkezelő létesítménybe szállíthatja, és ott a jogosultnak átadhatja vagy gyűjtőedényben elhelyezheti. E jogot csak úgy gyakorolhatja, ha a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjat az NHKV részére megfizette. Tehát ez a jelenleg érvényben lévő jogszabályi rendelkezés lehetőséget biztosít arra, hogy olyan településeken is, ahol a közszolgáltatók nem működtetnek szelektív gyűjtési rendszert, vagy nem tudják kiszolgálni a felmerülő igényeket (pl. ürítési gyakoriság, megfelelő edényzet szám) – azaz a települések 50%-án – , a közszolgáltatási díj megfizetése mellett mégis leadhatják a környezettudatos lakosok a szelektíven gyűjtött hulladékaikat a magánszférához tartozó hulladékgazdálkodási szereplőknél. A törvénymódosítási javaslat ezt a lehetőséget is elvenné mind a forprofit piaci szereplőktől, mind a lakosoktól.
Eddig ugyanis magánszemély – például a fémhulladék leadásakor – mennyiségtől függően akár jelentős összeget is kaphatott az átvevőtől, amit azonban a közszolgáltató vélhetően nem biztosítana számára, lévén, hogy azt – nagy valószínűséggel – díjmentesen venné át. A feltételes mód indokolt, ugyanis a kapcsolódó elképzelések jelenleg még nem ismertek. Ami biztos, hogy az anyag tulajdonjoga és az elkülönítetten gyűjtött hulladék kereskedelemből befolyó bevétel az NHKV-t illetné meg (a közszolgáltató tehát nem válik érdekeltté, miközben már jelenleg is alulfinanszírozott).
Lagos sorsára jutunk?
A másik oldalon, a magánszféra érintett cégeiben a módosítás elbocsátásokhoz, leépítésekhez vezetne. A közszolgáltatásból kiszorítani szándékozott forprofit alvállalkozók sokezer munkavállalójának a megélhetése kerülne veszélybe (csak a fémhulladék ágazatban több mint 10 ezer munkavállalóról tudunk).
Amikor már azt gondolnánk hogy elérkeztünk a folyamat végére, elénk tárul a lejtmenet egy következő szintje. Ugyanis amellett, hogy az új rendszer tarthatatlanná tenné még a jelenlegi volumen biztosítását is – miközben számos térségben a leadás lehetősége is valószínűleg megszűnne vagy zsugorodna, még az érintett régiók lakosainak hulladékleadási kedvét és hajlandóságát is rontaná. Ezzel párhuzamosan vélhetően erősödne az ágazatot érintő feketegazdaság, mert az élelmesebb lakosok olyan alternatívákat keresnének, amelyekkel hozzájuthatnak hulladékuk ellenértékéhez. És persze nem feledkezhetünk meg a lakosság “kevésbé tudatos” szegmenséről sem!
Amennyiben ugyanis a szelektíven gyűjtött hulladékukért (fém, papír, műanyag) nem kapnak pénzt, de még a helyi átvétel sem biztosított a számukra, akkor vélhetően keresnek majd egy olyan területet – pl. egy erdei tisztást -, ahol attól megszabadulhatnak, ez pedig az illegális lerakás, hulladékelhagyás arányának növekedését fogja eredményezni.
üveghulladék gyűjtése Szarvason
Az örök kérdés: mi lesz az üveggel?
A javaslat tartalmaz egy passzust (előterjesztés 2. §), amely szerint a “legalább 300m2 alapterületű üzlettel rendelkező forgalmazó a forgalmazás helyén köteles az általa forgalmazott termékcsoportból származó termékből, és a termék csomagolásából származó (…) üveghulladék átvételére, elkülönített gyűjtésére.” Habár az üveghulladék visszavételének kötelezettsége üdvözlendő – mivel ezen frakció tekintetében messze elmaradunk az EU által elvárt visszagyűjtési célszámtól – , mégis aggályos, hogy nem a feladatellátásra kötelezett közszolgáltatókat próbálják ösztönözni a probléma megoldására.
A problémás lakossági üveghulladék – van itt minden, nem csak üveg! A HOSZ – az FM-mel és az NFM-mel való stratégiai partnerség jegyében – még most is abban bízik, hogy a környezetvédelmi célok teljesülése érdekében, valamint a megküldött észrevételeiket mérlegelve a törvénytervezet a jelenlegi formájában nem fogadják majd el. Időközben május 3-án a Parlamentben általános vita keretében már tárgyalták is a tervezetet.
Írta: Doró Viktória (ReCity Magazin) és Kiss Ádám József (ecolounge)
Nem fizet az állam a hulladék elszállításáért
Az idei munkájáért még egyetlen fillért sem kapott az állami hulladékgazdálkodási központtól az a szegedi Kft, amely a városban begyűjti és elszállítja a szemetet. Negyedévente kellene elszámolni a szolgáltatás ellenértékével, de ez a szabály a gyakorlatban eddig nem érvényesült. A szegedi cég hitelből kénytelen fedezni a kiadásait, amelyek havonta a százmilliós tételt közelítik meg – írja a szeged.hu.
A Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelési Zrt. egy éve jött létre. Az új törvény alapján a szemétdíjakat ez a központ szedheti be. A tényleges munkát a településeken lévő cégek végzik el, ezért az állami központtól meghatározott összeget kapnak. Az elszámolásoknak negyedévente kell megtörténnie az érvényes szabályok szerint, amelyek azonban a gyakorlatban eddig nem érvényesültek. Koltainé Farkas Gabriella, a Szegedi Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft. vezetője elmondta, 2017-ben még csak a tavalyi utolsó negyedév díját utalta át az állam áprilisban és az idén elvégzett munkáért egyetlen fillért sem fizetett még. A Szegedi Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft.-nél csak a bérköltségekre havonta 70 millió forintot fizetnek ki, ezen felül az autókba üzemanyag kell, és még más kiadásaik is vannak. A cég kénytelen a város önkormányzata által biztosított folyószámla-hitelből fedezni a költségeit, amíg az állami központtól nem kapja meg a szolgáltatásért járó díjat. Azt még nem lehet tudni, hogy a pénz mikor érkezik be a szegedi kft. -hez. Az állami holding az idén már nem kötött szerződést a számlák elkészítéséről és kiküldéséről a szegedi hulladékgazdálkodási céggel, ezentúl országosan állítják ki a számlákat, és negyedévente postázzák. Koltainé Farkas Gabriella kiemelte, ők minden információt továbbitanak az állami cég felé, de arról semmit nem tudnak, hogy az első negyedéves számlákat a lakosság mikor fogja megkapni.
Kapcsolódó anyagok:
A beszedett termékdíj 80 %-át lenyúlja az állam
Orbán haverjai a szemétbiszniszt is lenyúlnák?
