A rovat kizárólagos támogatója

Még javában tart az országjárás, amelyen a Vízstratégia tervezetének ismertetése és megvitatása zajlik, de már nyilvánvaló, hogy kemény érdekellentétek vannak: ki, hogyan irányítsa majdan a vízügyet. A Belügyminisztérium diszponál a vízi munkákat végző közfoglalkoztatottak felett, a szakmai kérdésekben a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz tartozó zöld államtitkár döntene, az Agrárkamara pedig a gazdák érdeke szerint kormányozná a vizet. Nem kibékíthetetlenek az ellentétek, de egyelőre nem látni, ki veszi kezébe teljhatalommal a vízkormányzás rúdját.

Okkal formál jogot a vízügy irányítására Illés Zoltán, környezetvédelmi államtitkár, hiszen 2010 – ben ő állt elő azokkal a tervekkel, melyek szerint egy kézben kell tartani a vízgazdálkodást, az állam tulajdonába kerüljenek a csatornák, az eszközök, az irányítás, a tervezés, számolják fel a vízgazdálkodási társulatokat. A központi költségvetés pedig biztosította volna a szükséges forrásokat nem csupán az ár- és belvízi védekezés idején, hanem akkor is, amikor az aszályos időszakokban az öntözést kell biztosítani.

Az első lépéseket megtették az államosítás felé: eltörölték a társulatoknak fizetendő hozzájárulást, amely rendelkezés nagy tetszésnek örvendett a gazdák körében, hiszen túl sok hasznuk – ahogy ők mondogatták – nem volt a társulatok működéséből. (azonnali megszüntetésükre nincs lehetőség, hiszen egy önszerveződő társadalmi szervezet, amely felett egyik minisztériumnak sincs hatásköre, éppen ezért dönthettek az elsorvasztásuk mellett) Csakhogy időközben az állam felől csordogáló pénzcsapokat elzárták, védekezni, a csatornákat karbantartani pedig szükséges, így 2012 nyarán a társulatok vezetői meggyőzték a tagságot, hogy mégis fizessenek valamennyi pénzt a vízgazdálkodó társulatoknak. Így azok tovább végezték a munkájukat. A vízügy a közfoglalkoztatottak alkalmazása miatt átkerült a Belügyminisztériumhoz, így a vízgazdálkodás irányítása kettészakadt. Illés Zoltán államtitkár elképzelései szerint a szakmai irányítás az ő kezében összpontosul, míg a végrehajtás a Belügyminisztérium dolga.

A képlet egyszerűnek tűnik, de a gyakorlatban már mutatkoznak a bonyodalmak. A Mórahalom rendezett Vízstratégia fórumon az egyik vízgazdálkodási társulat vezetője jelezte, hogy állami pénzt karbantartásra nem kapnak, a gazdáknak csupán a fele fizeti a már nem kötelező hozzájárulást, elfogyott a pénz. Míg tavaly egész éven át fogalakoztathatták a közmunkásokat, az idén már csak négy hónapig tudnak közmunka programban csatornákat rendezni. A társulatok helyett – egyelőre – nincs más szervezet, amely ezt a munkát elvégezné.
Illés Zoltán elismerte, hogy azóta nincs egyezség a két tárca között, amióta a Belügyminisztérium magához vonta a vízkár elhárítási munkálatokat. Az informatika, a szoftver maradt a Vidékfejlesztési Minisztériumnál, az állomány (közmunkások) ment a belügyhöz. Aki államigazgatásban dolgozott, tudja, hogy egy szervezet alá-fölérendeltségi struktúrában működik – magyarázta az államtitkár – ha ez hiányzik, a rendszer szétesik. Nincs egyezség az foglalkoztatottak tekintetében sem. Bár megállapodtak egy 90-10 százalékos megosztásban, a gyakorlatban mégis előfordul, hogy 36 munkást átad a belügy, de csak 11 fizetést utal át. A VM vízügyi helyettes államtitkára kiadja a szakmai feladatot, a belügy pedig irányítja, utasítja a közmunkásokat. Ezekkel együtt persze folyik a munka, hiszen az elmúlt 20 évben is volt valahogy – zárta le a témát Illés.

