Komoly sajtóvisszhangot váltottak ki a Levegő Munkacsoport és a Greenpeace által Budapesten nemrég végrehajtott mérések eredményei, amelyek arra utalnak, hogy a levegőszennyezettség jóval károsabb annál, mint a amire hivatalos mérőállomások adataiból lehet következtetni.
Bár a hivatalos adatok szerint is egyes káros anyagok koncentrációja a levegőben rendszeresen meghaladja az az egészségügyi határértékeket, a Levegő Munkacsoport mérései a hivatalos szervek által figyelmen kívül hagyott problémára vetnek fényt: az ultrafinomrészecske- szennyezésre. (Ezek olyan részecskék, amelyeknek az átmérője kisebb mint 100 nanométer.)
A Levegő Munkacsoport mérései kimutatták, hogy hatalmas számban találhatók a levegőben olyan rendkívül apró részecskék, amelyeknek a tömege annyira elenyésző, hogy a hivatalos mérőállomások – amelyek az egy köbméterben található részecskék tömegét mérik – mérési eredményeiben elhanyagolható szerepet játszanak.
A Levegő Munkacsoport már korábban is mérte az ilyen részecskék koncentrációját, nemrég azonban sikerült egy olyan műszert beszerezni, amely lehetővé tette a korábbinál pontosabb méréseket. Az új műszerrel meg lehet mérni, hogy mennyi a 10 és 700 nanométer közötti részecskék száma egy köbcentiméterben. Az eddigi mérések szerint viszonylag tiszta levegőjű környezetben ez a szám 3000 körüli, míg egy forgalmas budapesti úton általában 30 000-60 000, de előfordult az is, hogy a műszer 470 000 részecskét mutatott. Az új műszer azt is kimutatja (amit a korábbi műszerrel nem lehetett), hogy mekkora a részecskék átlagos átmérője. Márpedig a forgalmas utak mentén mért átlagos átmérőjük 40 és 60 nanométer között volt, és az ilyen részecskék tömege annyira elenyésző, hogy a hivatalos mérőállomások mérései alapján még akkor sem haladja meg a koncentrációjuk az egészségügyi határértéket, ha a számuk eléri a köbcentiméterenkénti 500 000-et.
Ezek a mérési eredmények azért hallatlanul fontosak és ijesztőek, mert minél kisebbek a szennyező részecskék, annál szerteágazóbbak az egészségre gyakorolt hatásai.
Míg a PM10 (10 000 nanométernél kisebb átmérőjű) és a PM2.5 (2500 nanométernél kisebb átmérőjű) részecskék csak a hörgőkig vagy hörgőcskékig hatolnak a tüdőben, az ultrafinom részecskék eljuthatnak egészen a tüdőhólyagocskákig. Ezek a részecskék hajlamosabbak a tüdőben való lerakódásra, ezzel gyulladást keltve a hólyagocskákban, valamint veszélyeztetett személyek (asztmás betegek, gyermekek, vérkeringési és légzőszervi betegségekben szenvedők) esetében súlyosbítva meglévő légzőszervi betegségeiket. Ennél is nagyobb baj, hogy ezek részecskék a tüdőhólyagocskákon keresztül képesek behatolni a véráramba, ahova eljutva szívritmuszavarokat és érszűkületet okozhatnak, illetve emelkedett szintű véralvadást válthatnak ki, ezzel emelve a szív- és keringési betegségekhez köthető halálesetek számát. A vérkeringésbe bekerült részecskék továbbjuthatnak a test többi szervéhez is. Kutatások szerint a vér által továbbszállított ultrafinom részecskék leginkább a májban halmozódnak fel, ahol bizonyos esetekben sejtkárosodással járó oxidatív stresszt válthatnak ki, valamint nem alkoholos zsírmájbetegség, steatohepatitis (NASH) kialakulásához vezethetnek, amelynek az idő múlásával akár májzsugor vagy májrák is lehet a következménye.
Az utóbbi években egyre több kutatás vizsgálta az ultrafinom részecskék megjelenését az agyban is. Egy 2004-es, patkányokon végzett kutatás megállapította, hogy az ultrafinom részecskék nagy valószínűséggel az orrüregből a szaglóideg mentén jutnak el az agyban elhelyezkedett szaglóhagymába, ezzel utat nyitva a központi idegrendszerhez. Az agyba eljutott részecskék többféle kárt is okozhatnak, összetételüktől függően. A légszennyezésből agyba jutó magnetit részecskék például növelhetik az Alzheimer-kór kockázatát, míg bizonyos rákkeltő részecskék az agyrák emelkedett kockázatával állnak kapcsolatban. Egy kanadai kutatás szerint amennyiben az ultrafinom részecskék száma köbcentiméterenként 10 000-rel megnő, akkor több mint 10 százalékkal növekszik az agytumorok előfordulásának kockázata.
Egy vizsgálat során kimutatták: elhunyt mexikóvárosak – köztük gyermekek – szívének minden grammja több milliárd, a közlekedésből, égetésből és egyéb emberi tevékenységből származó ultrafinom részecskét tartalmaz – sokkal többet, mint olyanoké, akik kevésbé szennyezett levegőjű területen éltek. Egy másik kutatás pedig azt bizonyította, hogy az ilyen részecskék a terhes nők méhlepényébe is bejutnak, és károsíthatják a magzatot.
Iarina Ciceu
a Levegő Munkacsoport önkéntese
