A rovat kizárólagos támogatója
A II. Orbán-kormány a 2013-as évet a rezsicsökkentés és egyben az elrugaszkodás évének nevezte el. De vajon a rezsicsökkentés egy komolyan átgondolt gazdaságpolitikai döntés vagy csupán egy populista, szavazathajhász politikai trükk? Egyesek szerint a rezsinek a csökkentése igen, valóban a köz érdekét szolgálja, míg mások egy elhibázott és átgondolatlan lépésnek tartják.
Kérdésként merülhet fel, hogy vajon miért? Miért látják bizonyos politikusok, ellenzéki erők és az energetikában járatos szakemberek negatívnak azt, hogy a magyar háztartásoknak kedvesebbet kell a kiadásaik után 10%-al fizetniük?
Az sajnos egy szomorú tény, hogy a magyar háztartások óriási rezsikiadással dacolnak, de azért arról sem szabad elfeledkezni, hogy mi ennek a problémának a kiváltó oka. Nem elegendő a problémát mérsékelni, a valós megoldást a probléma okának felszámolása jelentené. A hazai ingatlanok igen hatékonytalanok és pazarlóak az energiahasznosítás területén, ebből adódik részben a szinte mindenkit érintő rezsikiadás. Közeleg az újbóli választás éve és mint köztudott, az embereket nem érdeklik a pártprogramok és az ideológiák, ők tényekre alapozva húzzák be azt a bizonyos X-et. A 10%-os rezsicsökkentés is egy ilyen, kézzelfogható lépés a kormányzat részéről, ráadásul egyszerűen és közérthetően tálalva. Nem hivatkoznak különböző jogalkotási mechanizmusokra és azok energetikai piacra gyakorolt hatásáról, csupán rezsicsökkentésként nevezik, hogy mindenki megértse… gondolkodás nélkül. Hiszen, Noam Chomsky óta tudjuk, hogy az embereket le kell szoktatni mindenféle gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatot. Ennek érdekében a politikai elitnek egyszerűen és közérthetően kell megfogalmaznia az üzenetét, már-már infantilis módon, a legalapvetőbb szókinccsel és lehetőleg minél rövidebb mondatokban. A plebsz ily módon megszokja a felületességet, naiv és makacs lesz, valamint hajlamos az információs beetetések elfogadására.
Ezt nem csak a jobboldali jelenség, a szocialisták is ugyan ezzel a módszerrel operálnak a ’14-es választásokra szánt kampányvideójukkal, ahol a szándékos megfélemlítés, a dolgok szándékos lesarkítása és szélsőségesítése és a belemagyarázás totális egyvelege figyelhető meg.
A kormány szerint ez a lépés nemcsak az alacsony jövedelműeken segít, hanem a szépkorúakon is, azaz a nyugdíjasok kiadásai is csökkennek, amellyel akarva-akaratlanul az emberek érzelmire is hatnak. „Szegény kisnyugdíjú néniknek és a sokgyermekes eladósodott családoknak is némi megtakarítást jelenthet e lépés.” – gondolja a hétköznapi szavazó. Látszólag igen, valójában nem, mert…
Ha a (mindenkori) kormányzat valóban azt szeretné, hogy Magyarország megújuljon, és fejlődni pályára álljon, akkor olyan fejlesztési terveket kellene elkészíteni és támogatni, amelyek hosszú távon és kiszámíthatóan biztosítják a háztartásoknak a rezsijük csökkenését. Jelen esetben ésszerűbb lépés lett volna a kormánytól egy ciklusokon átívelő, a vidéki ingatlanok épületenergetikai felújítását célzó és a lokálisan kihasználható megújuló energiaforrások hasznosítására vonatkozó program. Javaslatom indoklása igen egyszerű: azáltal, hogy mérsékeljük az állampolgárokra nehezedő terhek mértékét, összességében növeljük hazánk energiaszuverenitását mindamellett, hogy a hazai foglalkoztatási mutatókat javítjuk. Ergo, a „zöld” beruházások hosszabb távon sokkal több dimenziójú pozitív előnnyel (gazdasági, társadalmi, kulturális, környezeti, politikai) rendelkeznek, mint a rövidtávú és ideiglenes (szavazatmaximalizáló) megoldások.
Ha környezetpolitikai oldalról közelítünk, akkor elmondhatjuk, hogy az árak mesterséges leszorítása kevésbé fogja ösztönözi a fogyasztókat az ésszerű és visszafogott energiafelhasználásra, hiszen „többet fogyaszthatunk ugyan annyiért” elv alapján a kereslet könnyen megugorhat. Ezzel egyidejűleg, a lakosságot ez az intézkedés felmentette a KÁT megfizetése alól, amely a megújuló alapú energiatermelés alapvető életfeltétele volt, így e termelési forma további sora szinte megpecsételődött, szabad utat nyitva ezzel az egyre nagyobb valószínűséggel bekövetkező paksi bővítésnek.
Összegezve elmondhatjuk, hogy a kormány igen ügyesen és sunyi módon tett lépéseket egy újabb atomerőmű építése felé úgy, hogy a hétköznapi polgárok felé is dobott egy darab húst a kondérból. A Fidesz ismét választást nyerhet, méghozzá függetlenítve magát a választói akarattól egy sor hasonló, populista csellel.
