Az országban jelenleg 7 millió hektáron vízgazdálkodási társulatok gondoskodnak a belvízi csatornák karbantartásáról. A csatornák nem csupán a felesleges vizek levezetését, de az öntözésre használt víz megfelelő helyre juttatásában is létfontosságúak. Évente 9 milliárd forint lenne szükséges a csatornák optimális karbantartásához, ennek ma mindösszesen ötöde folyik be.
Kisvárosnyi földtulajdonost kell összehívniuk a vízgazdálkodási társulatoknak ahhoz, hogy működni tudjanak 2013-ban. Egy december 28-án kihirdetett törvény értelmében ugyanis közgyűlési döntés szükséges a tagi hozzájárulás mértékének megállapításához, így társulatonként tízezreket kellene összehívni, hogy érvényes döntést hozhassanak a befizetésekről. Illés Zoltán szakállamtitkár már 2010-ben bejelentette, hogy szándékában áll felszámolni a szerinte mutyizó szervezeteket. Az elmúlt 2 évben a szaktárca tett lépéseket a társulatok ellehetetlenítésére, ugyanakkor a belvízvédekezés megoldásának jeleit még nem látják a szakemberek, az Öntözési Hivatal júliusra tervezett felállításának egyelőre csak a büdzsében elkülönített költsége ismert. A belvízi csatornák kezelőinek országos szövetsége levelet írt az Igazságügyi Minisztérium illetékes helyettes államtitkárának, ebben arra hívja fel a figyelmet, hogy ezzel a rendelkezéssel a belvíz elleni védekezést akadályozzák.
16 000 embernek kellene helyiséget biztosítania a Szeged és Környéke Vízgazdálkodási Társulatnak ahhoz, hogy a december végi törvénynek megfelelően a társulat közgyűlése eldönthesse, milyen mértékű önkéntes hozzájárulást fizessenek a tagok (2012. évi CCXIII. sz. törvény vízitársulati törvényt módosító rendelkezései). 15 nappal a közgyűlés összehívása előtt tízezreket kellene kiértesíteni, Csókásiné Dr. Király Anikó, a társulat igazgatója szerint így lehetetlenné válik a csatornák karbantartásához szükséges összeg megállapítása és a munkálatok elvégzése. Eddig a 74 tagú küldöttgyűlés vitatta meg és szavazott a tervezett költségekről. A gazdasági társaságokról szóló jogszabályok módot adnak az internetes ügyintézésre, de a vízgazdálkodási társulatokra vonatkozó még ezt a lehetőséget is kizárja. A társulatok ellehetetlenítése a cél – fogalmazott Ligetvári Ferenc professzor, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének elnöke, szerinte ezt nem lehet másképp értelmezni.
2010-ben, az Orbán kormány hivatalba lépésekor Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár nem is titkolta szándékát, több helyen nyilatkozott, hogy állami kezelésbe kell venni az ár- és belvízi védekezést, hogy be kell szüntetni a vízgazdálkodási társulatoknál zajló mutyit. Illés azt is kilátásba helyezte, hogy az állam a társulatok tulajdonában álló eszközöket is (kotrógépek, traktorok, stb.) átveszi. Az eltelt két évben azonban csupán annyi történt, hogy 2010 nyarán eltörölték a társulatoknak fizetendő kötelező tagi hozzájárulást. 2011-ben azonban, felismerve, hogy – ha átmenetileg is – de elengedhetetlen a csatornák működtetése, az állam átvállalta azt a négy és fél milliárd forintot, amit korábban a gazdák befizettek. Abban az évben viszont a pénzből már csak 3,4 milliárd forint jutott el a társulatokhoz, amelyek nehézségek árán ugyan, de állták a sarat – folytatta Ligetvári professzor. 2012-ben egy váratlan fordulattal a vízügy átkerült a Fejlesztési Minisztériumtól a Belügyminisztériumhoz, itt azonban a vízgazdálkodási társulatok költségvetési sorában egy fillér sem szerepelt. A társulatok országos szövetsége ezt jelezte a minisztérium felé, s arra is felhívta a figyelmet, hogy vannak folyamatban lévő uniós beruházások, és olyanok is, amelyeket befejeztek már ugyan, de ötéves kötelezettséget vállaltak azok fenntartására, azaz működtetni is kell azokat. Válaszképpen megkapták a beruházásokra szükséges összegeket, de a csatornák karbantartására már nem jutott pénz.
