A rovat kizárólagos támogatója
Joe Biden nehéz helyzetben veszi át az USA kormányzását. Hiába volt Amerika gazdaságilag sikeres 2020 kora tavaszáig, a koronavírus rengeteg kárt okozott. Különösen a szegényebb rétegek jártak nagyon rosszul, hiszen főleg ők vesztették el a munkájukat. Olyan sokan, hogy az 1930-as évek elejének nagy gazdasági válságát idézi a munkanélküliség közöttük. Ígéretek és kilátások.
Százezer tesztelővel a járvány ellen
Biden azt ígérte a kampányban, hogy százezer embert állít munkába a járvány ellen, elsősorban tesztelések megsokszorozását bízva rájuk. Azt is ígérte, hogy akik a járvány miatt vesztették el a munkájukat, azok állami egészségbiztosításhoz juthatnak, illetve újfajta támogatásokat kaphatnak a gyermeket nevelő családok és a fogyatékkal élők is. A járvány miatt bajba került cégeknek kedvezményes hiteleket és vissza nem térítendő támogatásokat is ígért, az eddigieknél nagyobb mértékben. Nagy kérdés, hogy mikor lesz tömegeknek hozzáférhető vakcina az USA-ban. Trump nagyon sürgette a gyógyszergyártókat és az engedélyeket kiadó hatóságokat, hogy a választásig legyen vakcina, de ez irreális volt. Vannak ígéretes kísérletek, de a független szakértők szerint még hónapokat kell várni legjobb esetben is a tömeges oltásokra. Ha Bidennek szerencséje van, akkor január közepi beiktatása után nem sokkal már lehet oltani, és akkor elnökségének az eleje a fellélegezéshez kapcsolódik majd. Ha viszont csak 2021 második felében, vagy még később lesz oltás, akkor egy folyamatosan hanyatló gazdasággal, és egyre fokozódó elégedetlenséggel kell majd szembenéznie kormányzása elején.
Zöld program
Biden másik nagy ígérete a járványügyi intézkedések mellett a zöld fordulat támogatása volt. Azt ígérte, hogy 2035-re karbonsemlegessé teszi az USA az áramtermelését, vagyis addig bezáratná az összes szén- és gázerőművet. 2050-re pedig az a zéró kibocsájtást érné el az élet minden területén, ahogy az EU is tervezi. Ennek jegyében támogatni kívánja az átállást a megújulókra az ipar és a közlekedés esetében is. Minderre 2024 végéig 2 billió (!) dollárt költene. Azt is ígérte, hogy vissza akarja léptetni az USA-t a párizsi klímaegyezménybe is – ahonnan Trump léptette ki, éppen most szerdai hatállyal.
A leggazdagabbak adóját emelné
Biden azt ígérte, hogy betiltja a gépkarabélyok, azaz a legveszélyesebb fegyverek lakossági forgalmazását, de ami már a lakosságnál van, azt nem kobozná el, bár pénzt kapna, aki beváltja a sajátját. Azt mondta, hogy visszavonja a Trump-kormány adócsökkentéseinek egy részét, de az évi 400 ezer dollárnál (120 millió forintnál) alacsonyabb jövedelműek adója nem emelkedik.
Ahhoz, hogy mindezeket végre tudja hajtani, szüksége lesz a szenátus támogatására is. A mostani kiélezett politikai helyzetben aligha számíthat arra, hogy a republikánusok elfogadják majd a kormány törvényjavaslatait, és visszaállhat az Obama-kormányok első éveire jellemző patthelyzet, amikor az ellenzéki törvényhozás szinte minden kormányzati kezdeményezést elkaszált. Nagy esély van rá, hogy így lesz, és a republikánus többség megmarad a felsőházban. A mostani állás szerint 48 – 48 szenátora van mindkét pártnak a száz fős testületben. A négy függőben lévő mandátum közül kettőt jó eséllyel a republikánusok visznek (Alaszka és Észak-Karolina), Georgia állam két szenátori mandátumáért pedig várhatóan második fordulót kell tartani.
A szövetségeseket megnyugtatja
Az amerikai elnökök kül- és védelmi ügyekben jóval szabadabban cselekedhetnek, mint a többi kérdésben, mert ezeken a területeken lazább a szenátus és a képviselőház kontrollja. Biden sokáig volt a szenátus külügyi bizottságának elnöke, úgyhogy ez a terület egyébként is közel áll hozzá, és erős személyes kapcsolatai is vannak külföldi diplomatákkal, politikusokkal. Amikor Obama alelnöke volt, ő felügyelte a kormány Ukrajna-politikáját az oroszok elleni háború kezdetétől, úgyhogy viszonylag komoly helyismerete van a posztszovjet térségben is. Oroszországot a mostani kampányban az USA ellenfelének nevezte.
