A tudósok már sokféle módon kiszámolták, hogyan használja – környezetvédők szerint kizsákmányolja – a Föld erőforrásait az ember. Ezt mérték már károsanyag kibocsátásban, meghódított földterületben, elpusztított erdőben, kitermelt nyersanyagban, vagy ezek összesítéseként ökológiai lábnyomban.
A Nature magazinban most megjelent tanulmány egy sajátos szempontot vesz figyelembe, és megállapítja azt, amin senki nem csodálkozhat: hozzánk hasonló ragadozót még nem ismert a bolygónk, akkor sem, amikor még éltek a dinoszauruszok.
A Földet mintegy 47 ezer vadon élő gerinces faj lakja, amelyekből a tudósok szerint az ember 15 ezret halászik és vadászik, majd megeszi vagy más módon hasznosítja, esetleg egyszerűen gyűjti. Ez legalább a háromszázszorosa annak, amekkora az étvágyban utánunk következő ragadozó teljesítménye, vagyis a bolygó igazi mindenevői vagyunk.
Meglepő módon hozzánk hasonlóan változatosan leginkább az Eurázsiában honos fülesbagoly táplálkozik, amelynek a – magyar rajzfilmkedvelőknek különösen jól csengő – latin neve a Bubo bubo. A fülesbagoly nem túl válogatós, a zsákmányterületén a tudósok tapasztalatai szerint csaknem 380 különböző fajra is hajlamos vadászni. Ez közel jár ahhoz, amennyit egy átlagos ember, hasonló földrajzi területen levadász (469).
Ellentétben a bagollyal, az ember nem eszik meg mindent. A tanulmány úgy összegezte, hogy amit a tengerből kifogunk, azt mind megesszük, ahogy a földi emlősöket is.
A madarakat, hüllőket és kétéltűeket azonban már csak az egzotikusabb konyhákban készítik el, inkább gyűjtők tartják ketrecben, terráriumban. És van számos olyan gerinces, amelyre az ember nem azért vadászik, hogy megegye, hanem hogy a háziállata vagy házikedvence számára állateledel legyen belőle. Az összkép azonban lesújtó, hiszen mindezzel újabb és újabb fajok eltűnéséhez járulunk hozzá.
