Szabad-e a nemzeti parkokból biomasszát kihozni energetikai célra? Milyen fenntarthatósági kritériumokat kell figyelembe venni? Milyen ellátási láncok lehetnek alkalmasak arra, hogy a biomassza hatékonyan tudja helyettesíteni a fosszilis energiákat? Ezekről a kérdésekről cseréltek véleményt nemzeti parkos, természetvédő és energetikus szakemberek a BIOEUParks 1 Projekt keretében szervezett műhelybeszélgetésen.
A kérdés magyarországi jelentőségét az adja, hogy erdőségeink jelentős része valamilyen természetvédelmi felügyelet alatt áll. Minden erdőből termelhető ki biomassza, de a szigorúbb védettség alatt álló területeken a kitermelhető biomasszák mennyisége és fajtája korlátozott. Szabad, sőt ajánlatos kitermelni az invazív és más idegen fajokat, de a törzsállomány kitermelését szigorú fenntarthatósági kritériumok betartásával lehet csak folytatni. A természeti és társadalmi fenntarthatóság szempontjai között – legalábbis szűkebb horizonton – ellentét van.
Leegyszerűsítve: a természeti fenntarthatóság a fakivágás korlátozását követelné meg, míg a társadalmi fenntarthatóság az intenzív fakivágást.
Az EU-n belül tovább élezi a helyzetet az, hogy klímapolitikai megfontolásból a tagországok fokozott mértékben kell megújuló energiákat használjanak. Így a biomassza felhasználását már nem csak a szokásos gazdasági szempontok – a fa olcsóbb lehet, mint a gáz vagy a villany –, hanem környezetpolitikai indokok is ösztönzik. Nem szabad azonban megengedni azt, hogy a felhasználás oldaláról jövő nyomás a természeti rendszerek, kiemelten a nemzeti parkok fenntarthatóságát veszélyeztesse. A műhelybeszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a természeti rendszerek fenntarthatósága nagyon bonyolult kérdés. A közvetlen hatások mellett olyan közvetett hatásokat is figyelembe kell venni, mint a talaj karbonháztartása, a földhasználat változása, az élőhelyek, illetve általánosabban a biodiverzitás veszélyeztetése. A BIO – EUParks Projektnek nem volt célja ennek az összetett kérdéskörnek az átfogó elemzése, de áttekintette az érvényes és kidolgozás alatt álló szabályozásokat. Minden résztvevő országban van természetvédelmi szabályozás és a szabályok betartásának ellenőrzését végző hatóság. Az EU, miközben előírta a tagállamoknak, hogy növeljék megújuló energia felhasználásukat, szigorú előírásokat tett arra vonatkozóan, hogy csak a fenntartható módon előállított biomasszát ismeri el megújuló energiának
Egyes tagállamok pedig szabályozásokat vagy ösztönzőket léptettek életbe a biomassza felhasználás energetikai vagy üvegházgáz-hatékonyságára vonatkozóan. Napirendre került néhány sajátságos hazai probléma is. Például a nemzeti parkok a kezelés során keletkező hulladékokat ajánlanák fel legszívesebben energetikai hasznosításra. Ezek az anyagok azonban felhasználói oldalról nézve rossz minőségűek, és nem égethetők el a pályázati pénzekből beszerzett – jobb anyagokra tervezett – kazánokban. A rossz anyagokat kapó, sokszor szakszerűtlenül beépített és üzemeltetett biomassza-hasznosító berendezések megbízhatatlanok, ezért a fűtés kimaradására érzékeny intézményeknél – óvodákban, iskolákban stb. – nem merik kizárólagos hőforrásként igénybe venni őket. Megállapították ugyanakkor, hogy a magyar lakossági felhasználók jelentős része nagyon árérzékeny, gyengébb minőségű anyagokat is átvesz, ha az olcsó. A természetért aggódó hazai társadalom kedélyeit most a kormány által kilátásba helyezett erdőtörvény-módosítás borzolja.
A „nemzeti kincsünk az erdő” szlogennel megjelent anyag az erdők gazdasági funkcióinak érvényesítését szorgalmazza a természetvédelmi indíttatású „oktalan és felelőtlen” túlkorlátozásokkal szemben. Aki veszi a fáradságot és elolvassa az anyagot, érdekes megfogalmazásokkal találkozhat. Sajnos ez a kezdeményezés is illeszkedik a hazai környezetpolitika utóbbi időben bekövetkezett „fejlődéséhez”.
Sajátságos magyar probléma az illegális fakitermelés.
Ennek mértékére vonatkozóan különféle számokat említettek a résztvevők: egyesek szerint az összes kitermelt fához viszonyítva 10, mások szerint akár 30 százalék is lehet a törvénysértő kitermelés aránya. Az illegális csatornákon keresztül beszerzett fa kb. a felébe kerül annak, mint amennyibe kerülne szabályos számlára történő beszerzés esetén. Itt kell megjegyezni, hogy az áfás tűzifa (EKÁER rendszer!) tulajdonképpen nem versenyképes a rezsicsökkentett vezetékes gázzal szemben. Ha csak az energiaköltséget nézzük, a gázzal egyenértékű jó minőségű tűzifa határára 2550 Ft/mázsa körül van, de figyelembe kell venni a biomasszatüzelés drágább eszközigényét is (kazán, puffertartály, tároló, kémény). A Levegő Munkacsoport képviselője felhívta a figyelmet a szilárdtüzelések légszennyező hatására és arra az ellentmondásra, hogy a politika harcot folytat a PM10-szennyezés csökkentésére, miközben a szorgalmazza a lakossági biomassza-tüzelés terjesztését.
Érvek hozhatók fel amellett, hogy a fenntartható módon előállított biomasszát nem feltétlenül a lakosság ilyen vagy olyan minőségű kályháiban, hanem ellenőrzött technológiájú kazánokban kell felhasználni. A műhelybeszélgetés pozitív üzenete úgy fogalmazható meg, hogy a fenntarthatóság követelményeinek betartása mellett bizonyos mennyiségű biomassza előállítható, és ezt hatékony módon kell felhasználni. Mivel a bioenergia számos területet érint – agrárium, energetika, vidékpolitika stb. – célszerű lenne végre kidolgozni egy agrárenergetikai stratégiát.
Lontay Zoltán a Levegő Munkacsoport Szakértői Testületének tagja