belvíz Tiszasziget határában kép: Szlavkovics Rita
Pontosabban szólva 300 millió forintot kaptak a szivattyúk karbantartására, 800 milliót pedig a klasszikus értelemben vett csatorna-karbantartásra. Összességében – végzett egy kis fejszámolást Ligetvári Ferenc – 2 milliárd forinttal kevesebből kellett gazdálkodniuk, mint a megelőző években. Ezt részben pótolták – folytatta a szövetség elnöke – azzal, hogy közfoglalkoztatottakat vontak be a védekezési munkákba. Igen ám, de ez is költségekkel jár (másfél százalék a szakképzési alapba, gépkocsi és telefon használata, orvosi vizsgálat), amelyeket az állam nem térített meg. Így a 7500 közfoglalkoztatottat alkalmazó 61 társulat kezdeményezte, hogy ezeknek a költségeknek a pótlására a társulatok szavazzanak az önkéntes hozzájárulásról. A 81 társulatból 60-ban született arról döntés, hogy a túlélés érdekében ismét beszedik a hozzájárulást. Nyár végén a küldöttek döntöttek ennek mértékéről, a gazdáknak a területük veszélyeztetettsége mértékében kellett fizetniük.
A Szeged és környéke Vízgazdálkodási Társulat is működhetett tovább. Arról már Csókásiné Dr. Király Anikó számolt be, hogy a küldöttgyűlés által jóváhagyott összeg csupán fele folyt be, de még így is folytatódtak a csatornahálózat karbantartási munkái. A szegedi társulat közel 130 ezer hektáron valamivel több mint 700 km csatornáért felel, amely 16000 föltulajdonos területén kell, hogy biztosítsa a belvíz akadálytalan lefolyását.
Elégedetlenek mindig voltak.
Ezt maga Krasznai Attila, a társulat korábbi elnöke ismerte el. Krasznai 50 éven keresztül látta el a társulat vezetői teendőit, jól emlékszik a gyakori konfliktusokra. A gazdák többnyire úgy látták, hogy a pénzükért nem kapnak semmit, így támogatták az Orbán kormány társulatokat megszüntető, a védekezés államosításának szándékát.
2012-ben tucatnyi társulat dobta be a törülközőt. Így a Cegléden és környékén élő gazdák területeit kezelő szervezet is több levélben felhívta az országgyűlési képviselők figyelmét a kialakult helyzetre. Az év közepén a társulat felszámolta magát: az eszközöket eladták, az ebből befolyó pénzből kifizették az alkalmazottak végkielégítését, a maradékot pedig a tagok megkapták. Itt a csatornákat most senki nem kotorja, tisztítja. Ha jönne egy csapadékos időszak, bizony bajban lennének – vélekedik Ligetvári professzor, bár a ceglédi terület magasabb fekvésű, talán “megúsznák”. De a mélyebb fekvésű alföldi területek úsznának, ha hasonló sorsra jutnának az ott működő társulatok. Arról nem is beszélve – folytatja a professzor – hogy az eszközökért – országosan számolva – az államnak 11 milliárd forintot kellene kifizetnie a tulajdonosok számára. Akik közül többen még ma is úgy gondolják, hogy maguk is meg tudják oldani a belvíz elvezetését. Ligetvári Ferenc szerint az egyes ember számára érthetően kevéssé belátható az, hogy a csatornákat hierarchikus rendben kell tisztítani, mindig azt először, amely a legfontosabb szakaszt jelenti, így nem biztos, hogy az adott tulajdonos földjén húzódó csatorna karbantartása folyamatos. Tulajdonképpen hasonló meggondolásból indított pert a Szeged és Környéke Vízgazdálkodási Társulat ellen a deszki Agronómia Kft. A cég álláspontja az, hogy nem hajlandók fizetni a hozzájárulást, hiszen a területükön húzódó csatornákat saját költségükön tartják karban, mert eddig egy kapavágást sem tettek a társulat munkásai. A perben a kft-t képviselő ügyvéd szerint a közgyűlésnek nincs joga felülírnia a 2010-es törvényt. A per első fokon lezárult, a szegedi törvényszék az alperes szegedi társulat álláspontját hagyta jóvá. A kft. fellebbezett az elsőfokú döntés ellen.