Jelenleg tehát két minisztérium irányítja a vízgazdálkodást (ezt a feladat megosztást rögzíti a Vízstratégia is), de a küszöbön áll egy újabb aspiráns: Jakab István a fórumon kifejtette, hogy a területi vízgazdálkodást a gazdák kezébe kell adni, hiszen mind a belvíz kezelése, az öntözés megszervezése az ő érdekükben kell, hogy történjen. Ehhez a gondolathoz csatlakozott Balla Iván, aki a közmunkásokat hiányolta. Tavaly 600 közmunkásnak tudtak munkát adni, az idén ennek a létszámnak a negyedét, így lehetetlen elvégezni a szükséges munkát. A Tisza – Marosszögi Vízgazdálkodási Társulat elnöke tisztséget kapott az újonnan megalakult agrárkamarában is. Szerinte a társulatok bizonyítottak az elmúlt évtizedekben, hiszen ha nem lettek volna, ma egyetlen csatorna sem lenne forgalomképes. Az elnök arról beszélt, hogy helyben kell a vízgazdálkodást megoldani, sőt a legkisebb egységet kell megkeresni, ahol a vízügyek kezelhetők, nem pedig íróasztal mögött kell döntéseket hozni. Balla Iván kifejtette, hogy a gazdák tudják, mit kell tenni, csak rá kell őket kényszeríteni, hogy tegyék is. Példának a területalapú támogatást hozta: csak úgy juthasson hozzá a földtulajdonos, ha a talaj vízáteresztő képességét biztosította. (ma a megfelelő kezelés hiányában kétszer annyi víz folyik át a földeken, mint amennyit azok megtartani tudnának).

nagy magyar belvíz valahol a Dél-Alföldön    kép: Szlavkovits Ritanagy magyar belvíz valahol a Dél-Alföldön          kép: Szlavkovits Rita

A Vízstratégia, a tervek szerint, júniusban kerül a kormány elé. Addig el kellene dönteni, hogy ki tartsa kézben a vízügyet, vagy marad a kettős vezérlés, amiről más most látható, hogy nem működik. A másik fontos kérdés, amiben döntést kell hozni, hogy mi lesz a vízgazdálkodási társulatokkal. Egy tollvonással megszüntetni, ahogy azt Illés tervezte, nem lehet, hiszen társadalmi szervezetekről van szó. Az államtitkár persze kitart teóriája mellett, de ahogy azt Jakab István, a MAGOSZ elnöke elmondta a mórahalmi fórumon, a gazdák érdekeit kell maximálisan figyelembe venni, a társulatokat szerinte új alapokon át kell szervezni, s a földtulajdonosok kezébe kell adni.
Júniusig vagy tisztázzák, hogy kié lesz a vízügy irányítása, vagy kettő helyett három irányba húzzák az egyébként valóban rendet kívánó rendszert.

Abban nincs vita, hogy végre rendezni kellene a csatornák, szivattyúk tulajdonosi struktúráját, hogy pontosan meg kellene határozni a feladatokat, ezekhez pénzt rendelni. El kell dönteni, hogy mi a közérdek, mi az, amiért az állam felel, mi az, amiért az önkormányzat, illetve a terület magántulajdonosa. Számos kérdésben nyugvópontra kellene jutni, de úgy tűnik, egyelőre azon megy a vita, hogy ki hozza meg ezeket a döntéseket. Csak el ne ússzon a vízstratégia.

Kapcsolódó anyagok:

A sós hulladékvíz dilemma

Sóhivatal helyett „Sóügynökség”

Nyilvános a nemzeti vízstratégia

Csatorna karbantartatlanság

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek