Amerikai kutatók laboratóriumi kísérleteik eredményeit az amerikai méhészek tapasztalatai is alátámasztják. Utóbbiak arról számoltak be, hogy az elmúlt évtizedekben egyre több kolóniára volt szükség ugyanannyi mézmennyiség megtermeléséhez.
A Marylandi Egyetem rovarkutatói arra voltak kíváncsiak, mi indokolja ezt a jelentős változást. Korábbi vizsgálatokat megismételve méhbábokat gyűjtöttek mézelőméh-kaptárakból. A bébirovarok inkubátorokban fejezték be a növekedést, ezután speciális ketrecben tartották őket. Bár először egy másik, a táplálkozásukkal kapcsolatos kísérletet folytattak velük, kiderült, hogy a méhek élettartama csak a fele volt azokénak, akik hasonló vizsgálatban vettek részt még az 1970-es években (17,7 nap kontra 34,3 nap). A laboratóriumi környezet ugyan sokban különbözik a természetestől, azonban a tudósok azt feltételezik, hogy azok a tényezők, amelyek az egyik környezetben csökkentik az élettartamot, a másik környezetben is ezt tennék.
Korábbi vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a rövidebb ideig élő mézelő méhek rövidebb ideig táplálkoznak és kevesebb mézet termelnek a természetben is. Utóbbi tekintetében 33 százalékos volt a veszteség, amikor az élettartam felére csökkenését modellezték egy olyan méhészetben, ahol az elveszett kolóniát évente pótolják, márpedig a méhészek az elmúlt évek során 30-40 százalékos, azaz nagyon hasonló hiányt jelentettek. Ez arra is utal, hogy az egyes méhek átlagos élettartama fontos szerepet játszik a kolónia sikerében.
A kutatók most más országokban is vizsgálnák a mézelő méhek élettartamának trendjeit. Amennyiben szignifikáns különbséget találnak, akkor górcső alá kell venniük a lehetséges okokat, például a genetikát, a rovarirtó szerek használatát és a vírusok jelenlétét az adott méhállományban.