Rendet kellene tenni – vélekedik Ligetvári professzor, de meg kellene vizsgálni a társulatokat is. Korábban az volt a vád, amit Illés Zoltán is megfogalmazott, hogy több társulatnak nem voltak saját alkalmazottai, csupán alvállalkozókat szerződtettek a karbantartásra, a gyanú szerint jószerivel pénzmosodaként működtek. A professzor azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy mai kormánytagok is, mint például Karcagon Fazekas Sándor, Cegléden Czerván György a társulatok felügyelő bizottságában ültek, közelről figyelemmel kísérhették azok működését.
Jelenleg nem látható, mi kerül a társulatok helyébe, ki fogja a munkát elvégezni. Illés Zoltán media-nyilatkozataiból annyit tudnak a szakemberek, hogy hónapokon belül megalakulhat az Öntözési Hivatal, ahova – vélhetően – betagolják a társulatokat, átveszik az eszközeiket, talán szakembereiket is. (Megszeretteti a kormány az árvizeket a tikkadó magyarokkal)
Ligetvári Ferenc, a társulatok szövetségének elnöke szerint félő, hogy pénz híján a társulatok nem tudják elvégezni a karbantartást, s ha jön a víz, mint 2009-ben és 2010-ben, nem lesz olyan csatorna, amelyen el is folyhatna. Egyelőre nincsenek pontos információk arról, miként alakítja át a kormány a vízgazdálkodást, milyen ütemben, hogyan érinti a változás a társulatokat, azok vagyonát. Arra, a december 28-án kihirdetett törvény értelmében, pedig remény sincs, hogy a 2013-as esztendőre érvényes összegekről döntést tudjanak hozni a tagok. És ha nincs döntés a működéshez szükséges pénzről, nemhogy elvégezni, de megtervezni sem tudják a munkát. Így ha jön a víz, pusztítani fog.
Tiszasziget határa – kinek a feladata? kép: Szlavkovics Rita
TÖRTÉNET (Fejér László: A vízitársulatok 200 éve, 2010)
A magyarországi folyók szabályozása után egyre gyakrabban öntötte el belvíz a megművelt területeket. Az 1800-as években alakultak meg az első vízgazdálkodási társulatok, amelyeknek a feladata a belvizet levezető csatornák létesítése és működtetése volt. Változó önállósággal, változó jelentőséggel, de folyamatosan működtek. 1958-tól a téeszek és állami gazdaságokkal együttműködve folyt a csatornák karbantartása. A rendszerváltáskor megváltozott tulajdoni viszonyok áttekinthetetlenné tették az addig működő rendszert. Ezt a káoszt próbálta feloldani az 1995-ös vízgazdálkodási törvény, amely szerint ha egy adott területen működik vízgazdálkodási társulat, akkor az állapíthatja meg a védekezés költségeit, s saját területeiért, azok biztonságáért felelősséggel is tartozik. Ahol nem működtek ilyen társulatok, ott a szakminiszter évente rendeletileg szabja meg az érintett gazdák által fizetendő hozzájárulás mértékét. Mindezek a rendelkezések a közérdek mértékét meghaladó többletköltségek megtérítésére vonatkoznak, tehát a magántulajdon védelmére terjednek ki. 2008 és 2009 között a tagok által delegált küldöttek szavazhattak a díjakról. Ezt kötelesek voltak megfizetni a földtulajdonosok. 2010-ben ezt a fizetendő összeget vállalta át az állam a gazdáktól, majd forrás híján ismét lehetővé tette a hozzájárulás megfizetését önkéntes alapon. Most az önkéntes hozzájárulás mértékéről való döntést utalta egy decemberi törvénymódosítás a közgyűlés hatáskörébe.
Kapcsolódó anyagok:
Stadion kellene a vízitársulati közgyűlésre
