A kevesebb tengeri jég miatt jelentősen megnövekedett az észak-amerikai partokra vetődő grönlandi fókák száma. A grönlandi fókák (Pagophilus groenlandicus) a Kanada keleti partjainál úszó jégtáblákon párosodnak és nevelik kicsinyeiket a tavasz folyamán, majd észak felé indulnak, ahogy a víz melegedni kezd.
Ma már azonban egyre több fóka vetődik partra az Egyesült Államok keleti partvidékén, egészen Észak- és Dél-Karolina államokig bezárólag, messze kerülve attól a területtől, ahol az állatoknak lenniük kellene az év ezen időszakában. Ahogy az Atlanti-óceán északi részén csökken a tengeri jég kiterjedése, egyre növekszik azoknak a fókáknak a száma, amelyek elpusztultan vagy legyengülten sodródnak ki a partra. A PLOS ONE című folyóiratban közölt tanulmány azt sugallja, hogy a tengeri jég mértékének csökkenése legalább részben felelős a fókák partra vetődésének megszaporodásáért. Brianne Soulen, a tanulmány társszerzője és a University of North Texas biológusa szerint a demográfiai tényezők szintén fontos szerepet játszanak a jelenségben: a partra vetődött példányok jelentős hányada fiatal állat és többségük – 62 százalékuk – hím. A hímek nagyobb valószínűséggel sodródhatnak ki, mivel hajlamosabbak messzebbre elkalandozni, amikor magukban úszkálnak – magyarázta a szakember a LiveScience című hírportálnak.
A szakemberek szinte teljesen kizárták annak a lehetőségét, hogy a partra vetődés beltenyészet következménye, mivel a kisodródott fókák ugyanolyan genetikai különbözőséget mutattak, mint a nem kivetődött társaik. „A genetikának látszólag nincs szerepe a jelenségben" – mondta Soulen. A szoptatás időszaka után a borjak magukra maradnak. A szakemberek feltételezik, hogy azokban az években, amikor kevés a tengeri jég, a meglévő táblák olyan zsúfolttá válnak, hogy néhány állat a vízbe kényszerül még azelőtt, hogy megtanulna tájékozódni, vagy azt, hogy hol és hogyan kell táplálékot szerezni. Ennek következtében a fiatal állatok a dél felé tartó halrajok nyomába eredhetnek, vagy egyszerűen eltévedhetnek a vízben.
Az elmúlt harminc évben nyolc százalékkal csökkent az áprilisi tengeri jégkiterjedés mértéke az északi sarkvidéken – mondta Cecilia Bitz, a Washingtoni Egyetem munkatársa, aki nem vett részt a tanulmányban. – A borjak pedig döntően ebben a hónapban jönnek a világra – tette hozzá.
