Beszélgessünk megint a klímaváltozásról, de most arról, hogy mit jelent ez a saját életünkben. A Mércén egy évvel ezelőtt megjelent, Migráció-apokalipszis 2050 című cikkben említést tettünk a közismert békáról az egyre melegedő levesben, ami kezdetben kellemes fürdőnek, később jacuzzinak tűnik, végül pedig felforralva valaki más vacsorájának bizonyul.
A 2018-as év megmutatta, hogy a globális tűzhelyen felcsavarták a gázt. Már hogy persze mi csavartuk fel, magunk alatt. Nem szeretném elbagatellizálni a klímaváltozás jelentőségét és nagyságrendjét e hasonlattal. Épp ellenkezőleg. A klímaváltozás szakirodalmával, de a vele foglalkozó aktivistákkal, valamint a sajtóval is pont az az (egyik) fő bajom, hogy nem igazán tudnak emberi léptékben fogalmazni.
A nyári katasztrófahullám
Az idei nyár különleges volt abból a szempontból, hogy most, talán először, olyan emberek is felkapták a fejüket, akiket a globális felforrósodás eddig, ha szabad így fogalmazni, hidegen hagyott. Nem lehetett nem észrevenni a mintázatot. Természeti katasztrófák mindig vannak, de ez most mintha más lett volna. Tele voltak a hírek a görögországi tűzvésszel, az amerikai hurrikánokkal (e cikk írása közben is Michaelt, Florida emberemlékezet óta legpusztítóbb ciklonját figyelgetem a hírekben), a japán hőhullámmal.
Az augusztusi kaliforniai tűzvész is rekordot döntött, bár a tavaly decemberi sem maradt le sokkal mögötte. Az Északi Sarkvidéken megfigyelt, egészen elképesztően radikális hőség lehetett az oka annak, hogy az Európa felett mozgó légtömegek sebessége lecsökkent a nyáron, ezzel hosszan tartó, folyamatos kánikulát okozva, például Magyarországon is.
Már évek óta halljuk a kételyt, hogy akkor most ezt a klímaváltozás okozta? Vagy még nem? Másodsorban adódik az a kérdés is, hogy akkor tessék mondani, a mi kis életünkben, meg esetleg a gyerekeinkében, mégis mire kell számítanunk?
Hát nézzük. A 2018-as IPCC beszámoló
Ma még a jacuzziban pancsol az a globális béka. De a gáz csak lobog és lobog, a víz pedig haragosan fortyog a lábasban. 12 év, és kész a leves. Aki főzte, egye is meg.