Azt ígérte, hogy visszaállítja az USA-ba vetett bizalmat az ország régi szövetségeseiben, akiket Trump politikája és kötekedései elidegenítettek. Ez elsősorban a német – , dél-koreai – és japán kapcsolatok javítását jelentheti.
Ugyanakkor nagy kérdés, hogy melyik irányt viszi tovább: a hidegháború alatti atlantista külpolitikához tér vissza, amiben Nyugat-Európának kitüntetett szerepe volt a szövetségesek között; vagy az Obama-kormány alatt már megjelent, és azóta csak erősödő irányt tartja majd, miszerint Kína és a távol-keleti térség fejleményei a legfontosabbak az USA számára. A legvalószínűbb, hogy az európaiak gesztusokat, és az eddigieknél szebb szavakat; az ázsiai szövetségesek pedig jelentősebb katonai támogatást is kapnak majd, hiszen abban a demokraták is egyetértettek a Trump-kormánnyal, hogy Kína ad okot a legtöbb aggodalomra. Az egyelőre nem világos, hogy Biden mit kezd majd a Trumptól örökölt vámháborúkkal, és vissza akar-e majd térni az Obama idején elkezdett szabadkereskedelmi tárgyalásokhoz az EU-val. Ha ez utóbbi megtörténne, akkor az EU és az USA kereskedelmi szövetsége a világ valaha volt legnagyobb szabad piaca jöhetne létre – áll a 444.hu összefoglalójában.
Joe Biden megnyerte. Indokolt az öröm, ugyanakkor fontos, hogy ne higgyük azt, hogy ezzel minden rendbe is jött. A problémák jó része sokkal mélyebben húzódik az elnök személyénél, és fennmaradnak Biden megválasztása ellenére. Persze van okunk bizakodásra is. Néhány take away az amerikai választás kapcsán Jávor Benedektől:
Pozitívumok:
• Bár sokan és okkal kritizálták a Demokrata Pártot az idős és meglehetősen jellegtelen Biden kiválasztása miatt, a stratégia nem bizonyult teljesen elhibázottnak. Biden épp eléggé semleges, nem-megosztó volt ahhoz, hogy ne csak a szokásos demokrata szavazóbázis sorakozzon fel mögé, hanem olyan új szavazók is mögé álljanak, akik nem feltétlenül lelkes hívei a demokratáknak, de elegük volt Trumpból. Így választották Bident minden idők legmagasabb szavazatmennyiségével az USA 46. elnökévé.
• Az Egyesült Államokon belül Biden meglepően progresszív programja gátat szabhat az egyenlőtlenségek növekedésének és a leszakadó rétegek gyorsuló süllyedésének. Ennek eszköze sokkal inkább a megválasztott elnök adó-, társadalom- és egészségpolitikai elképzelései lehetnek, és kevésbé az identitáspolitikai konfliktusok erősítése. Mindazonáltal észre kell venni, hogy mindaz, amit sokan szeretnek „identitáspolitikaként”, „szélsőséges kisebbségi hisztériaként” aposztrofálni, azok valós és húsbavágó társadalmi konfliktusok. Mint ilyenek, válaszra várnak, és az új elnök sem hagyhatja figyelmen kívül őket, még ha ez sokaknak nem is fog tetszeni.
• Biden győzelme mindenképpen fordulatot hoz Amerika nemzetközi szerepét illetően. Reméljük, az USA visszatér a Párizsi Egyezményhez, és erősebb támasza lesz az elmúlt években erősen megtépázott jog- és szabályalapú multilateralizmusnak. Az az inkább morális, mint gyakorlati támogatás, amit különböző obskúrus rezsimek, köztük az Orbán-rendszer kapott Donald Trumptól, megszűnik, és bár kisebb dolga is nagyobb lesz Bidennek, mint elmélyedni különböző közép-európai konfliktusokban, de ez mindenképp rossz hír Orbánéknak, és jó hír Magyarországnak. Már önmagában az, ha a szégyenteljes és kínos kollaborációnak a korábban David Cornstein fémjelezte időszaka véget ér, Magyarországnak már ennyiért megéri Joe Biden elnöksége.
Amik realitásra intenek:
• Bármilyen mértékben is győzött Biden az elektori testületben, a valóságban Amerika fele négy ilyen év után Trumpra szavazott. A trumpizmus korántsem tűnt el, és egyáltalán nem vált a múlt részévé. Amerika mai valósága továbbra is. És bár Biden folyamatosan igyekszik hűteni a revansvágyat, és egy közös Amerikáról beszélni, ez jórészt illúzió. Az Egyesült Államok végletesen megosztott, konfliktusok sokasága eszkalálódott az elmúlt években, amelyeknek mindkét oldala vagy mi – vagy ti alapon fogja fel ezeket a szembenállásokat. A társadalom bizalmi tőkéjének masszív eróziója bármiféle hatékony közös cselekvést ellehetetleníthet, és a belső konfliktusok kezelése emésztheti fel a kormányzás energiáinak jó részét. Épp ezért jobb, ha nem ringatjuk magunkat illúziókba, hogy mennyire aktívan lesz képes az USA jelen lenni a nemzetközi színtéren. Elég ha Emmanuel Macron francia elnök eddigi elnökségére tekintünk: a belső nyugtalanság és konfliktusok jórészt megakadályozták, hogy eljátssza azt az európai szerepet, amit szánt magának.
• Bár Biden a kampányban egyértelműen üzent Európának, hogy újra kiemelt szerepet szán a transzatlanti viszonynak, ez csak korlátozott mértékben valósulhat meg. Amerikára a nagy konfliktusok a következő években-évtizedekben a Csendes-óceán térségében várnak. A State Department figyelmének Kína felé fordulása nem Trumppal kezdődött, már a 2000 -es években megtörtént. Obama alatt az udvariasság okán ez kevésbé látszódott, ezért az a benyomás támadhatott, hogy ez Trump politikája volt, de nem így van. Összetett okok állnak mögötte, Kína felemelkedésén túl is. Például az amerikai palagáz és palaolaj forradalom, ami az USA-t nettó exportőrré emelte a két energiahordozó esetében, így függetlenítette a közel-keleti olajszállításoktól. Így az Egyesült Államok erősen visszalépett a térség erőviszonyainak alakításából, épp egy intenzív beavatkozásokkal, háborúkkal, megszállásokkal teli korszak csúcspontján – a korábbi viszonyokat szétdúló aktív beavatkozást felváltó, gyorsan kialakuló hatalmi vákuumnak meghatározó szerepe volt a jelenlegi kaotikus viszonyok kialakulásában. Mindez az egész nagytérség, a Földközi-medence, és a közel-keleti stabilitás fenntartásában partnernek tekintett Európa leértékelésével is együtt járt. Ez pedig nem változik meg Biden győzelmével sem.
Hatások Magyarországon
• A magyar kormány számára, és így rövid távon az országnak, kevés jót jelent a kialakuló konfliktus a világ még mindig legfontosabb hatalmával. Orbán gyakorlatilag egyetlenként a nyugati világból egyértelműen odaállt Trump mellé, Szijjártó Péter diplomácia vezércsellel pedig még a hivatalos végeredmény előtt telitalppal beleszállt a megválasztott amerikai elnökbe. Mondhatnánk, hogy Magyarország számára nem meghatározó az USA szerepe, mi, szemben például az erősen Amerika-párti, atlantista lengyelekkel, soha nem ápoltunk megkülönböztetett viszonyt Washingtonnal. Ez igaz, csak közben a magyar kormány sikerrel veszett össze hagyományos szövetségeseink többségével, háborúban áll az Európai Unióval, és bár minduntalan igyekszünk megvásárolni a németek jóindulatát a cégeiknek nyújtott tízmilliárdos támogatásokkal, és a hadiipari beszerzésekkel, de ezzel együtt – pedig hihetetlen pénzbe kerül – sem felhőtlen a magyar-német viszony. A Deutsch Tamás-féle beszólások például Daniel Freund zöldpárti német EP-képviselőnek sem múlnak el nyomtalanul, ezek Németországban általánosságban, pártállástól függetlenül okoznak megütközést. Orbán várt szélsőjobboldali szövetségesei Európában sorra megbuktak. Az egyébként gazdaságilag egyre nagyobb bajban lévő Oroszországgal is voltak összezördülések a közelmúltban, miközben Putyin elnök egészségi állapota miatt a következő években őket az utódlás kötheti le. Gyakorlatilag valamennyi számunkra fontos szereplővel konfliktusossá tette a kormány a kapcsolatot Ritkán sül ki jó egy ilyen helyzetből.
• A legfontosabb megmaradt partnerünk, Lengyelország, határozottan más úton járhat az új amerikai vezetéssel kialakítandó viszonyban. A lengyeleknek Amerika hagyományosan rendkívül fontos, és meglepődnék, ha azon munkálkodnának, hogy elmérgesítsék a kapcsolatokat az új adminisztrációval. Márpedig ha a két meghatározó relációban, Oroszország és az USA felé is teljesen más ösvényen járunk, mint a lengyelek, az hamarosan alááshatja ezt a viszonyt is, és a kölcsönös mosolydiplomácián meg az abortuszkérdéshez hasonló identitáspolitikai konfliktusokon túl teljesen más utakra visz minket szinte minden kézzelfogható ügyben. Magyarország nagyon egyedül marad.
• Bidenék várhatóan rosszallni fogják a jogállamiság megsértését, kicsit piszkálják a kormányt a korrupció miatt, és erőteljesebben megszólalhatnak az Oroszországgal ápolt kapcsolatok miatt. De illúzióink ne legyenek. Az új amerikai adminisztráció éppúgy nem fogja leváltani nekünk a Fideszt, ahogy az Európai Unió sem teszi. Ezt nekünk kell megtenni 2022-ben.
